Függő, függőség. Mindennapjainkban gyakran használt kifejezések. Arról kevesebb szó esik, hogy mi a helyzet a függő családjával és milyen lenne a függő gyermekének bőrébe bújni. Nem csak a tudatmódosító szerekre gondolunk itt, hanem minden kényszeres viselkedésre, ami rendellenes működést hoz létre a családon belül. Cikkünkben mélyére ásunk ennek a problémának, ami gyakoribb, mint elsőre gondolnánk.

Azokat a viselkedésformákat nevezzük szenvedélybetegségnek, amelyek fölött a személy képtelen kontrollt gyakorolni, és ezért ezeket kényszeresen újra és újra végrehajtja. A legtöbb esetben mindez a környezetére is káros következményekkel jár. Betegségről akkor beszélhetünk, ha az adott tevékenység uralni kezdi a személy viselkedését, károsítja korábbi életvitelét, és testi vagy lelki egészségét. A szenvedélybetegségek vagy addikciók kétfélék lehetnek.

Függőséget kialakíthatnak kémiai szerek, ez a kémiai addikció, és léteznek viselkedéses addikciók.

Utóbbiak esetén nem tudatmódosító kémiai anyag, hanem valamilyen egyéb viselkedés a függőség tárgya. A tünetek mindkét esetben azonosak. Az utóbbihoz tartozik a kóros játékszenvedély, a kleptománia, a pirománia, a társfüggőség, a táplálkozási zavarok, a munkamánia, testedzéstől való függés és még számos hasonló viselkedésforma, melyre biztosan találnánk példát akár a közvetlen környezetünkben is.

Beteges szenvedély a családban

A családon belül a kémiai függőség sokkal gyakoribb, mint azt gondolnánk. 2014-es felmérések alapján hazánkban a szenvedélyproblémák és az okozott ártalmak igen jelentősek, 800 000 alkoholbeteg, 30-40 ezer problémás szerhasználó, valamint közel 400 000 gyermek él szenvedélybeteg szülőkkel, és ezek a számok csak növekszenek.

A család egy tagjának függősége az egész családra hatással van. Járhat egyrészt súlyos anyagi következményekkel, befolyással lehet a munkavégzésre és ezáltal munkahelyi problémákat okozhat, sőt a lakhatási körülményekre is kihathat. Kapcsolati szinten indirekt vagy direkt módon megjelenik a párkapcsolatban, és az összes többi családon belüli kapcsolódásban egyaránt. Az intenzív tudatmódosító szer használata változásokat hoz létre a személyiségben. Hangulati hullámzások, impulzivitás, érzelmi felszínesség (érzelmek átélésének felszínessége) és agresszív kitörések jelenhetnek meg, ezen kívül az alapvető erkölcsi értékek is átrendeződhetnek az egyénen belül.

A függőség az egész személyiségre hat

A társadalom által nem elfogadott függőség miatt a család könnyen elszigetelődhet, mivel egy szégyenteljes titkot kell rejtegetniük az otthonuk falai mögött.

A családtagok vállára nehéz súly nehezedik, hiszen egymásnak ellentmondó érzéseket válthat ki belőlük a szerettük függősége. Megjelenhet a neheztelés, emellett önmaguk hibáztatása, a be nem váltott ígéretek miatti állandó csalódottság, illetve a vágy a függő családtag megmentésére. A függő problémája szép lassan az egész család problémájává válik.

A családtagok tudattalanul is a betegség mintájának részévé válnak

azáltal, hogy a függő és a többiek között jól leírható játszmák (Berne – Emberi játszmák című könyve is leírja ezt) alakulnak ki. Mindez megnyilvánul mind a kommunikációban, mind a cselekedetekben, amik meg nem oldott konfliktusokat eredményeznek. Így fennmarad egy beteges, mérgező állapot közöttük, melyből kilépni félelmetes, hiszen megannyi szörnyűnek vélt kimenettel járhat. Patthelyzet alakul ki.

Mitől függ a függő gyermeke?

A szülők modellek a gyermekek számára, azaz elő példák. Cselekedeteiket, és szavaikat első számú mintaként veszi a gyermek, melyet legtöbb esetben utánozni fog. Továbbá, a gyermek a velük való kapcsolatának adok-kapok részében találja meg a biztonságérzését, önbecsülését. Az önbecsülés leginkább a hozzánk legközelebb állók tisztelő, elfogadó és gondoskodó bánásmódján alapul. Egy alkoholista otthonban, ez nincs folyamatosan jelen, így negatívan befolyásolhatja a gyermek jóérzését önmagával szemben.

A függő gyermekének önértékelése súlyos zavarokat szenvedhet

Ezek az alacsony önbecsüléssel rendelkező gyerekek könnyen elbátortalaníthatóak, levertek lehetnek, elszigeteltnek és szerethetetlennek érezhetik magukat. Nehézséget jelenthet számukra az önkifejezés és a gyengeségeik megvédése. Általában hajlamosak belefeledkezni a feszélyezettségükbe és az aggodalmukba, az önmegvalósításuk képessége pedig könnyen lerombolható. Kutatások kimutatták, hogy az önértékelés az idő múlásával sem változik meg, hacsak nem történik valamilyen beavatkozás. Tehát a már felnőtt ember önértékelése beavatkozás nélkül ugyanolyan alacsony szinten maradhat, mint gyermekkorában.

Jane G. Woititz, éveken át dolgozott alkoholbetegek felnőtt gyermekeivel, saját kutatásokat is végzett a témában, és tett néhány megállapítást a megfigyelései során, melyeket az „Az alkoholbeteg felnőtt gyermeke” című könyvében is részletesen szemléltet. A szerző későbbi kutatásira támaszkodva megállapította, hogy mindezek nem csupán az alkoholbetegek gyermekeire igazak, hanem minden egyéb függőségben vagy kényszeres betegségben szenvedő szülő gyermekeire is (vázlatosan felsorolunk párat):

Az alkoholbetegek felnőtt gyermekeire jellemző, hogy:

  • találgatják, hogy mi a normális.

