Motiváció, szabadidő és az energiák lekötése járvány idején – élsportolókkal beszélgettünk

Egyre nagyobb mértékben érinti a sport világát a pandémia – globálisan és hazánkban is. Kíváncsiak voltunk arra, hogy ez miként jelenik meg a sportolók életében, hogyan élik meg ezt az átmeneti időszakot. Járványügyi helyzetről, a tokiói olimpiáról, a mentális felkészülésről és további érdekes témákról beszélgettünk a Career Sport Menedzsment iroda két sportolójával, Bernek Péterrel, Európa- és világbajnok úszóval, és Galambos Péterrel, Európa-bajnokkal és világbajnoki ezüstérmes evezős sportolóval. Interjúnk.

A járvány egy helyzet, amelyről mi magunk dönthetjük el, hogy mit kezdünk vele. Ti hogyan kezelitek a kialakult helyzetet?

Bernek: Próbálom betartani az előírásokat, csak futni és lépcsőzni mentem ki az elmúlt időszakban, közösségben egyáltalán nem voltam. Az úszóknál nagy az esélye, hogy továbbadják egymásnak a vízben, a zuhanyzóban, az öltözőben a vírust, tehát nagy a felelősség rajtunk. Kicsit talán késve hozták meg a vonatkozó rendelkezéseket, ezért egy ideig úgy kellett készülnünk, mintha meg lenne majd tartva minden verseny, pedig már valószínű volt az Országos bajnokság, az Európa-bajnokság és az olimpia elhalasztása. Számomra az is különös, hogy az erőnléti edzőm haza sem jöhetett velünk a török edzőtáborból, mivel francia állampolgár, de itt él és dolgozik már jó ideje. Igyekszünk vele együtt alkalmazkodni a helyzethez, összeírja nekem az edzésprogramot és két-három naponta videó alapú online edzést tartunk.

Galambos: Mikor az egész kirobbant Kínában, akkor is épp edzőtáborban voltam és készültünk az idei szezonra. Sosem gondoltam volna, hogy ebből világméretű járvány lesz. Ugyebár hétről-hétre, napról-napra lehetett látni ennek a dolognak az alakulását, így mondhatni nem lepett meg, hogy törlésre került az idei program legjava. Az edzéslehetőségek, illetve a készülési feltételek erősen limitálttá váltak mindenki számára.

Próbálok pozitívan tekinteni előre és bízni abban, hogy minél hamarabb véget ér ez az időszak.

Eltérő reakciók látnak napvilágot sportolók részéről a koronavírus-járvány kapcsán. Előnyök, hátrányok egyaránt előkerülnek. Ti milyen pozitívumokat láttok a jelenlegi helyzetben?

Bernek: Összébb hozza a családot, és megtanítja az embereket, hogy figyeljünk oda egymásra. Sok nemes felajánlásról hallottam már és azt látom, hogy sokan segítik a rászoruló embereket. Emellett a környezeti pozitív hatások is örömteliek számomra, nagyon érdekes látni a műholdfelvételeken, hogy mennyivel csökkent a levegő szennyezettsége.

Galambos: Nehéz látni a jó oldalát ennek a szituációnak, de nekem sikerült találnom. A sok-sok éves hajsza után, most van idő picit lassítani, pihenni. Ez nem azt jelenti, hogy nullára leállok, hanem úgymond kedvemre edzhetek. Jelenleg konkrét edzésterv nélkül tartom karban magam. Azt vettem észre magamon, hogy elkezdtem élvezni az edzéseket, folyamatosan töltődöm mentálisan és fizikálisan is, mivel körülbelül 50%-át végzem a normális edzésadagnak.

Mi most számotokra a legnehezebb?

Bernek: Az energiáimat lekötni. Még szerencse, hogy a Play Station rendelkezésre áll, amit a feleségem annyira nem szeret (nevet). FIFA, NBA, Forma-1 mindenféle sportjáték jöhet, de az edzőtáborban az új Call of Duty és az Apex is előtérbe került. A többi karanténban lévő úszóval játszunk online. Ez egy bizonyos szintig kielégíti a versenyszellemet. Azonban az elmúlt 2-3 napban már éreztem, hogy nem hoz úgy lázba. Nagyon versengő típus vagyok, korábban képes voltam arra, hogy a társasházban versenyt csináljak abból, hogy én nyomjam meg előbb a liftgombot. Ez

a kompetitív jelleg, a versenyzés is hiányzik.

