Az egész világ előtt zajló Heard-Depp bírósági ügy egy igazi tabut döntöget: a családon belüli erőszak bonyolultságát vitatja. Az ügyben több pszichológus is tanúskodott. Ki a bántalmazó és ki az áldozat? Hogyan hatnak a nemi sztereotípiák a családon belüli erőszak esetében? Mit jelent, ha egy kapcsolat kölcsönösen bántalmazó? Ezekre, és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ a két színész pereskedését hívva segítségül.
Szinte nap mint nap újabb és újabb hír lát napvilágot a jelenleg Johnny Depp és volt felesége, Amber Heard között zajló pereskedéssel kapcsolatban. Heard nyíltan, egy a Washington Postban megjelent cikkben családon belüli erőszakkal vádolta volt férjét, amiért Depp beperelte őt, Heard pedig viszontkeresetet indított. A pereskedés még mindig tart.
Létezik-e elsődleges bántalmazó?
Mindkét színész hangfelvételekkel, videófelvételekkel, tanúkkal és egyéb bizonyítékokkal alátámasztva azt vallotta, hogy a másik fizikai és érzelmi bántalmazást követett el ellene. A sztárpár pszichoterapeutája, Dr. Laurel Anderson azt vallotta, hogy Depp és Heard mindketten labilisak voltak párkapcsolatuk idején. Dr. Anderson arra utalt ezzel, hogy Heard több alkalommal fizikai támadást kezdeményezett, hogy megakadályozza férjét abban, hogy elhagyja őt, ez azonban természetesen nem menti fel Depp sértő viselkedését. Sokkal inkább rámutat egy bonyolult dinamikára, amelyet a pszichológus
„kölcsönös bántalmazásnak”
nevezett.
Volt, akikben azonban heves tiltakozást váltott ki a „kölcsönös bántalmazás” kifejezés használata, szerintük ugyanis a kapcsolatokban jellemzően jelen van egy elsődleges bántalmazó. Az elmúlt évtizedek pszichológiai kutatásai azonban nem támasztják alá ezt az elképzelést, amely gyakran nemi sztereotípiákon alapul.
Mit takar és honnan ered a kölcsönös bántalmazás?
A legtöbb erőszakos bűncselekmény esetében a férfi elkövetők száma jóval meghaladja a nők számát, viszont a családon belül elkövetett erőszak esetében ez a dinamika megváltozik. A családon belüli erőszak áldozatainak létrehozott menedékhelyek és a kórházi sürgősségi osztályok vizsgálatakor sok férfi áldozatról nincs adat: a férfiak általában nem jelentik áldozati mivoltukat. A felmérések alapján
a nők azonban elismerik, hogy a férfiakkal egyenlő mértékben alkalmaznak családon belüli erőszakot.
A nemi sztereotípiáknak megfelelően a női erőszakot gyakran úgy fogalmazzák meg, mint a férfiak erőszakosságára való reagálást. Ironikus módon a „kölcsönös bántalmazás” kifejezés elterjedtsége ezt megkönnyíti. Azonban a ’70-es évek óta a felmérések azt támasztják alá, hogy a családon belüli erőszakot a nők ugyanolyan gyakran követik el, mint a férfiak, és jellemzően ugyanazon okok motiválják őket, azonban a férfiak nagyobb felsőtestének ereje miatt a nők nagyobb eséllyel sérülnek meg ezekben a harcokban, még akkor is, ha ők kezdeményezik ezeket.
Elizabeth Bates pszichológus szakirodalmi áttekintésében arra jutott, hogy
a „kölcsönös bántalmazás” valójában a családon belüli erőszakot átélő párok leggyakoribb működési módja, mintája.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ez a működési mód minden olyan családban jelen van, ahol erőszak nyilvánul meg, csupán azt, hogy sokkal gyakoribb, mint azt gondolnánk.
A „kölcsönös bántalmazás” működési módjában élő párok tagjai általában korábban – akár gyerekként, eredeti családjukban – is bántalmazást éltek át, és sok esetben (akár ezen korábbi bántalmazások következtében) jelentős mentális zavarokkal küzdenek.
A családon belüli erőszak ugyanis legtöbbször a diszfunkció egy nagyobb konstellációjának része, manifesztációja.
A családon belüli erőszak ugyanis legtöbbször a diszfunkció egy nagyobb konstellációjának része, manifesztációja.
Mit mondanak a szakértők?
