Felejtésbe zárva II. rész – Az anterográd és a retrográd amnézia

Cikksorozatunk első részében részletesebben megismerkedhettünk emlékezeti rendszerünk működésével, az ebből fakadó felosztásokkal a különféle amnéziafajták esetében, valamint kicsit belekóstoltunk már az idő alapján való csoportosításba és a némileg speciálisabb amnéziás helyzetekbe is. Sorozatunk második részében pedig újabb fontos szempontok alapján vizsgáljuk tovább a felejtést, és ki tudja, lehet a végén talán még alkoholizálunk is egy keveset – tartsatok velünk, ha nem hiszitek!

Az előző cikkben részletezett organikus-pszichogén tengely mellett létezik ugyanis egy másik fontos csoportosítási elv is az amnéziával kapcsolatban: ilyenkor az előhívási, kódolási, tárolási zavarok időisége alapján osztályozunk. Retrográd amnézia esetén a személy a sérülés előtti emlékeit nem tudja előhívni. Könnyen hihetnénk, hogy ilyen esetben (mivel nem egyenlő mértékben felejt az amnéziás személy) az időben távolabb eső, régebbi emlékek halványulnak el korábban, ez azonban nem így van. A korábban szerzett emlékek erősebben rögzültek (ezt nevezzük konszolidációnak), így az amnézia kevésbé érinti őket, mint a frissen szerzetteket. Az ezzel kapcsolatos törvényt egy 19. századi francia orvos, Théodule-Armand Ribot fogalmazta meg.

Manapság is Ribot-törvényként vagy az amnézia idői gradienseként hivatkozunk erre a megállapításra.

Fontos még megemlíteni, hogy a retrográd amnéziában szenvedő betegek jól teljesítenek olyan szemantikai feladatokban, mint a szavak kategorizálása, vagy annak eldöntése, hogy a bemutatott szavak összetartoznak-e vagy sem. Úgy tűnik tehát (mivel az ilyen típusú feladatmegoldás elvileg a deklaratív memória feladata kellene hogy legyen), hogy a régen konszolidált szemantikai tudás már automatikus, nem tudatos emlékezési folyamatokat igényel – ennek értelmében pedig a retrográd amnézia nincs káros hatással ezen emlékek előhívására.

A korábban szerzett emlékek erősebben rögzülnek.

A retrográd amnéziával ellentétben, az anterográd amnézia fő jellegzetessége, hogy a sérülés után fejti ki hatását. A beteg tehát a trauma után fog kódolási, tárolási, előhívási zavarokkal küzdeni. A két amnéziatípus azonban nem feltétlenül zárja ki egymást: kitűnő példa erre H.M. esete, aki egyszerre produkált retrográd és anterográd jegyeket is. A beteg ugyanúgy képtelen volt korábbi emlékek felidézésére, mint a későbbiekben új információk kódolására.

Egy másik híres tanulmány, K.C. esete pedig egy újabb amnéziatípusra hívta fel a kutatók figyelmét. K.C. emlékezőkészsége egy motorbaleset után (mind retrográd, mind anterográd módon) kizárólag az adatszerű információkra, másképpen fogalmazva a szemantikus memóriára korlátozódott. Az epizodikus memória, vagyis az események, élményszerű emlékek felidézése kudarcot vallott a férfinál. Az ilyen zavarokat epizodikus amnéziának nevezzük.

Emlékezetes esték nyomában

Az utóbbi években fontos kutatási területté vált az alkoholos befolyásoltság során keletkező amnézia kérdése is. Aaron M. White, amerikai kutató definíciója szerint ez nem más, mint alkoholos intoxikáció során fellépő anterográd amnézia (az angol köznyelvben: „blackout”), de talán mindenkinek életszerűbb, ha a jelenséget inkább a „tegnap este kiütöttem magam” szófordulattal jelöljük meg.

Bizonyos filmalkotások (bár nem feltétlenül tudományos igénnyel készülnek) remekül világítanak rá az alkoholos intoxikáció során fellépő amnézia negatív következményeire (A kép forrása itt található)

Marino és Fromme az alkoholos amnézia nemi különbségeit, valamint a családdal kapcsolatos hajlamosító tényezőket vizsgálták. Ennek alapján a nők gyakrabban élnek át blackoutot, mint a férfiak, akik azonban a nőknél kétszer hajlamosabbak rá abban az esetben, ha anyai ágon már tapasztaltak valakinél alkoholzavart. Más relációkban (lány – apai ág, lány – anyai ág, fiú – apai ág) azonban már nem kaptak hasonlóan szignifikáns eredményt. Azon egyetem előtt álló olvasóinkat pedig, akik könnyed módon úgy gondolják, hogy probléma nélkül kerülik majd ki az éjszakai élet efféle buktatóit, sajnos el kell keserítenünk: a kutatás során ugyanis az egyetemista mintának majdnem kétharmada (66,4%) élt már át alkoholos amnéziát.

Amit ne felejtsünk el

Cikksorozatunk végéhez érve talán már látszik, hogy az amnéziakutatás előtt még számos lehetőség, kérdés, kihasználatlan terület áll. Érdekes látni, mennyire széles az amnéziás zavarok spektruma – a mindenkit érintőtől a különlegesen specifikus esetekig.

Két berögződött, laikus hiedelemmel azonban mindenképpen le kell számolni.

Egyrészt az amnézia nem egy egységes, minden esetben ugyanolyan módon megjelenő emlékezeti zavar, és főleg nem olyan zavar, mely az emlékezet teljes elvesztését produkálná. Másrészt pedig az amnézia jelensége nem csupán elszigetelt, egészen kivételes probléma, melytől a biztonságos közegben élő egyén feltétlenül védett – az egyik fő kutatási irány valószínűleg éppen ezen hajlamosító tényezők feltárása lehet, különösen a pszichogén amnéziák tekintetében.

***

Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat.

 

Felhasznált irodalom

Halász, E. (2012) Az autonoetikus emlékezésmód kibontakozásának pillérei – A perspektívaváltás és a narratív fejlõdés vizsgálata kisgyermekkorban. Disszertáció, Eötvös Loránd Tudományegyetem.

Marino, E. N., & Fromme, K. (2015). Alcohol-induced blackouts and maternal family history of problematic alcohol use. Addictive behaviors, 45, 201-206.

Ribot, T. (1882). Diseases of memory: An essay in the positive psychology (Vol. 43). D. Appleton.

Szõllõsi, Á. (2016). Patológia. Elõadás. 2016, õszi félév.

Tulving, E., Schacter, D. L., McLachlan, D. R., & Moscovitch, M. (1988). Priming of semantic autobiographical knowledge: A case study of retrograde amnesia. Brain and cognition, 8(1), 3-20.

White, A. M. (2003). What happened? Alcohol, memory blackouts, and the brain. Alcohol Research and Health, 27(2), 186-196.

 


Iratkozz fel hírlevelünkre!