A politikával szembeni bizalmatlanság a szocializmus kártékony hagyatéka, amellyel a magyar politikának a mai napig küzdenie kell. A kommunista rendszer itthon nemcsak a politikai hatalmat monopolizálta, hanem a társadalmi autonómia intézményeit is ellehetetlenítette.
Demokrácia, politikai verseny, közvélemény, választási előrejelzés. E fogalmak mára természetessé váltak számunkra, és a politika az általuk kijelölt pályán zajlik.
A tavalyi év politikai eseményei közül több szempontból is kiemelkedik a 2016. június 23-án tartott Brexit-népszavazás és a 2016.
Az USA-ban készült egy rendkívül érdekes felmérés, amely a tavalyi elnökválasztás idején szavazói profilokat azonosított és csoportosított. A felmérésből több tanulmányt is írtak, amelyek rendre árnyalják, esetenként pedig cáfolják is a választásról kialakult furcsa képet.
A politikai beszéd egy művészet. Pont olyan, mint a főzés.
Véleményvezérek, megmondóemberek, publicisták – közéleti próféták. Biztosan sokan hallottunk róluk, láttuk őket, olvastunk tőlük.
Nem lehet akárhogy kiállni az emberek elé! Ahhoz túl nagy a tét.
A retorika, vagyis a nyilvános beszéd egyidős az emberrel. Az ókori közösségekbe szerveződés óta fejlesztik, eszköztárát gyarapítják.
Radikalizálódó világban élünk. A társadalmi feszültségek, egyéni sérelmek, szélsőséges ideológiák és emberi sebezhetőségek terrorba torkollhatnak.
Egyre többször halljuk, globális probléma a politikai apátia: az emberek nem tartják fontosnak, hogy kövessék a közéleti eseményeket és aktívan részt vegyenek a politikai közösségük ügyeiben. Ez egy egyértelmű trend, amelyben a közép-európai országok – sajnos – élen járnak.
Járja egy mondás: Magyarország 10 millió futballedző és egyben politikai elemző hazája. Amikor azonban a politikáról gondolkodunk, hajlamosak vagyunk a politikusokat egytől-egyig hidegfejű, haszonmaximalizáló, ördögien zseniális lényeknek tekinteni.
Felhasználónév vagy Email cím *
Jelszó *
Bejelentkezés Emlékezz rám
Elfelejtett jelszó?