Ebben a helyzetben nehéz a formát időzíteni, nem tudjuk mire és mikorra készüljünk. Ehhez tartozik az én alapvető hozzáállásom is, hogy vagy komolyan versenyzünk vagy sehogy.

Galambos: A legnehezebb akkor volt, mikor sorra törölni kezdték a versenyeket. Hirtelen űr keletkezett bennem, hiábavalónak tűnt minden edzés, minden csapás. Jó pár napra széthullottam, elszállt mindenféle motiváció. Jelenleg a legnehezebb, a korlátozásokkal együtt élni, mivel az edzéslehetőségek lecsökkentek.

Mi vagy ki a legnagyobb segítség számotokra?

Bernek: Mindenképp a feleségem, ő tartja bennem a lelket.

Galambos: Elsősorban az idő, ami megoldotta a problémát. Teltek múltak a napok, míg átállt az agyam erre a helyzetre. Tartom a kapcsolatot a sportpszichológusommal és természetesen mi sportolók is sokat beszélgettünk egymás között a témáról. Illetve az edzőm is megfelelően kezeli a helyzetet.

Sokkal több időt voltatok otthon az elmúlt napokban. Előkerült valamilyen tevékenység, amelyet már régóta nem csináltatok vagy régóta szerettetek volna?

Bernek: Apróbb simítások végeztünk a lakásban, főként a kertben, mivel egy éve költöztünk ide és az ezzel kapcsolatos munkák eddig elmaradtak. Lehet még a grill is előkerül, amin kivételesen én szoktam ételt készíteni. Illetve sok filmet és sorozatot is végignéztünk, főként a bűnügyi és a sport témájú történeteket szeretjük.

Galambos: Persze, oda-vissza kitakarítottam a lakást.

Evezzünk egy kicsit más vizekre, hiszen nemrég kiderült, hogy elhalasztják és 2021-ben rendezik a tokiói olimpiát.

Bernek: Már az edzőtáborban beszéltük, hogy oké-oké, jó formában vagyunk és szomorú lenne ha elmaradna, de ha közel 11000 sportoló lenne egy helyen, akkor az biztosan felgyorsítaná a járvány terjedését. Volt egy olyan verzió is, amely szerint zárt kapuk mögött rendezik meg a nyári játékokat. Viszont szurkolók nélkül elképzelhetetlen lett volna a rendezés, az nem az igazi olimpia lett volna. Már előzetesen azt gondoltunk, hogy bármennyire is fáj, ez lenne a logikus döntés. Felelőtlenség lett volna megtartani.

Nagyon nehéz helyzet ez mindenki számára.

A sportolóknak fenn kell tartani a motivációt, nem szabad eltunyulni. Az edzőknek pedig igencsak nehéz lehet mindent újratervezni. Egy másfél éves szezont alaposan fel kell építeni. Ha az eredeti időpontban rendezik, akkor mi is nehezen tudtunk volna felkészülni, de például az olaszok vagy a franciák, akiknél igencsak súlyos ez a járványhelyzet, ők hogyan tették volna? Nem lett volna fair, ha egyes országok sportolói bizonyos előnnyel érkeznek Tokióba. Az olimpia szellemiséghez pedig nagymértékben hozzá tartozik a fair play. A nyári játékok eltolása engem nem érint a koromból adódóan. Az idősebb sportolók számára, akik az olimpia után szerették volna befejezni, érdekes helyzet alakult ki. Cseh Laci barátom is írt erről a közösségi médiában, ő azon az állásponton van, hogy így is megpróbálja.

Galambos: Azzal, hogy egy évvel eltolják az olimpiát, a legjobb döntés született. Az egészség sokkal fontosabb most. Személy szerint jól jön nekem ez a csúsztatás, hiszen lehetőség nyílik egy alaposabb felkészülésre.