Dr. Shannon J. Curry klinikai és törvényszéki pszichológust Depp és ügyvédei kérték fel Heard pszichológiai vizsgálatára. Dr. Curry két személyiségzavart is megállapított Amber Heard vizsgálatakor: borderline és hisztrionikus személyiségzavart. Nyilatkozata szerint „a borderline személyiségzavar közrejátszhat abban, ha egy nő erőszakot követ el a partnerével szemben”, illetve a borderline személyiségzavarral küzdő személyek „gyakran rettegnek attól, hogy elhagyják őket, és emiatt kétségbeesett kísérleteket tesznek ennek megakadályozására”, arra utalva, hogy ezen kétségbeesett tettek akár erőszakos, bántalmazó tettek is lehetnek.
A hisztrionikus személyiségzavar kapcsán a szakember pedig arról beszélt, hogy az ebben a zavarban szenvedő személyek „szeretnek a figyelem középpontjába kerülni, szinte mindenáron”, és hogy „külsejük megszállottjai, és gyakran használják is azt, hogy megkapják, amit akarnak”.
Dr. Curry PTSD-t, azaz poszttraumás stressz zavart nem állapított meg Heard esetében, azonban hozzátette, hogy „csak azért, mert valakinek nincs PTSD-je, nem jelenti azt, hogy nem sérült pszichésen” a színésznő, például azok következtében, amikkel Deppet vádolja. Dr. Curry szavahihetősége azonban sokak által megkérdőjeleződött, amikor igennel válaszolt Heard ügyvédjének azon kérdésére, hogy vacsorázott és iszogatott-e Johnny Depp otthonában, mielőtt felkérték őt Heard pszichés állapotának, személyiségének vizsgálatára.
Dr. Curry két személyiségzavart is megállapított Amber Heard vizsgálatakor: borderline és hisztrionikus személyiségzavart.
Amber Heard oldaláról egy másik neves szakértő, Dr. Dawn Hughes klinikai szakpszichológus tanúskodott, aki a párkapcsolati erőszak, a szexuális zaklatás és a traumás stressz szakértője. Dr. Hughes tagadta, hogy Heard és Depp kapcsolatában kölcsönös bántalmazás történt volna, és egyértelművé tette, hogy Amber Heard viselkedésének elemzése alapján azt észlelte, hogy bántalmazás érte őt.
Elmondása szerint Heard „nagyon egyértelműen pszichésen traumatizált", PTSD-ben, azaz poszttraumás stressz zavarban szenved, melynek fő okaként a „Depp úr által elkövetett párkapcsolati erőszakot” nevezte meg. Kiemelte a Depp által írt erőszakos üzeneteket is, melyek szerinte „szerepet játszhatnak az érzelmi bántalmazásban”. Dr. Hughes Heard gyermekkorát is érintette. Kiderült, hogy Heard bántalmazó családban nőtt fel, ezért lehetett számára fájdalmasan ismerős a Deppel való kapcsolódás.
Ha mindez nem zavarna minket össze eléggé, a tanúskodás negyedik napján Depp magánorvosa felsorolta A Karib-tenger kalózai sztárjának betegségeit, köztük az ADHD-t (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavart), a bipoláris zavart, az alkohol- és drogfüggőséget. A szerfüggőség Heard esetében szintén felmerült.
Kinek van igaza?
A botrányos rágalmazási per során mindkét fél szakértőket von be, hogy ők megosszák szakmai véleményüket az ügyben. Ezért vonták be Dr. Curryt és Dr. Hughest is, hogy pszichológiai értékelést végezzenek. Azonban két pszichológus élesen különböző eredményre jutott: egyikük PTSD-t diagnosztizált Heard esetében, míg a másik szakértő kijelentette, hogy vizsgálata alapján Heard nem küzd PTSD-vel, de másik két személyiségzavarral igen – ebben azonban a PTSD-t diagnosztizáló szakember nem értett vele egyet. Látszólag mindkét oldal rendkívül alaposan, sok évnyi tapasztalatra alapozva, megbízható mérőeszközökkel dolgozva alkotta meg véleményét. Akkor mégis miért fordulhat elő ekkora eltérés a két pszichológus véleménye között?
Alapvető különbség, hogy Dr. Curry csak 12 órán keresztül találkozott Hearddel, csupán azért, hogy diagnosztikai értékelést végezzen, míg Dr. Hughes hozzáférhetett Heard több éves klinikai jelentéseihez.
