Szerző Archívumok: Borbély Lilla

„Nem haragudhatok, de bűntudatom lehet” – a helyettesítő érzelmek

Ismerőseinkre gondolva bizonyára eszünkbe jutnak olyan emberek, akiket az állandó düh és harag, a folyamatos szomorúság, vagy éppen a mosoly és az öröm állapota jellemez, ugyanakkor ezeket a kifejezett érzelmeket nem érezzük arányosnak, hitelesnek, az aktuális helyzetre adott autentikus válasznak. Magunkba nézve esetleg mi is észrevehetjük, hogy van egy bizonyos átélt érzelmünk, beállítódásunk, amely jellemez

Hogyan csikarjuk ki a szeretetet? – A szeretetéhség neurotikus védekező stratégiája

Hatalmas fontossággal bír a számunkra, hogy másoktól szeretetet kapjunk? Erős negatív, akár ellenséges érzésekkel is jár a számunkra, ha nem kapjuk meg a kiérdemelt figyelmet és törődést?

„Uralkodom, így nem szorongok!” – A kontroll neurotikus védekező stratégiája

A párunk mindent az ellenőrzése alatt akar tartani, és mélységesen megbántjuk, ha az eseményeket nem az ő elvárásai szerint alakítjuk. Főnökünk minden jó szándékú tanácsot és segítséget elutasít egy kilátástalan helyzetben.

„Nem a drog okozza a függőséget, hanem a fájdalom!” – Az addikció mint a család problémájának jelzése

„A függő a legérzékenyebb a családban, aki kimutatja azt a sok bajt, amivel a család még nem nézett szembe nyíltan” – vallja Máté Gábor, függőségeket kutató és kezelő orvos. Hogyan értelmezhető az addikció a család szempontjából?

„Nem a drog okozza a függőséget, hanem a fájdalom” – az addikció mint önmagunk gyógyítására tett kísérlet

Függőként a dolgok irányítása kicsúszik a kezeink közül: szembe kell néznünk azzal, hogy a függőségünk tárgya kontrollál minket. Kapcsolataink beszűkülnek, sokszor zátonyra futnak, a szerepeink és felelősségeink ellátására sokszor nem vagyunk képesek.

Elrabolt gyermekkorok, láthatatlan gyermekek – amikor a gyermek neveli a szülőt

A gyermekekkel való romboló bánásmód könnyen felismerhető, ha a szülők verik vagy rendszeresen becsmérlik gyermekeiket. Az alkalmatlan, hosszabb-rövidebb időre szülőként funkcionálni képtelen anyák és apák okozta sérülések azonban jóval kevésbé egyértelműek, rosszul körülhatárolhatók, hatásukat sokkal nehezebb tetten érni.

Szeszélyes „istenek”, tengermély sebek – miért olyan nehéz szembenézni a szüleink okozta sérelmekkel?

Sokan tapasztalhatjuk, hogy gyermekkori traumáink felnőtt korunkban is elkísérnek bennünket. Sajnos sokunk találhatja hordozott sérelmeinek főszerepében a saját szüleit.

„Szükséged van rám, így nem hagyhatsz el!” – A kényszeres segítés védekező stratégiája párkapcsolatainkban

A párkapcsolataidra jellemző, hogy segítő, megmentő szerepben vagy a kedvesed mellett? Kapcsolati választásaid gyakran olyan személyekre esnek, akik nehéz személyiségek, esetleg valamilyen problémával küzdenek?

„Kapcsolatok” futószalagon – miért hajszoljuk a kalandokat elköteleződés helyett?

Mindannyiunk baráti körében akad egy örök agglegény, aki randit randira halmoz, de alig láthatjuk kétszer ugyanazzal a hölggyel. Egy lány, akit magánéletéről kérdezve szinte soha nem mesél többször ugyanarról a srácról.

Álarc mögött – párkapcsolataink negatív mintái

Ha végiggondoljuk, mi jellemzi a környezetünkben élő párok vagy akár a saját kapcsolatunk konfliktusait, biztosan figyelmesek leszünk kétféle előforduló mintázatra: az első esetében mintha a pár egyik tagja üldözné kritikáival, panaszaival a másikat, aki erre elzárkózással reagál. A másodikban pedig mintha egy küzdőtér harcosait látnánk: egymás hibáztatásának végeláthatatlan körforgása jellemzi a vitákat.

Igazán szeretni – miért olyan nehéz a szükségletmentes szeretet?

Hogyan szerethetünk valakit azért, amilyen, nem pedig azért, amit számunkra nyújthat? Hogyan szerethetünk a „valamit valamiért” elvet figyelmen kívül hagyva, a vágy, az önérdek vagy a rajongás mögöttes motivációja nélkül?


Iratkozz fel hírlevelünkre!