Az utóbbi években jelentősen megváltozott az apaszerepről alkotott véleményünk. Egyre jobban kitolódik a gyerekvállalás, és a hagyományos családmodell is átalakulóban van. A mai társadalom a gyermeket családösszetartó szimbólumnak tekinti, amely hatással van a családi dinamikára és a szülői szerepfelfogásra is. A hangsúly gyakran az anyákra terelődik, azonban az újdonsült apukákról sem szabad megfeledkeznünk.

A hagyományos családmodell szerint az apa mint családfő a tekintély képviselője. Elsősorban az ő felelőssége a fegyelmezés, a családi egység fenntartása, valamint a család anyagi biztonságának megteremtése. Napjainkban azonban egyre elterjedtebb az a trend, hogy az apáknak gyengédnek, szeretetteljesnek kell, hogy legyenek, és hogy a fegyelmezés mellett a bensőséges, szeretetteljes légkör kialakítása is a feladataik közé tartozik. A fejlődéslélektani kutatások zömében anyákról esik szó, és

gyakran megfeledkezünk az apák gyermekvállalásban betöltött szerepéről.

A bölcsődében, óvodában általában az anya tartja a kapcsolatot a gondozókkal, sok esetben ez a kisiskoláskorban sem változik. Ennek hátterében az áll, hogy a szülővé válás során az anyák és az apák különböző szerepeket visznek, és az idő előrehaladtával ezek a szerepek megszilárdulnak, amelyeken egyre nehezebb lesz változtatni. Az egyik ilyen sztereotipikus szerepelvárás, hogy az anyák feladata inkább a gondozás, az etetés, az apáké pedig a játék. A valóság az, hogy az apák az anyához hasonló érzékenységgel képesek interakciót kezdeményezni a babával, aminek típusa egyáltalán nem korlátozódik le a játékra. Valamint a kutatások alapján a kezdeményezés gyakoriságában sincs jelentős eltérés.

Apai kötődés

Az apa és a baba közötti kötődést elsősorban a baba iránt érzett pozitív érzelmek indítják be, amelyek már a fogantatáskor megjelennek (ez akár az a pillanat is lehet, amikor az apa először képzeli el, hogy gyermeket szeretne). A várandósság alatt az apa és a baba között egy egyrészt már valóságosabb, másrészt viszont közvetett kapcsolat alakul ki. Míg az anya a magzatmozgáson keresztül intenzívebben érzékeli a csecsemőt, addig az apa számára főként külső rezdülések állnak rendelkezésre.

A kapcsolatot azonban jelentősen befolyásolja, hogy az apa mennyi időt tölt a pocak simogatásával, mennyit kommunikál a babával, mennyit énekel neki stb.

A kutatások alapján a kötődés egyidejűleg alakul ki az anya és az apa felé egyaránt. Michael Lamb amerikai pszichológus vizsgálatai során azt figyelte meg, hogy a csecsemők nem részesítik előnyben egyik szülőt sem. A két szülőhöz való kötődés tehát nem függ egymástól.

Az apák bevonása a családi életbe

A kutatások alapján az apa családba való bevonódásának mértékét két fő tényező határozza meg leginkább. Az egyik az, hogy a férfinak milyen a szülői szerephez való viszonya (inkább pozitív vagy ellenálló), a második pedig, hogy hogyan viszonyul a munkájához (mennyire elkötelezett, mennyire élvezi azt, amit csinál). Azok az apák, akik mélyen képesek bevonódni az apaszerepbe, alacsonyabbra értékelik munkájukat, szemben azokkal a férfiakkal, akik kevésbé vonódnak be.

Az apa bevonódása számos módon kifejti pozitív hatását a csecsemő fejlődésére:

Az eredmények alapján azoknál a gyermeknél, akiknél az apa aktívabb szerepet vállal, jobb problémamegoldó képességek, gyorsabb intellektuális fejlődés, és magasabb empátiás készség figyelhető meg.

Emellett azt figyelték meg, hogy ezeknél a gyermekeknél nagyobb valószínűséggel alakul ki belső kontrollhely. (A külső és a belső kontrollosság azt mutatja meg, hogy egy személy milyen okokkal magyarázza a vele történő eseményeket. A belső kontrollos személy sikereit úgy éli meg, hogy azok ügyességének, felkészültségének köszönhetők. Míg a külső kontrollos személyek a sikereket a szerencsének, a sorsnak, vagy valamilyen külső ágensnek tulajdonítják. Hosszú távon a belső kontrollhittel rendelkező személyek jobban alkalmazkodnak, és jobban képesek kontrollálni magukat).

