Hogyan értelmezzük az időt? – Az időperspektíva hatása céljainkra és kapcsolatainkra

Az idő egy relatív jelenség, mindenki számára mást jelent, sokféleképp értelmezzük. Másképpen telik az idő, amikor egy izgalmas könyvbe mélyedünk bele, és megint másképpen, amikor a munkaidőnk végét várjuk. Milyen tényezőktől függ, hogy hogyan érzékeljük az idő múlását? Mire lehet hatása eltérő időérzékelésünknek? Cikkünkből kiderül!

A pszichológia tudománya az időről, mint egy relatív, mindenki számára mást jelentő jelenségről beszél. Elsősorban az egyén interpretációjától függ, azaz attól, hogy miként értelmezi azt. Ez alapján a pszichológiai idő (ahogy az egyén érzékeli) különbözik az objektív, óra szerinti időtől. Számos hétköznapi elnevezést is találhatunk erre, például a „belső óra” vagy a „bioritmus” kifejezés, amelyet a szervezetben végbemenő folyamatok leírására használunk.

A szubjektív időérzékelés hatást gyakorol a motivációnkra, a jövőbeli döntéseinkre és a viselkedésünkre is.

Például hosszabbnak érzékeljük a változás folyamatát, amikor annak még nincs tapasztalható eredménye, és rövidebbnek azt az időszakot, amelyben emocionálisan pozitív töltetű események történnek. Az időre általában egy automatikus, eleve adott folyamatként gondolunk, akkor is telik, ha hasznosan töltjük, illetve akkor is, ha kevésbé – az erről való gondolkodásunk azonban jelentősen keretet ad az életünknek.

Az időben három dimenziót különböztetünk meg: múlt, jelen, jövő. Az időperspektíva révén, amely egy tudattalan kognitív struktúra, a múlt, jelen vagy jövő időkategóriáiba rendezzük a személyes tapasztalatainkat. Aki jelenorientált, azt a pillanat öröme érdekli, és figyelmen kívül hagyja a döntései jövőbeli következményeit; a múlthoz kötődő személyek gyakran töprengenek múltbeli problémáikon, sokat nosztalgiáznak; aki pedig jövőorientált, az tudja, hogy a jelenlegi cselekvéseivel a jövőjét befolyásolja, és fontos számára, hogyan alakítja azt. Az elmélet Zimbardo és Boyd nevéhez köthető, ők a jelen-hedonista, jelen-fatalista, múlt-pozitív, múlt-negatív, és jövőorientált kategóriákat különböztették meg az idői dimenziókon belül. Ezek a beállítódások jelentősen befolyásolják az emberi kapcsolatokat és az események érzékelésének módját. Létezik azonban a temporális csalódás jelensége is, amikor a világot csak az egyik időperspektívából szemléljük: ha jövőperspektívából tekintünk az eseményekre, azt érezhetjük, hogy időben vagyunk, ha azonban jelenperspektívából nézzük ugyanazt a helyzetet, érezhetjük úgy, hogy késésben vagyunk.

Ezért fontos, hogy az időperspektívát az aktuális helyzethez igazítva válasszuk meg.

Az időperspektíva elméletről részletesebben ebben a cikkünkben olvashattok.

Időérzékelést befolyásoló tényezők

Az időorientációnk tanulási folyamata már igen korán lezajlik, és elsősorban egyéni jellemzők, társadalmi-gazdasági helyzet, adott társadalomban betöltött hely, valamint kulturális hatások mentén találhatunk különbséget ezekben. Ilyen egyéni jellemző lehet például az életkor.

Az időperspektívánk az idő előrehaladásával változik.

Egyes elméletek szerint a csecsemő jelen-hedonistának születik, mivel az azonnali élvezet, a biztonság a fontos számára. Később, 11 éves kor körül megjelenik a jövőorientált gondolkodásmód, és fejlődésnek indul. Azonban nem törvényszerű, hogy minden serdülő automatikusan jövőorientálttá válik, vannak, akiknél ez később alakul ki. A felnőttkorba lépve ismét inkább a jelen helyzet válik fontossá, az ekkorra kialakult karrier, családi szerepek folyamatos feladattal látnak el bennünket. Idősebb korban ezek megszűnésével és a jövő bizonytalanságával a múlt és a jelen dimenzió kerül előtérbe. Ilyenkor fontos, hogy a jövőorientáltság mérséklődjön, és ezzel párhuzamosan fokozódjon a jelen-hedonizmus és a múlt-pozitív irányultság.

Hatással lehet az időérzékelésünkre a kultúra valamint társadalom is. Egy kutatásban az emberek élettempóját vizsgálták: a járási sebességet, illetve az üzleti tranzakciók tempóját. Azt találták, hogy az élettempó Japánban, valamint a nyugat-európai országokban a leggyorsabb, és ehhez képest a fejletlen országokban a leglassúbb.

A feladat jellege (amelyben az időt érzékeljük) is mutathat különbségeket. Ha olyan tevékenységet végzünk, amelyet élvezünk, és amelyben elmerülhetünk, a flow állapotába kerülve sokkal felgyorsultabbnak érzékelhetjük az időt, mint ha olyat végzünk, amelyet kevésbé.

Az időről való gondolkodásunk a viselkedésünk és a jövőbeli döntéseink alapja lehet.

