Elfogadni önmagam? – LMBTQ+ és irodalomterápia

A hagyományos társadalmi normák a mai napig mélyen gyökereznek társadalmunkban. Az ebből fakadó előítéletek és ellenérzések hatására az LMBTQ+ közösségbe tartozó személyek testi és lelki egészsége is fokozottan veszélyeztetett. Irodalmi művek egyre gyarapodó sokasága segíti őket a sokszor még mindig tabunak számító „másságuk” feltérképezésében, amelyek nem utolsósorban a heteroszexuális népesség számára is érzékenyítően hathatnak. Hogyan segíthet egy lehetséges alternatívaként a biblioterápia a szexuális orientációnk vagy nemi identitásunk elfogadásában, fejlesztésében? Lássuk!

A nyugati szelek hozzánk is elhozták a „fogadd el és légy önmagad” vagy a „valósítsd meg önmagad” jellegű üzenetek társadalomformáló hatásait, mindezzel együtt meglengették az eddig főként tabunak számító szexuális orientáció sokszínűségének szivárványos zászlaját és a nemi identitás újradefiniálásának lehetőségét is. A hagyományos társadalmi nézetek és normák azonban nem haltak ki, így egy erősen kettős üzeneteket hordozó társadalmi és kulturális massza alakult ki hazánkban, mely megnehezítheti a szexuális és nemi kisebbség, vagyis az LMBTQ+ közösség teljes társadalmi beilleszkedését és elfogadását, ezzel együtt pedig önelfogadásukat is.

Az LMBTQ+ mozaikszó, a leszbikus, homoszexuális, biszexuális, transznemű, queer, aszexuális és egyéb szexuális orientációt és/vagy nemi identitást definiáló vagy éppen nem definiáló kifejezéseket foglalja magában. Mint ahogy a Magyar LMBT Szövetség honlapján is olvashatjuk, ez a betűsor egy olyan sokszínű közösséget jelöl, amely az összetartást és az elfogadást erősíti. A közösség tagjai nem egységesek, nem ugyanolyanok, sok mindenben különböznek, de sajnos a negatív előítéletekben, a társadalmi elutasításban és a hátrányos megkülönböztetésekben osztozniuk kell.

Ki bántott, Szapphó? Kit küldjek kemény szerelem szavával téged ölelni?”

A hagyományos nézetektől eltérő nemi identitású vagy szexuális orientációjú emberek már tinédzser korban, az identitásfejlődés kritikus szakaszában szembesülnek a társadalmi elvárások és kulturális nyomások hatásával, ami megnehezíti egy egészséges énkép felépítését és önmaguk elfogadását. Több tanulmány eredménye is igazolta, hogy a társadalmat még jelenleg is erősen meghatározó heteroszexista normarendszer és a homofóbia a szocializációs folyamatok során (melyek erősen szerepet játszanak saját normarendszerünk felépítésében) még az LMBTQ+-os személyek énképébe is beépül. Gondoljunk csak bele mennyire nehéz lehet egy ilyen jellegű ambivalens érzéssel együtt élni és egészséges énképet felépíteni, amikor mi magunk is elutasítjuk és elítéljük azt, amilyenek vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy ezekkel a kettős üzenetekkel átitattot, gyenge lábakon álló identitás és énkép az, amin keresztül szembe kell nézniük a negatív előítéletekkel, a kirekesztéssel, „állapotuk” patologizálásával.

Érdekes lehet megemlíteni, a nagyvárosok és a vidéki térségek közötti különbségeket is, hiszen rendszerint a kisebb városokban és falvakban a zártabb közösségek és berögzültebb szokások hatására még nehezebb lehet az önelfogadás és a beilleszkedés. Emiatt nem is meglepő, hogy mindez súlyos pszichés problémákhoz vezethet, mint például a szorongás vagy a depresszió, sőt, a szuicid veszélyeztetettség is fokozottabb lehet, de az alkoholizmus vagy bármely más szerabúzus kialakulása is jóval nagyobb hányadban érinti ezeket a fiatalokat, mint heteroszexuális társaikat.

A kettős üzenetek hatására az LMBTQ+ személyek identitásfejlődése veszélyeztetett.

Mindezek alapján szinte egyértelmű, hogy ezzel foglalkoznunk kell és meg kell adnunk azt a jellegű segítséget a közösség tagjainak, amire szükségük van. Maga az LMBTQ+ közösség létrejötte is már nagyon fontos és pozitív háttérországot biztosíthat, de érdemes megemlíteni, hogy a korábban szörnyű és elfogadhatatlan reparatív módszerek helyett, megjelentek az affirmatív terápiás nézetek, amelyek a saját szexuális irányultságuk és nemi identitásuk megismerésén keresztül buzdítja az egyént az önelfogadásra, és segít a társadalmi stigmatizációból fakadó stresszorok kezelésében, továbbá egy egészséges identitás felépítésében. De hogyan vonható ebbe bele mindebbe az irodalomterápia?