Az apa bevonódása számos módon kifejti pozitív hatását a gyermek fejlődésére

Apa szerepe a családban

A család egy rendszer, mely alrendszerekből áll. Ha a család egyik eleme megváltozik, az az egész rendszert átalakítja. Így ha az apa jobban bevonódik a csecsemő gondozásába, az amellett, hogy kedvezően hat a gyermekre, a család egészére is kifejti hatását. Ezáltal a másik szülő kevésbé érzi magát egyedül, elégedettebb lesz, ami erősíti kettejük kapcsolatát. A kiegyensúlyozott párkapcsolat visszahat a gyermekre, így az apa is megerősödhet szülői szerepében.

A szerepek tisztázása és megosztása a házastársi kapcsolatot is erősíti, és minél intimebb a házastársak közti kapcsolat, annál nagyobb lesz a családon belüli kohézió is.

Diádból triád

A várandós nők fizikai átalakulása, a testhatárok átrendeződése mind-mind azt szolgálják, hogy az „én” helyett a „mi” kerüljön előtérbe. Ez a folyamat rárímel arra, amit a párok a párkapcsolat alakulása kezdetén élnek át. Az ismerkedés következő szimbiotikus időszakban fellazulnak az énhatárok, beszűkül a figyelem, és szépen lassan az „én” és a „te” helyett egy újfajta entitás jön létre, az intimitásunk egységét jelképező „mi”. Amikor az első gyermek születését várjuk, az azzal jár, hogy felkészülünk arra, hogy a két személyes diádból triád lesz, hiszen egy újonnan érkező csecsemőt fogadunk be a zárt világunkba. Az ezt a folyamatot elősegítő hormonális változások nem csak az anyát érintik, mivel a férfiaknál hasonló pszichoszomatikus tünetek jelentkeznek (ez a sokak számára már jól ismert Couvade-szindróma, melyről korábbi cikkünkben már olvashattak).

Mi nehezítheti ezt az időszakot?

Ahhoz, hogy a férfi képes legyen felelősségteljesen ellátni az apaszerepet, szükség van arra, hogy valamilyen szinten elengedje azt a fiúszerepet, amelyet saját szüleivel megélt, vagyis a fizikai leváláson túl sor kerüljön a lélektani elengedésre is. Ez nem azt jelenti, hogy meg kell feledkezni az eredeti családról, de ebben az időszakban a pszichés energiák az az újonnan alakuló család felépítésére szükséges fordítani. A terhesség kezdetét arra az időpontra datáljuk, amikor a pár megtudja, hogy gyermeket vár. Amikor egy nő anyává válik, az a férfiban számos tudattalan érzelmet aktivál; eszébe juthat az, amikor ő gyermek volt, az,  ahogyan az ő édesanyja bánt vele kisgyermekként, hogy jelenleg milyen érzelmek fűzik édesanyjához stb. Az újonnan felbukkanó érzelmek és átalakuló szerepek, mind-mind felbolygatják a házaspár életét, ami jelentős kihívást jelent. A gyermekvállalás kezdetétől fogva fontos az őszinte, nyílt, megértő kommunikáció és a másik iránti mély empátia.

A szülőszerep kimunkálása hosszú folyamat, ehhez azonban nagyon jó, ha ott van mellettünk egy támogató társ, aki segít.

Az apa egy komplementer – azaz kiegészítő – szerepet tölt be az anya oldalán. Orvos-Tóth Noémi szavaival élve: egy házasságba hatan érkeznek. Így természetes, hogyha két szülő hosszú együtt töltött évek után is összeütközésbe kerül a gyermeknevelés kapcsán. Otthonról hozott mintáink, tapasztalataink a hozott csomagunk részei, és ezek összehangolása elengedhetetlen ahhoz, hogy egy stabil, megtartó és biztonságot sugalló világkép alakulhasson ki gyermekünkben.


Felhasznált irodalom:

Rotter, J. (1966). 'Generalized expectancies for internal versus external control of reinforcement', Psychological Monographs 80 (1), 1–28.

Peer, K. (2015). Mi bántja a gyerek lelkét? Budapest: Tea Kiadó.

Andrek A. (2019). A szülő–magzat kötődést befolyásoló tényezők. Doktori disszertáció. ELTE PPK Pszichológia Doktori Iskola, Budapest.

Léder L. (2019). Csendes Apa-Forradalom. Budapest: L’Harmattan.