Azóta változott a nézőpontotok e kérdés kapcsán?

Bernek: Egyre jobban érzem, hogy ez a jó döntés. Nyilván akkor is, ha rengeteg kérdést vet ez fel a kialakult helyzet. Az olimpia mellett a többi versenyről és versenysorozatról sincs információnk, úgyhogy érdekes jövő elé nézünk, de az egészség a legfontosabb.

Ejtsünk néhány szót a mentális felkészülésről is. Megoszlanak a vélemények a mentális oldal fontosságáról, de egyre több sportoló beszél arról, hogy fontos fejben is készülni.

Bernek: Jártam pszichológushoz 2011 körül, mert akkoriban nagyon abba akartam hagyni az úszást. Sikerült néhány fontos kérdést tisztáznunk, amelyek helyre tettek. Elég önfejű vagyok, meghallgatom a tanácsot, de nehéz meggyőzni arról, hogy ez kell. 2014-ben mikor új klubba kerültem, akkor egy szakember segített NLP-s módszereket elsajátítani, azóta is járok hozzá tanácsokért. Úgy gondolom, hogy a technikai tudás terén messze nem én vagyok a legtehetségesebb, de nálam jobb sportolók nem tudták kihozni magukból a maximumot, mivel mentálisan nem voltak jók. 2014 elején mentálisan nem voltam a topon és valószínűleg ezért is volt az, hogy nem álltam az EB-n dobogóra. Ezt követően klubot váltottam, ahol foglalkoztak velem és felépítették az önbizalmamat, majd 100 napra rá világbajnokságot nyertem. Ezek alapján mondhatom, hogy szerintem nagyon fontos a mentális felkészülés.

Galambos: Nagyon fontosnak tartom a mentális felkészülést.

Lehetsz bármennyire jó fizikális állapotban, ha fejben nem vagy ott.

Én több mint 10 éve dolgozom együtt a sportpszichológusommal, rengeteget köszönhetek az ott elsajátított módszereknek.

Van-e olyan technika, amelyet gyakran használtok e téren és szívesen továbbadjátok?

Bernek: A progresszív izomrelaxáció nekem sokat segített. Verseny előtti nap már nagyon pörög bennem, hogy mi lesz holnap. Ilyenkor napközben és lefekvés előtt is ezt használom pihenésként. Továbbá mentális tréninget is alkalmazok. Verseny előtt elképzelem, hogy hányas pályán vagyok, majd felállok a rajtkőre. Csak az én pályám világos, a többi sötét és elképzelem magamban, hogyan építem fel az úszásomat. Ezt nem mindig használom, van évi 4-5 fontos verseny, ahol igénybe veszem ezt a gyakorlatot. Nem akarom elfárasztani a magabiztos Petit.

Galambos: Semmi hókuszpókusz, relaxálunk, autogén tréninget használunk és beszélgetünk.

Változott-e a mentális felkészülésetek a járványügyi intézkedések hatására?

Bernek: Jelenleg nem csinálom, nem is tudom pontosan, hogyan lehetne újrakezdeni. Fel kell ezt is építeni, de előbb tudni kell, hogy mire is készülünk. Fontosnak tartom, hogy ne vesszen el a motiváció, az önkontroll és ne legyenek plusz kilók. Ugyanakkor pihenni is kell természetesen. A jelenlegi napi 2-3 óra edzés mellett most érzem úgy, hogy teljesen kipihentem magam. Most már kicsit unalmas ez a tengés-lengés.

Galambos: Többet beszélgetünk most a mindennapokról, háttérbe került a tervszerű munka, az evezés is. Most nem kell élesnek lenni, épp ezért sokat diskurálunk például egy másik szeretett sportágamról a futásról. És nem csak szóban érintjük a témát, tettekben is, egyre többet futok, no meg bringázok is.

Sokszor kötik a profi sportolói életmódot kötöttségekhez, illetve lemondásokhoz. A sportolókkal beszélgetve nekem eddig az a benyomásom, hogy ezt belülről másként érzik, érzitek. Hogyan élitek ezt meg, minden csupa lemondás és kötöttség?