Időperspektíva hatása a célokra, motivációra, szociális kapcsolatokra

Ahhoz, hogy megértsük az időperspektívánk hatását a motivációra és a céljaink kitűzésére, ismernünk kell a jövő időperspektíva fogalmát (future time perspective, FTP). Az FTP a jövőbeli célok jelenben való megtervezését foglalja magában. Azok, akikre kevésbé jellemző a jövő időperspektívája, olyan célokat állítanak, amelyek a közeljövőben megvalósulhatnak. Ezzel szemben, akik erős jövőorientáltsággal jellemezhetőek, olyan célokat is kitűzhetnek, amelyek csak a távoli jövőben valósulhatnak meg.

Tehát egy azonos megvalósulási időre lévő cél esetén az egyének különbözőképpen élhetik meg a pszichológiai távolságot a jövőorientáltságuknak megfelelően.

Az időperspektíva a motivációra is jelentős hatást gyakorolhat. Zimbardo és Boyd (2012) szerint a diákok közül azok, akik jelenorientáltak, késve jelentkeztek a feladatokra, késve fejezik be a munkát, halasztásokat kérnek tanáraiktól. Azok a tanulók, akik rendelkeznek jövőbeli tervekkel, jobb jegyeket szereznek, mint azok, akiknek nincsenek ilyen terveik. Ennek a fontossága már gyermekkorban megmutatkozhat.

A szociális kapcsolatok esetében pedig szintén az FTP játszik fontos szerepet. A fogalomba az is beletartozik, miszerint az időnket végesnek, limitáltnak értékeljük-e vagy sem. Az idősebb emberek hajlamosabbak az időt végesként értelmezni. Abban az esetben, ha az időt limitáltként értelmezzük, az érzelmileg fontos célok kitűzése kerül előtérbe, míg ha az időt végtelenként értelmezzük, akkor sokkal inkább tárgyias, tudást, fejlődést igénylő célokat  tűzünk ki magunk elé. Hasonló hatás figyelhető meg a szociális kapcsolatok terén is. Amikor egy fiatalabb személy az időt limitáltként értelmezi, hajlamosabb ismerős szociális kapcsolatokat fenntartani, nem pedig újakat kialakítani. Valamint ebben az esetben az egyén a fennmaradó idejét olyan célok megvalósítására és olyan szociális kapcsolatok fenntartására fogja fordítani, amelyek érzelmileg jelentősek számára. Jól megfigyelhető ez azoknál az embereknél, akik idősek, vagy betegségük miatt szembe kell nézniük az életük végességével. Náluk a szociális kapcsolatok leépülése figyelhető meg, csak nagyon szoros kapcsolatokat szeretnének fenntartani.

Ezzel szemben, aki az időt végtelenként értelmezi, számára tele van az élet lehetőségekkel, kalandokkal, és bármekkora kockázatot hajlandó vállalni.

Ezáltal a szociális kapcsolataira sem az érzelmi jelentőség a jellemző, sokkal inkább a céljaihoz szeretné igazítani ezeket. A nagy érzelmi jelentőségű kapcsolatok hiánya azonban alacsonyabb minőségű szociális hálót eredményezhet. Ezek alapján elképzelhető az is, hogy az FTP nem közvetlenül a szociális kapcsolatainkra hat, hanem csupán a céljaink meghozására, a kapcsolatainkat pedig ezekhez a célokhoz szeretnénk igazítani.

Zimbardo és Boyd szerint létezik egy ún. kiegyensúlyozott időperspektíva, amely lehetővé teszi az időperspektívák közötti rugalmas váltást. Ez egy olyan állapot, amely alacsony értékeket mutat a múlt-negatív és a jelen-fatalista skálákon, míg közepes értéket a jelen-hedonista és jövő dimenziókban, azonban a pozitív-múlt skálán lévő érték magas. Zimbardo és Boyd szerint

ez az időperspektíva szükséges az optimális működéshez, a pszichológiai és testi egészség meglétéhez.

Az időre nincs ráhatásunk, azonban a referenciakeretre, amelyhez viszonyítunk, van. Ha felismerjük, hogy ezek a keretek mikor kedvezőek számunkra, akkor ez segíthet azt is felismerni, amikor az egyes időperspektívák gátolnak vagy támogatnak bennünket. Nagyban hozzájárulhat az emberi kapcsolatokban (párkapcsolatban, barátságban, munkahelyen) felmerülő konfliktusokhoz, ha megértjük a másik fél időperspektíváját, és megpróbálunk ehhez alkalmazkodni.

Felhasznált szakirodalom:

Dombi E. (2018). Az időperspektíva hazai mérése, személyiségvonásokkal való összefüggéseinek vizsgálata és egy új jövőorientációs mérőeszköz kidolgozása. Szegedi tudományegyetem bölcsészettudományi kar neveléstudományi doktori iskola az oktatás és nevelés pszichológiai és kognitív idegtudományi kérdései doktori program. 11 – 21.

Lang, F. R., Carstensen L. L. (2002). Time Counts: Future Time Perspective, Goals, and Social Relationships. Psychology and Aging, 17, (1), 125 – 139.

Simons, J., Vansteenkiste, M., Lens, W., Lacante, M. (2004). Placing Motivation and Future Time Perspective Theory in a Temporal Perspective. Educational Psychology Review, 16, (2), 121 – 139.

 


Iratkozz fel hírlevelünkre!