Gondolatolvasás, jövőbelátás, tárgyak mozgatása az elme erejével… Olyan titokzatos képességek ezek, amelyekre nem igazán vannak empirikus bizonyítékaink, mégis sokan hiszünk bennük. Vajon jogosan?
Szerző Archívumok: Patterman Péter
Édesanyánk és édesapánk rengeteget foglalkozik velünk kiskorunkban: hosszú évekig óvnak és tanítgatnak bennünket, igyekeznek felkészíteni a nagybetűs életre. Mindezek tekintetében vajon előfordulhat-e, hogy gyermekkorunk főszereplői mégsem gyakorolnak ránk akkora hatást, hogy az mindörökre meghatározzák a személyiségünket?
Egy visszataszító szívet nem sokáig rejthet el egy gyönyörű arc. Aki legbelül vagy, előbb-utóbb rajtad kívül is megnyilvánul majd.
Harry Potter világa számtalan eltérő módon értelmezve lett már. Nem véletlenül!
Az emócióreguláció (vagyis az érzelemszabályozás) lényege az érzelmi állapotainkra adott viselkedéses válaszaink kontrollálása, amely képesség az embereknél igen fiatalon megjelenhet. Óvodáskorunkban például a legtöbben már tudatosan is képesek vagyunk reflektálni a különféle érzelmeinkre, s azt is tudjuk, hogy melyeket szeretnénk kifejezni, és melyeket nem.
Biztos te is érezted már, hogy ellenállhatatlan szükséged van valamire (vagy valakire), ám azt valójában mégsem szereted. Tudod, hogy rossz hatással van rád.
Változni és változtatni. Néha mi magunk szeretnénk, néha pedig mások miatt kell.
A serdülő-, kamasz- vagy tinédzserkor definíció szerint a pubertással kezdődő és a felnőtté válással végződő fejlődési szakasz, amely nagyjából tizenegy-tizenkét éves kortól tizennyolc-tizenkilenc éves korig tart. Legalábbis a fejlett országokban!
Bizonyára mindannyiunk életében felbukkantak már olyan novellák, mesék, regények, esetleg költemények, amelyek olvasása mélyen megérintette a „legbelsőbb énünket”. Nemcsak katarzist okoztak, hanem szó szerint azt éreztették velünk, hogy többek és jobbak lettünk általuk.
„Már a görögök is…” – hangzik el minden egyes tankönyv elején. Igen, már az ókori görögök és rómaiak is nagyon jól tudtak bizonyos dolgokat.
Sok kutató nemrég még abban a hitben élt, hogy a felnőttek agya egy bizonyos kor elérése után egyszerűen nem fejlődik tovább. Meg tudunk tanulni persze újabb készségeket, és el tudunk sajátítani újabb ismereteket, csakhogy mindez nem eredményez már különösebb változásokat az idegrendszerünkben.
Te tudod, hogyan kezeli a törvény a bűncselekményeket elkövető, ám mentálisan zavart személyeket? Vajon felelőssé tehetők saját tetteikért a pszichés rendellenességekkel küzdő emberek?