Bernek: Szerintem ez korosztályhoz is köthető. 16-20 éves kor körül a legnehezebb, utána benő az ember feje lágya. Kamaszként szerettem volna többet kimozdulni, szórakozni – ebben az időszakban inkább érződhet lemondásnak. Számomra ez inkább döntési helyzet. Mindig is úgy voltam vele,

hogy sportolni 30-35 éves koromig tudok, de bulizni mehetek utána is.

Nekem is volt egy időszakom, amikor nem álltam túl profin a dolgokhoz, de meghoztam a döntést, hogy komoly sportoló szeretnék lenni és ez bizonyos feltételekkel jár.

Galambos: Amikor elkezdtem evezni, nem dédelgettem olyan álmokat, hogy élsportoló legyek, nem volt a gondolataim között, hogy sikeres leszek és világversenyeket nyerek. Hobbiként űztem az evezést. Jó társaság, barátok, környezet. Ezek miatt jártam le heti több alkalommal is. Aztán jöttek kisebb eredmények, majd nagyobbak. Egyre többet és egyre tudatosabban készültem és edzettem, az életem szerves részévé vált az egész. Ez egy folyamat volt, szinte észre se vettem, hogy lemondásokkal jár mindez. Vagyis inkább nem érdekelt. Én vállaltam az áldozatokat. Az igazán fontos dolgokra pedig jutott időm.

Elmond valamit a sportoló személyiségéről, hogy milyen sportot űz? Ha igen, akkor rólatok mit árul el?

Bernek: Ezen még nem gondolkoztam, de ehhez nem is értek. Mondd meg inkább te, erről te többet tudsz (nevet). Érdekes kérdés, most így belegondolva talán azért nem lettem csapatjátékos, mert egyrészt ügyetlen vagyok a labdával, másrészt pedig fel tud idegesíteni, ha önhibámon kívül megy el egy meccs. Videojátékozás közben, FIFA-ban is így van, amikor négyen játszunk. Mások hibáját nehezen kezelem kiélezett helyzetben. Úgy vagyok vele, hogy ne máson múljon a sorsom. Talán kicsit önző vagy egoista vagyok?!

Galambos: Nem hiszem, hogy sablont lehetne gyártani ránk. Evezésen belül rengeteg különböző fazonnal találkozok. Rólam elmondható, hogy bár zömében egyesben evezek, de igenis szükségem van a társaságra, sokkal jobb falkában edzeni, mint egyedül.

Mások vagy önmagad legyőzése motivál inkább?

Bernek: Mások legyőzése, de ehhez sokszor le kell győznöm saját magamat is. Nem vagyok túl jó vesztes, ezért teszek meg mindent azért, hogy egyre jobb legyek. Igyekszem túllépni saját korlátaimat, hogy minél kevesebbet csalódjak. Tudom, hogy egy vb 5. hely nem csalódást keltő, de onnan már nincs messze a dobogó, ezért dolgozni kell!

Galambos: Mind a kettő! Kicsi korom óta versenyző típus voltam. Lehetett szó számítógépes játékról vagy görkorizásról a parkban. Törekedtem arra, hogy gyorsabb, ügyesebb legyek a barátaimnál. Ez a tulajdonság most is megvan természetesen, de ma sokkal inkább szerepet kap saját magam legyőzése. Képes vagyok óra ellen is küzdeni, nem kell feltétlen versenytárs (nevet).

Kérdések Galambos Péterhez

Március elején nem sikerült jól a válogató versenyed. Miben kell fejlődnöd ahhoz, hogy legközelebb ki tudd hozni magadból a legjobbat?

Így van, elrontottam a versenyt. Úgy gondolom remekül sikerült a felkészülés, ami önbizalmat adott, hogy jó úton járok. Azonban túlfeszítettem a húrt, és a verseny hetére, de különösen a verseny napjára kipukkadtam. Árnyéka voltam önmagamnak, amit nehéz volt megemészteni, még inkább megérteni. Jókor jött ez a lecke, tudok és fogok is belőle tanulni. Szerintem minden tulajdonságom és hátterem megvan ahhoz, hogy a legjobbat ki tudjam hozni magamból. Ezt sokszor bizonyítottam is.

