Miért nem szeretjük a bizonytalanságot?

„Amikor semmi sem biztos, minden lehetségesnek tűnik” – írja Margaret Drabble, és milyen igaza van! Egyre sokasodnak mindennapjaink bizonytalan és kiszámíthatatlan helyzetei. Egy kétesélyes iskolai, munkahelyi vagy egészségügyi eredményre várakozva, vagy a jelenlegi járványügyi helyzetre gondolva, mindannyian megéljük az instabilitást. Mit élünk meg pontosan ezekben a helyzetekben, és tulajdonképpen miért utáljuk ennyire? 

Képzeljük el, hogy egy átlagos munkanap reggelén később ébredünk, és kapkodva készülődünk, keressük a kulcsunkat, rohanunk a folyosókon, mert fontos találkozóra kell időben odaérnünk. Egyelőre nem tudjuk megítélni, hogyan alakul a forgalom, pontosan mikor érünk oda. Három lehetséges kimenetel jöhet szóba:

  1. Biztosan időben odaérünk a találkozóra.
  2. Biztosan el fogunk késni a találkozóról.
  3. Nem lehet megmondani, hogy elkésünk-e. Talán igen, talán nem.

A sorokat olvasva mindenkiben más gondolatok futhatnak végig, de nagy valószínűséggel az első opciót választanánk. Az érdekesség a második és harmadik alternatívát illetően jelenik meg. Kutatások szerint ugyanis az utolsó választás okoz leginkább szorongást. Ahhoz természetesen nem kell a téma szakértőjének lenni, hogy tudjuk, a bizonytalanság kellemetlen. Azonban, hogy kellemetlenebb legyen a biztos negatív következménynél is, az már magyarázatra szorul.

A bizonytalanság és az agy

A dopamin rendszert „jutalmazó központnak” is szokták nevezni. Feladata azonban nemcsak a jutalmazásról szól, hanem sokkal inkább egy „akcióközpont” üzemeltetéséről. Tehát nemcsak a pozitív kimenetelű viselkedésre sarkall bennünket, célja az is, hogy elkerüljük a negatívakat. Mérlegeljük a pozitív és negatív következmények előfordulási esélyét, és megjósoljuk ezek megjelenését. Abban az esetben, ha ez az arány körülbelül 50-50 százalék, agyunk akkor jelez a leghangosabban és legsürgetőbben.

A tettek tehát akkor szükségesek leginkább, amikor a helyzet kimenetele kiszámíthatatlan. Akkor küzdünk a legnagyobb energiákat bevetve, amikor látunk esélyt a sikerre, nem pedig akkor, amikor egyértelmű győzelemről, „könnyű prédáról” van szó, vagy esélytelennek tartjuk az egészet. Így van ez az állatvilágban, a sportban, az iskolában és a munkahelyen is. Akkor sietünk leginkább a megbeszélt találkozóra, amikor nem tudjuk, elkésünk-e. Ekkor próbálkozunk leginkább.

Bizonytalan helyzetekben tehát agyunk el van árasztva dopaminnal, és az a dolga, hogy tegyen valamit, bármit, annak érdekében hogy növelje az esélyeinket. Így aktiválja a szimpatikus idegrendszert, amely energetizálja a megfelelő izmokat, és a tettek mezejére lépünk!

A bizonytalanság kellemetlenebb a biztos negatív következménynél is.

A bizonytalanság és a szorongás

Ha mi is a többséghez tartozunk, a bizonytalanság számunkra is nagy szorongással jár. Miért? Mert a bizonytalanság egyenlő a veszéllyel, és tartunk attól, hogy negatív elképzeléseink valósággá válnak. Agyunk folyamatosan frissíti a világról való tudását, ítéleteket hoz arról, mi biztonságos és mi nem. Ha nincs stabil tudásunk arról, mi vár ránk, agyunk nem tudja elkerülni a lehetséges csapásokat. A biztos tudás hiánya pedig táplálja a szorongást. Mindig a legrosszabbra készül, és eltúlozza a veszélyhelyzeteket. Mi pedig úgy vagyunk huzalozva, hogy túlbecsüljük a fenyegetéseket és alulbecsüljük saját képességünket ezek kezelésére.

Éppen ezért jobban szeretjük tudni a dolgok kimenetelét, akkor is, ha az negatív vagy fájdalmas, hiszen az legalább biztos, és így levegőhöz juthatunk.

Kutatások szerint a munkahelyi bizonytalanságnak súlyosabb egészségügyi következményei vannak, mint annak, ha valóban elveszítjük az állásunkat. Egy dolgozat vagy vizsga eredményére várakozva nagyobb szorongást élünk meg, mint amikor megtudjuk, hogy valóban rosszul teljesítettünk!

Együtt kell élnünk vele…

Alapvető igényünk, hogy önmagunkat és a világot egyaránt stabilnak, állandónak és kiszámíthatónak lássuk, ami biztonságunk és jóllétünk javára válik. Ez a fajta ismerősség biztos alapokat ad mindennapjainknak. Ám amikor hirtelen megváltoznak a dolgok, úgy érezhetjük mintha kihúzták volna a talajt a lábunk alól. Ezekben a helyzetekben gyakran veszteséget, szomorúságot, haragot, zavarodottságot vagy félelemet élhetünk át. Mindezek az ősi ösztönök a túlélést érdekében kapcsolnak be, tehát adaptív funkciójuk van. A bizonytalanság okozta szenzitivitásunk lehetőséget ad figyelmünk kiélezésére a kiszámíthatatlan helyzetekben. Így tudjuk megcélozni a kontroll visszaszerzését.

Fontos különbséget tenni a véget nem érő aggódás és a problémamegoldás között. Vannak olyan dolgok, amelyek jelenleg kontrollálhatóak számunkra, és ezáltal csökkentik a jövővel kapcsolatos bizonytalanságokat? Hát persze, hogy vannak. Azonosítsuk tehát a biztos dolgokat életünkben, és használjuk ezeket alapként, amely köré életünk többi pontját építhetjük. Így talán agyunk is tarthat egy szösszenetnyi szünetet.

***

Ha úgy érzed, a szorongással való megküzdésben segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat.

 

Felhasznált irodalom

De Berker, A. O., Rutledge, R. B., Mathys, C., Marshall, L., Cross, G. F., Dolan, R. J., & Bestmann, S. (2016). Computations of uncertainty mediate acute stress responses in humans. Nature communications7, 10996.

https://www.theguardian.com/commentisfree/2016/apr/04/uncertainty-stressful-research-neuroscience

https://www.psychologytoday.com/us/blog/neuronarrative/201604/why-we-hate-not-knowing-sure

https://www.psychologytoday.com/us/blog/the-right-mindset/202002/why-uncertainty-freaks-you-out

https://www.psychologytoday.com/us/blog/some-assembly-required/201805/can-you-be-okay-uncertainty

https://www.psychologytoday.com/us/blog/science-practice/201901/living-in-uncertain-times


Iratkozz fel hírlevelünkre!