Végtelen nyílt elém, hisz most eszközt, szárnyakat kaptam, repülni, s törni zárakat: az Irodalmat”

Az irodalomterápiáról, vagyis a biblioterápiáról már korábban itt írtunk, melyben összefoglaltunk a szocioterápiák és művészetterápiák közös halmazába sorolható módszer lényegét. Tulajdonképpen bármely írott mű (legyen az szépirodalmi alkotás, vers, novella, de akár mese, dalszöveg vagy képes történet is) projektív felületként funkcionálva segít mentális egészségünk kialakításában és fenntartásában, illetve önmagunk és működésmódunk mélyebb megértésében. A segítő által irányított olvasás akár egyéni üléseken keresztül, de csoportterápiában is a pozitív irányú változás felé indíthat el minket.

A biblioterápia alkalmazása az LMBTQ+-os közösségekben még gyermekcipőben jár, de egyre több hazai szakember próbálja velük együtt alkalmazni a módszert, hiszen a hasonló terápiás módszerek egyik lényeges eleme, hogy a projekciós felület szinte tudattalanul képes felszínre hozni, amiről nem szeretnénk vagy nem tudunk beszélni.

Jelen esetben a szövegek a szexuális és nemi kisebbséghez tartozó személyek számára a diszkrimináció és stigmatizáció okozta kirekesztettségérzést oldhatja a hasonló problémákkal küzdő szereplőkkel való lelki-sorsközösség kialakításán keresztül.

Az egy-egy szereplővel való azonosulás vezetőfonalként szolgálhat saját személyiségjegyeik megismerésében, segíthet a konfliktusok hatékonyabb kezelésében vagy akár a kommunikációs formák fejlesztésében is. A további szereplők nézőpontjait megismerve tágulhat a kép arról, hogyan is érezhetnek a családtagok, a barátok, ami így a kapcsolataik rendezését is elősegítheti, és szinte a végtelenségig sorolható a szövegek által nyújtott lehetséges segítő faktorok sora. Mindez csoportfolyamatokban azért is lehet még hatékonyabb, mert a résztvevők megismerhetik egymás nézőpontjait, ugyanarra az elemre adott reakcióik, értelmezéseik, interpretációik sokszínűségét.

A segítő által irányított olvasás pozitív irányú változás felé indíthat el minket.

Az 1960-as években bekövetkező szexuális forradalom hatására egyre több, akkor még főként homoszexualitással foglalkozó vagy homoszexuális kapcsolatot megjelenítő szépirodalmi mű keletkezett, melyeket akkor akár még tiltólistára is helyeztek különböző országokban. Szerencsére ez ma már másképp van, éppen ezért jobbnál jobb, a különböző szexuális orientációjú vagy nemi identitású témákat megjelenítő irodalmi művek jelennek meg, melyekkel könnyedén lehet dolgozni biblioterápiás folyamatok során.

Sajnos nem lehet mindenki olyan szerencsés, hogy egy segítő/terapeuta, illetve csoport segítségével dolgozzon a szövegen keresztül önmagán. Azonban az olvasás élménye már önmagában terápiás élményt nyújthat, ha rátalálunk a megfelelő szövegre, amely képes bennünk megszólítani valamit. Így útravalóként szolgálhat néhány, a témához illeszkedő regény, amelyek magyarul is elérhetőek:

  • Alice Walker: Bíborszín/Kedves Jóisten
  • André Aciman: Szólíts a neveden
  • Vas Maya: Kapcsolatok szivárványa
  • Jandy Nelson: Neked adom a napot
  • Allan Hollinghurst: A szépség vonala
  • David Leavitt: Arkansas

A művek természetesen az egész társadalom számára fontos mérföldkövek lehetnek a témában való érzékenyítésre, így a fent említett regények közül bármelyik kötelező olvasmány is lehetne mindenki számára. Habár egyéni felelősségünk, hogyan viselkedünk a körülöttünk élőkkel, mégis sokat adhat a nagy egészhez, hiszen mindannyian másképpen vagyunk ugyanolyanok.

***

Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, fordulj bizalommal Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez, akik egyéni pszichológiai tanácsadás során segítenek a problémával való megküzdésben. 

 

Felhasznált irodalom:

Vare, J. W., & Norton, T. L. (2004). Bibliotherapy for Gay and Lesbian Youth Overcoming the Structure of Silence. The Clearing House: A Journal of Educational Strategies, Issues and Ideas, 77(5), 190-195. doi:10.3200/tchs.77.5.190-195

Lytle, M. C., Vaughan, M. D., Rodriguez, E. M., & Shmerler, D. L. (2014). Working with LGBT individuals: Incorporating positive psychology into training and practice. Psychology of Sexual Orientation and Gender Diversity, 1(4), 335-347. doi:10.1037/sgd0000064

Russell, S. T., & Fish, J. N. (2016). Mental Health in Lesbian, Gay, Bisexual, and Transgender (LGBT) Youth. Annual Review of Clinical Psychology, 12(1), 465-487. doi:10.1146/annurev-clinpsy-021815-093153


Iratkozz fel hírlevelünkre!