Galambos Péter Európa-bajnok, Világbajnoki ezüstérmes váci evezős sportoló

Tavaly 2000 méteren szereztél Európa-bajnoki aranyérmet. Egy ilyen hosszú táv testileg és mentálisan is nagy energiát és koncentrációt igényel. Hogyan építesz fel egy ilyen versenyt?

A versenyzést sok éve gyakorlom, tehát rutin van bőven. A fizikális részét edzőmmel – Rapcsák Károllyal – rakjuk össze, a mentális részét pedig sportpszichológusommal – Varga Attilával. A hajóban már egyedül vagyok, tudom a dolgom.

A rajtban már nincsenek kérdőjelek körülöttem, ott már csak azt kell tennem, amihez a legjobban értek: evezni.

Nemrég a Hungary NEXT ország-márka-műhely egyik arca lettél. Milyen hozadékai vannak egy ilyen közreműködésnek egy sportoló számára?

Számomra még annyira új ez az együttműködés, hogy nem tudok beszámolni a benne rejlő lehetőségekről. A turizmus és sportoló összekapcsolása jó ötletnek tűnik. Egymást tudjuk erősíteni megjelenéseinkkel. Ebben nyújt segítséget a Career Sport Management, akik többek között ennek a szervezését is kezükben tartják.

Hogyan látod az evezős sport népszerűségét globálisan és hazánkban?

Az evezés világszerte a legismertebb és legrangosabb sportok közé tartozik. Sok angolszász országban egyetemi tantárgy az evezés. Az újkori olimpiák történetében már a legelső alkalommal is szerepelt a programban. És mai napig a 3-4. legnépesebb sportág az ötkarikás játékokon. Magyarországon sajnos kevésbé ismert, sokszor összekeverik a kajak-kenuval, ami idehaza sokkal sikeresebb sportág. Jómagam és menedzserem is azon dolgozunk, hogy az evezést idehaza népszerűbbé tegyük. Én az eredményeimmel, a menedzserem pedig a háttérmunkákkal.

Kérdések Bernek Péterhez

Nagyon nemes jótékonysági kezdeményezést indítottatok feleségeddel, Mutina Ágnessel. Honnan jött az ötlet?

Már gondolkoztuk egy ideje azon, hogy mit lehetne csinálni. Ekkor hallottunk egy szép felajánlást Airbnb tulajdonosok részéről, akik lakásikat ingyen kiadják orvosoknak és ápolóknak. Szinte ugyanekkor felkeresett minket egy úszóedző azzal, hogy ajánljuk fel valamilyen személyes tárgyat, ő pedig majd küld nekünk videókat fiatal úszókról, amelyek alapján a mi feladatunk az, hogy kiválasszuk, melyik tanítvány kapja az ereklyét. Igazából ezt a kettőt kombináltuk, ezt gondoltuk tovább. Egyből az jutott eszünkbe, hogy jó lenne másokat is bevonni. Felkerestünk sok általunk ismert úszót, hogy szálljanak be a kezdeményezésbe és adakozzunk együtt a Szent László kórháznak! Azonnal igent mondtak a felkeresettek! És a Career Sport segítségével elindítottuk a licitet.

Hogyan áll jelenleg a projekt?

Az első napok tapasztalatai nagyon pozitívak. Ezen sokat dobott az is például, hogy Sztankovics Anna testvére egy Phelps által aláírt pólót ajánlott fel. (A licitálás azóta lezárult, közel 600.000 forint gyűlt össze, amelyet a menedzser iroda át is utalt a Dél-pesti Centrumkórház Hematológiai és Infektológiai Intézetének.)

Bernek Péter Európa- és világbajnok úszó.

Miben ad pluszt számodra, hogy feleséged is a sport terültén tevékenykedik?

