Előző cikkünkben a magyar (és nemzetközi) ifjúságon végigvonuló demokratikus értékválságról írtunk. Arra kerestük a választ, mi lehet a rendszerszintű magyarázat erre a jelenségre, és hogyan érdemes elkezdeni dolgozni a megoldáson.
Szerző Archívumok: Csaba Sára
„Nem volt még olyan demokrácia, amely ne követett volna el öngyilkosságot.” Ezek a pesszimista szavak nem mástól, mint John Adamstől, az USA második elnökétől származnak.
A 2016-os amerikai elnökválasztás több szempontból is az utóbbi évek egyik legizgalmasabb politikai eseménye volt. Itt az ideje, hogy visszatekintsünk az elmúlt időszakra, és foglalkoznunk azokkal a témákkal, amelyek sarokkövei voltak a kampány hajrájának, meghatározták az egyik vagy a másik oldal retorikáját.
A köztudatban a populizmus és a szélsőségek előretörése leginkább a gazdasági teljesítmény csökkenéséhez, a relatív depriváció érzéséhez kötődik. Azonban egyre többször tapasztalhatjuk: nem csupán a rosszul teljesítő gazdaságokban ütheti fel a fejét a populizmus.
Magyarországon nincs erős hagyománya a társadalmi kérdésekben való aktív részvételnek. A rendszerváltás óta eltelt évek tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy sokan eleve érdektelenek a politika és a közélet iránt, ám a gyakorlatban azok is akadályokba ütköznek, akik legalább elméletben fontosnak tartják a közügyekkel kapcsolatos szerepvállalást.
A sorozat előző két részében (itt és itt) sorra vettük azokat a lehetséges magyarázatokat, megközelítéseket, amelyek segíthetnek a társadalomtudományok művelőinek megérteni, vizsgálni, vagy akár megjósolni, hogy kik, miért és milyen formában vesznek részt és köteleződnek el a társadalmi változásért folytatott küzdelemben. Jelen cikkünkben feltesszük a kérdést: mik azok a körülmények, amelyek radikalizáló hatással bírnak?
A politikai aktivizmust a pszichológia szemüvegén keresztül úgy lehet vizsgálni, hogy az egyéni motivációk és mobilizáló erők hatterében meghúzódó érzelmekkel foglalkozunk. A politikai aktivizmus és tiltakozás szociálpszichológiája címet viselő cikksorozatunk olyan gyakorlati kérdéseket tesz föl, amelyekre a választ az érzelmek szintjén kell keresni: Mitől függ, hogy ki, mikor, milyen ügyért hajlandó utcára menni?
A politikai aktivizmust a pszichológia szemüvegén keresztül úgy lehet vizsgálni, hogy az egyéni motivációk és mobilizáló erők hátterében meghúzódó érzelmekkel foglalkozunk. A politikai aktivizmus és tiltakozás szociálpszichológiája címet viselő cikksorozatunk olyan gyakorlati kérdéseket tesz föl, amelyekre a választ az érzelmek szintjén kell keresni: Mi van akkor, ha nem a saját csoportom érdekében demonstrálok?
A politikai aktivizmust a pszichológia szemüvegén keresztül úgy lehet vizsgálni, hogy az egyéni motivációk és mobilizáló erők hatterében meghúzódó érzelmekkel foglalkozunk. A politikai aktivizmus és tiltakozás szociálpszichológiája címet viselő cikksorozatunk olyan gyakorlati kérdéseket tesz föl, amelyekre a választ az érzelmek szintjén kell keresni: Mitől függ, hogy ki, mikor, milyen ügyért hajlandó utcára menni?