A Mikulás és a Jézuska személyével kapcsolatban könnyen felmerülhet bennünk a kérdés, vajon jót teszünk-e gyermekünkkel, ha éltetjük benne ezeket a meséket? Bár Szent Miklós és Jézus történelmi személyek, a köréjük font varázslatos világ csupán a képzelet szüleménye. Az ünnepi karakterek meséje hazugságnak számít, vagy ez adja az ünnep varázsát?  Miért jó, ha gyermekünk hisz ezekben a mesékben? Hogyan kezeljük az eltérő szokásokat és mit kerüljünk el a Mikulás és a Jézuska alakjával kapcsolatban? Petrusán-Molnár Dalma, Tanácsadó Központunk pszichológusa segít megválaszolni ezeket a kérdéseket. Tartsatok velünk!

Hány éves korra jellemző, hogy a gyermek hisz a Mikulás és a Jézuska létezésében?

A gyermekek átlagosan körülbelül 8 éves korukig hisznek a Mikulásban. Ez idő tájt egyrészt egyre kritikusabbá válik a gondolkodásuk az őket körülvevő világgal kapcsolatban, keresik a meghúzódó valóságot a családi és egyéb, varázslatos mítoszok, hiedelmek mögött. Másrészt pedig az általános iskolában is tananyagként szerepel a gyermekeknél a Mikulás hagyományának, illetve Szent Miklósnak a története. Az idősebb testvérek szintén „közreműködhetnek” abban, hogy a Mikulásról, és/vagy a Jézuskáról lehulljon a lepel. Emellett viszont fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy ennek az időszaknak a misztikumát, szeretetteljes légkörét nagy becsben őrzik a testvérek, és számos beszámoló, visszaemlékezés szól arról, hogy a korban előrébb járó testvérek, habár ismerték a Mikulás és Jézuska titkát,

mégis mindig nagyon figyeltek arra, hogy ne vegyék el a varázst a fiatalabb testvér(ek)től.

Számos olyan történet is akad, ahol bár a nagyok elszólják magukat, a fiatalabbak mégis olyan megrendíthetetlenül hisznek a Mikulás, manók, Jézuska és angyalai mitikus világában, hogy semmi nem foszthatja meg őket a meggyőződésüktől.

A gyermekek a családi és közösségi történetek, hagyományok hatására egyszerűen belenőnek abba, hogy az ajándékot a Mikulás hozza: otthonra, a bölcsibe, az óvodába. A fiatalabb gyermekeknél (2-3 év) életkori sajátosság a valóság és a képzelet világának az összemosódása, így teljes mértékben elhiszik mindazt, amit a Mikulással kapcsolatban látnak, hallanak. A változás a gondolkodásban 5-6 éves korban kezdődik, sokkal nehezebben lehet a gyerekekkel elhitetni a látszat és a valóság összekeveredését. Megfigyeléseik, gondolkodásmódjuk kritikusabb lesz, olyankor már jó eséllyel észreveszik,  ha a Mikulás a nagybácsi elváltoztatott hangján szólal meg.

Jó, ha a gyermek hisz a Mikulásban és a Jézuskában?

Minden esetben jó hinni az ünnep varázsában, legyen szó Mikulásról, Jézuskáról, vagy mindarról, amit a családi hitrendszer és hagyomány éltet.

A családi hagyományok nagyon fontosak saját magunk, identitásunk meghatározásában.

Keretet adnak, példát, melyet aztán később mi magunk is továbbviszünk. Bár egy idő után már mindenki tudja, hogyan kerül az ajándék az ablakba, vagy éppen a fa alá, mégis belemegyünk a játékba, mert hinni szeretnénk, és megélni ennek az időszaknak a lényegét, ami a gondoskodásról és a szeretetről szól.

Minden esetben jó hinni az ünnep varázsában, legyen szó Mikulásról, Jézuskáról, vagy mindarról, amit a családi hitrendszer és hagyomány éltet.

Hogyan mondjuk el, egyáltalán el kell e mondanunk, hogy nem létezik Mikulás, Jézuska?

Míg az óvodás gyermekek szinte kivétel nélkül hisznek a Mikulás létezésében, addig az idősebb gyerekek között inkább csökken azon gyerekek aránya, akik még elhiszik, hogy a ajándék éjjel, az ablakon keresztül, varázslatos módon kerül a cipőcskékbe. Átlagosan kb. 8 éves korukig hisznek az gyerekek a Mikulásban. Emellett a mesehit szertefoszlása egyfajta intellektuális érés következménye is. Ez idő tájt a gyermek realitásérzéke folyamatosan fejlődik, és világosabban tudja megkülönböztetni, szétválasztani az élet mesei és valós elemeit, szereplőit. Mindezek folyományaként

ez az az életkor (kb. 8 év), amikor nem is jelent már hatalmas csalódást a Mikulás szakálla mögé kukucskálni.

Megfelelő szülői kommunikációval, beszélgetésekkel pedig mi magunk is sokat tehetünk azért, hogy gyermekünket kísérjük ezen az úton, és természetes módon tudja kezelni mindazt a valóságot, ami a Télapó alakját övezi.