Ha valakit terápiás kontextusban látunk egy 12 órás keretes diagnosztikai értékelésen túl, az több információval szolgál, azonban elfogultabbá is tehet minket.
Dr. Hughes tanúvallomását hallgatva azt tapasztalhatjuk, hogy egy kicsit túl készségesen, tényként fogadja el a Heard által elmondottakat. Dr. Curry szemszögéből viszont azt vitathatjuk, hogy Heard hamis vagy eltúlzott beszámolókkal manipulálhatta a relatíve rövid, 12 órás vizsgálatot. Szintén a vizsgálatok természetének különbözőségéhez kapcsolódik, hogy egyesek szerint a Dr. Hughes által használt tesztek közül sok látszólag a szorongás, depresszió, stressz, PTSD tüneteinek felmérésére irányult, míg Dr. Curry tesztjei inkább Heard személyiségének értékelésére irányultak.
Alapvető különbség, hogy Dr. Curry csak 12 órán keresztül találkozott Hearddel, csupán azért, hogy diagnosztikai értékelést végezzen, míg Dr. Hughes hozzáférhetett Heard több éves klinikai jelentéseihez.
Dr. Dawn Hughes az American Board of Professional Psychology (ABPP), tehát az Amerikai Szakmai Pszichológiai Tanács tagja, a személyközi erőszak, a traumás stressz és a szorongásos zavarok felmérésére és kezelésére specializálódott, így szakterületén belül neves szakembernek számít az Amerikai Egyesült Államokban. Ugyan Dr. Shannon Curry nem rendelkezik testületi tagsággal, azonban szintén traumákra specializálódott, rendszeresen szolgál pszichológus-szakértőként és független igazságügyi szakértői értékelőként állami bíróságokon, bűnüldöző szerveknél, az USA hadseregénél és magánügyvédeknél. Kijelenthetjük, hogy mindkét szakértő megfelelő felkészültséggel rendelkezik Heard pszichés felméréséhez.
A két elismert szakember szakvéleménybeli különbsége betudható a tárgyalótermi történéseknek is, hiszen teljesen más célból lettek felkérve az értékelésre. Ilyen esetekben
megjelenhet a megerősítési torzítás jelensége, amely magyarázhatja az egyoldalú esetépítést.
Megerősítési torzítás
A megerősítési torzítás a bizonyítékok tudatos vagy tudattalan asszimilációjával működik, amely összhangban van feltételezéseinkkel, és elutasítja az ellentétes bizonyítékokat. Diagnosztikai információk gyűjtése során a korai hipotézishez vagy a rendelkezésre álló bizonyítékok nem megfelelő részéhez való szelektív – jelen esetben vagy Heard áldozatisága vagy a bántalmazó mivolta melletti – lehorgonyzás megakadályozhatja az alternatív lehetőségek keresését.
Ez elsősorban a korai hipotézist megerősítő adatok kereséséhez és az ezzel erősen ellentétes információk elvetéséhez vezet.
A megerősítési torzítás törvényszéki kontextusban különösen gyakori. Megállapították, hogy a megerősítő torzítás olyan változatos területeken működik, mint az ujjlenyomat-elemzés, a törvényszéki antropológia és a DNS-keverékek értékelése. A szakértők inkább hajlamosak keresni a tetthelyen talált ujjlenyomatok és a legvalószínűbb gyanúsított ujjlenyomatai közötti közös vonásokat, mint hogy más bizonyítékokat keressenek.
A kutatások alapján ezen kontextuális információk manipulálásával az ujjlenyomat-szakértők tizenöt százaléka megváltoztatta a helyes egyezést helytelenre. Ha ezen egzakt, bizonyítható tételeken nyugvó tudományok esetében is működik a megerősítési torzítás, akkor ugyan hogyan várhatnánk el, hogy egy olyan tudomány esetében, mint a pszichológia – amely rendkívül sok esetben szubjektív –, ne működjön?
J. Ferguson, C., 2022. Mutual Abuse and the Depp/Heard Trial. [online] Psychology Today. Available at: <https://www.psychologytoday.com/intl/blog/checkpoints/202205/mutual-abuse-and-the-deppheard-trial> [Accessed 11 May 2022].
Satya-Murti, S., & Lockhart, J. (2015). Recognizing and reducing cognitive bias in clinical and forensic neurology. Neurology. Clinical practice, 5(5), 389–396.