Szerintem nagyon nehéz lehet egy nem a sport világban élő embernek megérteni, hogy ez mivel jár. Nem látnak bele, nem érzik át, amit mi csinálunk, egyszerűen nem lehet az irodai munkával összehasonlítani. Például, amikor elmegyünk három hétre Floridába edzőtáborozni, akkor az nem három hét nyaralás és vásárlás, hanem kemény munka. Sokszor megkapjuk azt a kritikát, hogy ezt mi választottuk és ne sajnálkozzunk a helyzetünk miatt. Nem is szoktam, de meg kell érteni, hogy ennek az életformának is vannak nehézségei. A kérdésedre válaszolva: a feleségem megérti a helyzetemet, tudja és elfogadja, hogy időben le kell feküdnöm esténként. Megszokta már azt is, hogy a verseny előtt milyen a lelki állapotom és ilyenkor mennyire a versenyre koncentrálok. Nem nyaggat minden hétvégén, hogy csináljuk valami megterhelőbb programot, mert tudja, hogy szükségem van a pihenésre. Továbbá a háztartásban is sokat segít. Ezért szerintem sok előnye van annak, hogy a sport világából jött.

Az úszóknak óriási monotóniatűrésre és kitartásra van szükségük. Hogyan tartható fent a motiváció hosszú távon? Mit tanácsolsz a fiatal úszóknak, hogyan tartsák fenn az érdeklődésüket?

Mindig ki kell tűzni apró célokat az adott napra, edzésre, hétre. Ezek teljesítése nem mindig sikerül, de meg kell tenni értük mindent. Engem sokszor a csapat és a hangulat tartott ott az uszodában. Az öltözői hangulat nagyon fontos akkor is, ha utána szét akarom verni a medencében azt, akivel előtte nem sokkal még viccelődtünk a medencén kívül. Szerintem érdemes jól kijönni a csapattársakkal és az edzővel. Az edző sokat tud segíteni a sportoló lelkiállapotának kezelésében, egy sportoló számára fontos a nyitottság az edző felé.

Életre szóló barátságokra lelni az öltözőben nagyon nagy pozitívum.

Nemrég egy interjúban említetted, hogy kétszer is majdnem abbahagytad az úszást.

Az úszás utánpótlásban feladásos rendszer van és 14 éves korom körül belekerültem egy vasszigorú rendszerbe, ami annyira nem jött be nekem. De az eredmények jöttek és emiatt inkább beálltam a sorba. A második akkor volt, amikor 17 éves lehettem és mást is akartam csinálni, nem csak úszni. Ekkor jött egy konfliktus az edzővel is, elég nehéz volt számomra akkoriban. De úgy igazából sose akartam abbahagyni. Most se. Bár szívesen kipróbálnám magam az élet más területein is, de szeretnék úszni amíg csak lehet!

 

***

Ez az írás a Mindset Sportpszichológia és a Career Sport Management iroda közös munkája alapján megalakuló cikksorozat IV. része. Cikksorozatunk első részében a megfelelési kényszerrel foglalkoztunk. A második részben pedig az edző-tanítvány kapcsolatot dolgoztuk fel. A harmadik részben pedig a koronavírus sportolókant érintő mentális kérdéseivel foglalkoztunk.

A Mindset Sportpszichológia és a Career Sport Management közösen együtt dolgozva olyan témákat járnak körül, amelyek a sportolók napi életében jellemzően jelen vannak. Ez egy havi rendszerességgel megjelenő, sportmenedzseri tapasztalatokra alapozó cikksorozat, melyben a sportolók kihívásait, problémáit, örömeit pszichológiai szemmel vizsgáljuk meg.

A cikkekben átfogó magyarázatot igyekszünk adni sportolóknak, sportvezetőknek, edzőknek illetve azoknak, akik alapjában véve érdeklődnek a sportpszichológia iránt. Fontos azonban, hogy e cikkek nem helyettesítik a személyes pszichológiai konzultációkat, de reméljük, hogy a témák alapot adnak majd arra, hogy a korábban említett személyek is megfelelően foglalkozzanak a mentális egészséggel.


Iratkozz fel hírlevelünkre!