Számos országban a Mikulás karácsonykor érkezik, és vallási tekintetben is különböző szokások léteznek. Hogyan kezeljük, ha más családoknál más szokások vannak?

A karácsony ünnepe kiemelt jelentőségű a családi hagyományok, a közös családi ünnepek megélése terén. A gyermekek életében itt elsődleges fontosságú az a hagyomány és hitrendszer, ami a családi szocializációjuk része. Számukra az a hitvilág és meggyőződés fogja a saját valóságuk építő kövét jelenteni. A filmekben, könyvekben látott Mikulás, Télapó figurája nem zavarja meg különösen a gyermekeket. A multikulturális családok is minden esetben kialakítják a saját hagyományaikat, akár a kulturális hiedelmek összemosásásával, a gyermekek pedig ebben a keretrendszerben fogják saját magukat elhelyezni.

A Mikulás, Jézuska és a szeretet ünnepe kiválóan megfér egymás mellett decemberben, különböző hangsúllyal, akár a határok teljes összemosódásával is.

A családi hitrendszertől függ, hogy mit ünneplünk karácsonykor: a kis Jézus megszületését, vagy éppen a szeretet ünnepét. E családi hit- és hagyományrendszer tud segíteni abban is, hogy elmagyarázzuk a gyerekeknek, ahány ház, annyi szokás: minden család kicsit máshogy ünnepel, máshogy éli meg az ünnep varázsát. Létezik olyan is, hogy valaki máshonnan jött, másban hisz, és bár karácsonyuk nincs, de ők pedig más ünnepet tartanak, amit mi nem. A gyerekek rugalmasak, szépen idomulnak hozzánk, illetve ebben a korban még nem mennek bele borzasztó mélységű hitéleti kérdésekbe.

Mi a helyzet az ajándékozással? Ha egy család megengedheti magának a drága ajándékot, de egy másik nem, hogyan tarthatjuk meg a varázslatot és a gyermek hitét úgy, hogy ne magában keresse a hibát?

Fontos, hogy a karácsony, de már maga az advent, a várakozás időszaka fókuszában se az ajándékozás, a tárgyi javakban való megfulladás, hanem a szeretetteli készülődés, a közös örömök megélése álljon.

Igyekezzünk tárgyak helyett élményekkel kedveskedni.

Egyrészt ezáltal értéke lesz az ajándéknak, hiszen így nem válik elvárássá a nagyobb és még nagyobb ajándék iránti igény. Igyekezhetünk a belső értékekre fókuszálni, illetve a legnagyobb természetességgel már ebben az életkorban (óvoda, kisiskola) megtaníthatjuk a gyermekeinket szociálisan érzékenyebbé válni: rajzolni a magányos szomszéd bácsinak, vagy éppen cipősdobozt ajándékkal és szeretettel megtölteni azoknak a gyerekeknek, akik nem olyan szerencsések, mint ők. A készülődés, az ajándéklista készítése közben kitérhetünk arra, hogy nem lehet mindig mindent megkapni. A Jézuskának is nagyon sok gyereknek kell ajándékkal készülnie, így nem tud mindenkinek mindent megvenni.

Szerintem az is érdekes lehet, hogy a boltban látott ajándékok/játékok miért vannak a polcokon? Hogyan magyarázzuk el nekik, és milyen hatással van rájuk, hogy a boltokban látják a sok holmit, amit egyébként a Mikulás manói gyártanak?

A gyerekek rugalmasan kezelik a sok polcon látott ajándékot (igazából leginkább nem is foglalkoznak vele, hogy kerülnek oda), amik akár a Mikulás manói által is oda kerülhettek, vagy éppen a manók is tudnak ilyet gyártani, amit aztán elhoznak, és nem a szülőknek kell így érte az üzletben pénzt adni.

Milyen hatással van a gyerekekre a sok játékot népszersítő reklám az ünnepek előtt?

Az ünnepek előtti játékok reklámja gyakorlatilag hadjárat a gyermekeken keresztül a szülők felé. „Vedd meg”, „pénzért instant öröm”, sok marketingelemmel erősítve és növelve a fogyasztói társadalom éhségének a kiszolgálását. Itt megint fontos a szülői kommunikáció, illetve hogy ne veszítsük szem elől, hogy nem a minket elárasztó ajándékoktól lesz szép és bensőséges a karácsonyi ünnep. Illetve, ha túl sok ajándék zúdul a gyermekekre, egy idő után elvész a csomag kibontásának, az ajándék kapásának is az öröme.

Mit ne mondjunk a gyerekeknek a Mikulással/Jézuskával kapcsolatban? 

Mikulással, Jézuskával ne fegyelmezzünk, ne ijesztgessünk. Hagyjuk meg ezeket a karaktereket a maguk pozitív, szeretetteljes létében. Nem csak a gyermeki, de a felnőtt léleknek is kell a pozitívum, a csoda világa.

„Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.”

(Juhász Gyula: Karácsony felé)