A pszichológusok fantáziáját immáron hosszú évtizedek óta izgatja a tudattalan szféra pontos működése és tartalma. Az már Freud idejében is nyilvánvalóvá vált, hogy a tudatosságunkon kívül zajló folyamatok igen erősen befolyásolják mindennapi viselkedésünket.
Szerző Archívumok: Patterman Péter
„Minden alakít rajtam, de semmi sem változtat meg” – vallja Salvador Dalí. Vajon igaza volt?
A pszichoanalízis „propagálásában” minden bizonnyal igen sokat segített az a történelmi kontextus, amelyben Freud elméletrendszere kialakult. A pszichoanalitikus tanok ugyanis homlokegyenest szembementek azokkal a társadalmi értékekkel, amikben az osztrák pszichiáter kortársai szentül hittek.
A legtöbb szakemberhez hasonlóan a pszichológusok is sokáig meg voltak győződve a homoszexualitás tanulhatóságáról. Egészen pontosan arról, hogy az vagy valamiféle hibás kondicionálás vagy pedig a rendellenes szülő-gyermek kapcsolatok eredménye.
Nemrégiben több pszichológus is hangot adott személyes kételkedésének a gyermekkorban elfojtott, ám felnőttkorban felidézett emlékképek megbízhatóságát illetően. A szakemberek kritikái mögött minden esetben az a korántsem megalapozatlan megfigyelés áll, hogy rendkívül könnyű soha meg nem történt eseményekről emlékeket létrehozni az emberek fejében.
Gondolatolvasás, jövőbelátás, tárgyak mozgatása az elme erejével… Olyan titokzatos képességek ezek, amelyekre nem igazán vannak empirikus bizonyítékaink, mégis sokan hiszünk bennük. Vajon jogosan?
Édesanyánk és édesapánk rengeteget foglalkozik velünk kiskorunkban: hosszú évekig óvnak és tanítgatnak bennünket, igyekeznek felkészíteni a nagybetűs életre. Mindezek tekintetében vajon előfordulhat-e, hogy gyermekkorunk főszereplői mégsem gyakorolnak ránk akkora hatást, hogy az mindörökre meghatározzák a személyiségünket?
Egy visszataszító szívet nem sokáig rejthet el egy gyönyörű arc. Aki legbelül vagy, előbb-utóbb rajtad kívül is megnyilvánul majd.
Harry Potter világa számtalan eltérő módon értelmezve lett már. Nem véletlenül!
Az emócióreguláció (vagyis az érzelemszabályozás) lényege az érzelmi állapotainkra adott viselkedéses válaszaink kontrollálása, amely képesség az embereknél igen fiatalon megjelenhet. Óvodáskorunkban például a legtöbben már tudatosan is képesek vagyunk reflektálni a különféle érzelmeinkre, s azt is tudjuk, hogy melyeket szeretnénk kifejezni, és melyeket nem.
Biztos te is érezted már, hogy ellenállhatatlan szükséged van valamire (vagy valakire), ám azt valójában mégsem szereted. Tudod, hogy rossz hatással van rád.
Változni és változtatni. Néha mi magunk szeretnénk, néha pedig mások miatt kell.