A versengés az emberi élet szinte minden területén megtalálható, mégis talán az egyik leghangsúlyosabb ezek közül a sport világa. A versengés jelentésének szerves alkotórésze a vesztés és a győzelem fogalma is, mely utóbbira méltán vágyik minden sportoló. A győzelem eufórikus pillanatát különböző hormonális és idegélettani válaszok is kísérik, de mindezek mellett egészen sajátos nonverbális kifejeződése is van. Milyen tényezők állnak a karokat széttáró, erőt fitogtató győzelmi testbeszéd mögött? Cikkünkből kiderül.
A győzelemmel és a vesztéssel a legkidolgozottabb formában az evolúciós megközelítés foglalkozik. A csoportban élő állatok esetében a társas hierarchia, azaz a dominancia és az alárendelődési viszonyok a győzelem vagy vesztés különféle szerkezetéből alakulnak ki. Nincs ez másképp az emberi társadalomban sem, hiszen a győzelemnek köztünk ugyanúgy státuszképző szerepe van.
Az utóbbi két évtizedben a győzelmet és a vesztést körüljáró kutatások az idegélettani és hormonális reakciókat vizsgálták. Ezek kimutatták, hogy ebben az agyi struktúrák közül az amygdalának van központi szerepe, hiszen a győzelemre a bal, míg a vesztésre a jobb válik aktívvá. A versengő helyzetek során megnyilvánuló domináns és alárendelődő viselkedésben a tesztoszteron és a kortizol hormonok meghatározóak, különösen akkor, ha a magas tesztoszteronszint alacsony kortizolszinttel társul.
De milyen külső megnyilvánulásai lehetnek ezeknek?
Egy nemrégiben végzett kutatás világított rá arra, hogy a győzelem után akár már egy ezredmásodperccel megnyilvánulhat a sportoló elsőségre adott ösztönös reakciója. Az ilyenkor megjelenő testi jelek az evolúciós adaptivitást szolgálják. Ezt a fajta testbeszédet a dominancia fenyegetettségével kötik össze, hiszen olyan viselkedési mintázatok jelennek meg az adott pillanatban, amelyek a benne rejlő erő és megfélemlítés miatt hatással vannak másokra. A győzelem hatására fellépő büszkeség érzésére a sportoló általában azonnal, nonverbális módon reagál, mellyel
rituális módon fejezi ki a vesztessel szemben elnyert domináns státuszát.
Ez a megnyilvánulás pozíciójának társas elismertetésében és megerősítésében is fontos szerepet játszik.
A büszkeség kifejezése lehet a magasba emelt és hátradöntött fej, a megfeszített és előretolt mellkas, illetve a széttárt vagy magasra emelt karok. Ami pedig az arckifejezést illeti: az állkapocs szögletességének hangsúlyozása, a szemöldökök közelítése, valamint az arc megnyújtása jellemző. Olyan kommunikációs jeleknek tekinthetők ezek, melyek az állatvilágban a test minél nagyobbnak mutatása, minél nagyobb területre történő kiterjesztése által az erő fitogtatását szolgálják.
Az állatvilágban az agresszív viselkedés nagyon költségesnek számít, hiszen amellett, hogy sok energiát igényel, igen sérülésveszélyes is, mely a szaporodóképességet is veszélyeztetheti. Éppen ezért a szemben álló felek az esetleges harc előtt felmérik egymás erejét és nyerési esélyüket. Ilyenkor válik viselkedésük ritualizálttá – nem támadnak, hanem testi adottságaik segítségével bemutatják erejüket, valamint azokat a cselekvéssorokat, amelyeket használnának az összecsapás során. A gorillák a mellkasukat ütögetik és a növényzetet tépkedik, a farkasok vicsorítanak és felborzolják a szőrüket, a fürgegyíkok pedig a nyakbőrüknél fogva emelgetik egymást, hogy felmérjék a másik testi adottságait. Ezek mind-mind kommunikációs eszközök, amelyek
az ellenfelek erőnlétéről, rangsorban elfoglalt helyéről tudósítanak,
valamint kivívják a másik fél elismerését és tiszteletét.
Ez a fajta testi megnyilvánulás az állatvilágban igen gyakori, az emberek esetében azonban csak ritkán tanulmányozzák, pedig a reakciók nagyon hasonlóak. A témát körüljáró egyik legjelentősebb kutatáshoz a 2004 és 2008-as olimpiai és paralimpiai judo meccseken készült fényképeket és videófelvételeket használták. Elemzésük tizenöt kódolási kritérium szerint történt, melyek között a már korábban említett jelek mellett szerepelt még a mosoly, a száj nyitása, a szemek becsukása, a nyelv kinyújtása, a kéz ökölben és csípőn tartása, az ütő mozdulat, a taps, illetve az agresszió arckifejezésbeli megjelenése.
A kapott eredmények azt mutatják, hogy
a sportolói győzelem kifejezése univerzálisnak tekinthető.
Minden kultúrában – mind a férfiak, mind a nők esetében – egyforma testi jelekkel járnak, amelyek nem tanultak, hiszen a veleszületett vakok is ugyanazokat a nonverbális reakciókat mutatják győzelem és vesztés esetén is, mint a látó társaik.
A vizsgálat azonban több kérdést is felvet: vajon ez a testi megnyilvánulás akkor is megfigyelhető, ha a sportolók önmaguk vagy az idő ellen harcolnak? Ha nem egy az egy elleni meccs során kell felülkerekedni az ellenfélen, hanem pontozásos sportágban? Esetleg a mentális megmérettetések során szerzett győzelemre is hasonlóan reagálnak? És vajon milyen szerepet tölt be a nézőközönség e viselkedés megjelenésében?
Látjuk tehát, hogy a téma még számos oldalról körüljárható, hiszen a fenti kérdések is megválaszolásra várnak.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
