Egy műtéti beavatkozás során számos szorongáskeltő tényező jelentkezhet, melyek egy része a kontrollvesztéssel, a bizonytalansággal függ össze. A páciens az altatással öntudatát veszti, nem tudja, milyen intenzív fájdalomra számítson a műtét után, aggódhat amiatt, hogy mennyi ideig lesz távol szeretteitől, valamint az operáció kimenetelének sikerességétől is. Cikkünkben a felkészüléssel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat tekintjük át. 

Több szorongás a műtét után?

A kutatások eredményei alapján a pácienseknél a műtéti beavatkozás után nagyobb mértékű szorongás jelentkezik, mint azt megelőzően. Emögött a műtét kimenetelének sikerességétől való félelem állhat. A szorongás a hazaengedést követően szintén jelentősen megemelkedik, mely szintén a sikertelenségtől való félelemre vezethető vissza. A hétköznapi feladatokhoz való visszatérés során jelentkező fájdalmat a páciens félreértelmezheti és a műtét sikertelenségének tulajdoníthatja.

Mitől függ, hogy mennyire szorongunk?

A szorongás mértékét a páciens hiedelemrendszere, korábbi tapasztalatai és társas környezete egyaránt befolyásolják. A szorongás mellett ebben az időszakban gyakran jelentkezhet türelmetlenség, ingerlékenység, bűntudat, harag és levertség is. Kindler és munkatársai (2000) szerint,

az ismeretlentől való félelem pszichológiai értelemben analóg a haláltól való félelemmel, és ez állhat a műtét előtti szorongás hátterében.

Miért hatékony a pszichológiai felkészítés?

A pozitív orientáció kialakítása és a distressz csökkentése abban az esetben célszerű, ha nincs súlyos rizikótényező, amely meggátolná a műtéti beavatkozást (például súlyos depresszió). A pszichológiai felkészítés hátteréről több modell is született: 

1. Az érzelmi arousal modell szerint a megfelelő lelki készenléthez közepes szintű szorongásra van szükség. Hiszen ha túl erős a félelem, az debilizál, a túl alacsony szintű szorongás viszont szintén nem kedvez a gyógyulásnak, mivel így a páciensnek nem lesz elegendő belső motivációja erőforrásai mozgósítására.

2. Az információs modell a megfelelő tájékoztatást helyezi előtérbe. Egy kísérlet alapján az áramütést elszenvedő személyek akkor voltak a legellenállóbbak, amikor az áramütés objektív és érzékszervekre gyakorolt hatásáról egyaránt informálva voltak. A tájékoztatás hatása azonban személyiségfüggő: Cohen és Lazarus (1973) kutatása mutatott elsőként rá, hogy azoknál a pácienseknél, akik a folyamatos információgyűjtés által próbáltak kontroll szerezni, rosszabb volt a műtétek kimenetele. A fenyegető információk túlzott kizárására azonban szintén negatív hatású lehet.  

3. A megküzdési modell a kognitív kiértékelés és a pozitív attitűd szerepét hangsúlyozza a felkészülésben. Ha a páciens úgy éli meg, hogy szabad választásból vesz részt a beavatkozáson és érzelmileg is el tud köteleződni mellette, jobbak lesznek a műtét utáni kilátások. A szabad választás lehetőségét számos módon biztosíthatjuk a páciens számára, például oly módon, hogy ő maga döntsön arról, hogy milyen módszert választ a fájdalom csökkentésére.  

A példaképek szerepe

A modelltanulás nézőpontja szerint szorongásoldó hatású olyan sorstársakkal találkozni, akik már átestek a műtéten. Ennek a tanulási folyamatnak a lényege, hogy a modellkövető (ez esetben a műtétre váró páciens) megfigyeli, majd lemásolja a modell (vagyis a műtéten átesett páciens) viselkedését, és ezáltal elsajátítja az ő megküzdési módjait.

Amikor egy olyan személy nézőpontjából tekintünk egy számunkra ijesztő helyzetre, amelyet ő korábban már átélt, az számunkra is erőt adó és motiváló lehet.

A pozitív átkeretezés jelentősége

A kognitív viselkedésterápiás szemlélet szerint a gondolkodásmódunk befolyásolja az érzelmeinket. Ha a páciens műtéthez kapcsolódó irracionális, negatív gondolatait sikerül azonosítani, majd valósághűbb és pozitívabb gondolatokkal helyettesíteni, az befolyással lesz az érzelmeire is. A pozitív jövőbe vetett hit, és az átkeretezés kulcsfontosságú a felépülés szempontjából.

A múltbéli, gyermekkori élmények feltérképezése

A pszichodinamikus elmélet alapján korábbi, tudatosan nem hozzáférhető emlékek is hatással vannak a páciens jelenlegi viselkedésére. A műtétre készülő személyeknél az a fő cél, hogy a korábban jól működő énvédő mechanizmusokat visszaállítsuk, szükség esetén pedig új működéseket építsünk ki.

A hipnoszuggesztió szerepe a felkészülésben

A műtétre váró páciensek fogékonyabbá válnak a kívülről érkező impulzusokra, ezért kiemelkedő jelentőségük van a pozitív szuggesztióknak. Ha sikerül kialakítani egy bizalmi légkört a pácienssel, illetve nyitottá tud válni az együttműködésre, akkor a hipnózisban alkalmazott szuggesztiók is hatásosak lehetnek. A módszer hatótényezőiről, alkalmazási hátteréről természetesen edukálni kell a pácienst. A hipnózisban alkalmazott szuggesztiók vonatkozhatnak a test ellazulására, pozitív emlékekre, énerősítő üzenetekre, a kontrollérzés növelésére, belső forgatókönyvek átalakítására, testérzetekre, sebgyógyulásra vagy akár vitális funkciókra is.

A tudomány világában egyre elterjedtebb az a trend, mely szerint a műtéti beavatkozás sikerességét leginkább a páciens szubjektív megélése jelzi előre. A fent bemutatott technikák mind-mind támogathatják a páciens pozitív megküzdését, fontos azonban, hogy a pszichológiai felkészítés minden esetben személyre szabott legyen.


Felhasznált irodalom:

Cohen, F. & Lazarus, R. S. (1973). Active coping dispositions and recovery from surgery. Psychosomatic Medicine, 35 (375-389).

Kindler, C., Harms, C., Amsler F., Ihde- Scholl, T., Scheidegger, D. (2000) The visual analogue scale allows effective measurement of pre- operative anxiety and detection of patients’ anaesthetic concerns. Anesthesia & Analgesia, 90 (3), 706-712.

Stoll, D. P., Bagdi, P., Bolczár, Sz., Font, O. & Palásti, F. (2017). ’Pozitív orientáció” – Gerincbetegek pszichológiai felkészítése orvosi beavatkozásra. Pszichológiai kontraindikációk a gerincsebészetben. Gerincgyógyászati Szemle.