  • nehezen visznek véghez egy tervet elejétől a végéig.

  • gyakran hazudnak.
  • kíméletlenül ítélik meg önmagukat.

  • nehezen szórakoznak.

  • nagyon komolyan veszik önmagukat.

  • nehézségekkel küszködnek a bensőséges kapcsolatok terén.

  • túlzott mértékben reagálnak olyan változásokra, amelyeket nem tudnak irányítani.

  • állandóan elismerésre és megerősítésre vadásznak.

  • általában úgy érzik, hogy mások, mint a többi ember.

  • vagy nagyon felelősségteljesek, vagy nagyon felelőtlenek.

  • rendkívül hűségesek, még akkor is, ha szembesülnek annak bizonyítékával, hogy hűségüket nem érdemlik meg.

  • impulzívak.

A történetek különbözhetnek az egyes családokban, viszont a feszültség és az aggodalom mindenhol jelen van. A függő mellett felnőtt gyermek sosem élt igazán gyermeki gyermekkort. Mélyen megterhelik bizonyos szülői viselkedések, mint a szerhasználat következtében kiszámíthatatlan szülői reakciók (például: szer hatása alatt agresszió, józanul bűntudat miatt nyájasság, kedvesség,) a be nem váltott ígéretek (például: holnap szerzek munkát, jövőhéten tényleg elmegyünk a vidámparkba), az örökös halogatás (semmit sem fejez be, amibe belekezd), vagy az impulzivitás és a felelősséghárítás. Úgy érezheti, hogy neki kell a kezébe vennie a dolgokat. Sajnos, számos függőkre jellemző viselkedésformát könnyen el is tanulhat, és a saját repertoárjába építhet, ezáltal válhat mindez az ő személyiségének részévé is. 

A függő gyermeke felnőtt korára számos viselkedést átvehet a szülőtől

Na és mit tegyek most?

Ahogy fentebb leírtuk, egy függővel egy családban élni nagyon nehéz, és hatalmas feladat letenni mindezek súlyát mind a családtagok, de kifejezetten a gyermek számára. Az első számú teendő a következő generáció edukációja lenne a tudatmódosító szerekkel kapcsolatosan, hogy a gyermekek tisztában legyenek a hatásukkal és a következményekkel, és így józan belátással dönthessenek olyan helyzetekben, amikor egy társaságban megkínálják őket bármivel. 

Amennyiben a családunkban vagy közvetlen környezetünkben felismerünk kémiai függőséggel élő személyt, és ez láthatóan befolyásolja az egyén mindennapjait és környezetét, megpróbálhatunk tanácsolni számára olyan alapítványt vagy csoportot, mely kifejezetten függőkkel foglalkozik. Gyakran a függő személy nehezen ismeri be szenvedélyét, ezért a szeretteik segítő szándéka ellenállásba ütközhet. Mi magunk részt vehetünk olyan csoportos foglalkozáson, mely kifejezetten a függők hozzátartozóinak, szeretteinek lett létrehozva. Fordulhatunk szakértői segítségért, a csoportokon pedig megoszthatjuk az érzéseinket, gondolatainkat a tagokkal, akik minden bizonnyal tudnak azonosulni a bennünk felmerülő fájdalmakkal. Nagyon fontos, hogy tudatosítsuk magunkban azt, hogy mi magunk nem szokhatunk le a függő helyett, és ha benne nem születik meg az elhatározás, nem fogjuk tudni rávenni, hogy leszokjon.

Mindenki csak saját magáért tehet. 


Hogyan beszéljek a gyermekemmel a függőségekről? 

A két fél közötti generációs szakadék miatt eltérő lehet a fogalomhasználat, és ez félreértésekbe torkollhat, vagy döcögő kommunikációba. 

Mi az, amit igazán fontos lenne átadni? Azt, hogy a függő használ. Szert, ételt, szexet, sportot, bármit, de használ. Valamire, valami ellen, valamiért. És a SZER mit tesz? A szer MEGVÁLTOZTAT. A viselkedést, az érzelmeket, a gondolkodást. Az embert.

A szülő adhat példát a gyermeknek arra, hogyan mondjon nemet a tudatmódosító szerekre

Egy olyan helyzetben, amikor a gyermeket valamilyen szerrel kínálják, az alapján fog dönteni, hogy az addigi élete során mi az, amit a felnőttek át tudtak adni neki ezzel kapcsolatosan. Így mer vagy éppen nem mer majd önálló és jó döntéseket hozni. Így mer majd szívből nemet mondani. Sőt tudni fogja, hogy ezáltal több lesz, hiszen volt bátorsága ahhoz, hogy jó döntést hozzon.

Felhasznált irodalom:

Szécsi Judit, Szák Zsófia (2020) Szenvedélybetegség a családban. In: Kucsera Csaba, Rácz Andrea: Szociálpedagógia, Apor Vilmos Katolikus Főiskola, Vác : 138-158. Szociálpedagógia

Janet Geringer Woititz (1983). Alkoholbeteg szülők felnőtt gyermekei. Health Communications Inc, Deerfield Beach. Alkoholbeteg szülők felnőtt gyermekei.

Demetrovics Zsolt (2007). Az addiktológia alapjai I. ELTE Eötvös Kiadó Kft. Budapest. Az addiktológia alapjai I.

Zacher Gábor (2018). Mindennapi függőségeink 2. Stúdium Plusz Kft. Budapest. Mindennapi függésgeink I.