Eric Berne világhírű szociálpszichológus Sorskönyv című könyvében többek között arról olvashatunk, hogy milyen gyermekkorunkból származó üzenetek alapján alakítjuk saját sorsforgatókönyvünket. Cikkünkben három lépésben nézzük át, hogy a mindennapi kommunikációs helyzetekben milyen működésmódok határozzák meg reakciónkat, és hogyan járulnak hozzá életünk alakulásához.

Eric Berne tranzakcióanalízis nevű személyiség- és pszichoterápiás elméletében központi helyet foglal el a sorskönyv fogalma.

„A sorskönyv egy gyermekkorban kialakított, szülők által megerősített, a későbbi események által igazolt és az egyén választásaiban megjelenő, nem tudatos életterv”. 

Ez befolyásolja, hogy mennyire leszünk sikeresek a párkapcsolatainkban, a család, a munka vagy az egészség terén. Fontos megérteni, hogy attól, hogy sorskönyvünket már hatéves korunkra többé kevésbé megírjuk, nem garantált, hogy az életünk ennek megfelelően fog lezajlani. Vannak olyan események, amelyek nem szerepelnek a sorskönyvünkben, például egy baleset, vagy haláleset. Másrészt léteznek ellensorskönyvek, illetve ellentétes sorskönyvek is, valamint önismereti munkával ki tudunk lépni a sorskönyvünkből, ehhez azonban arra van szükség, hogy ne a gyermeki tudatunkkal hozzunk döntéseket, hanem autonóm életet éljünk. 

A három fő énállapot

Berne énállapotnak nevezi a gondolkodás, az érzelmek és a viselkedés ismétlődő mintázatamódját egy adott személyen belül. Elmélete szerint a személyközi helyzetekben háromféle énállapotban tudunk jelen lenni, ezek pedig a Gyermek, a Felnőtt és a Szülői énállapot. A következőkben ezeken fogunk végighaladni, egy-egy önismereti kérdéssel kiegészítve azok megértését.

A Gyermeki énállapot

Önismereti kérdés: Mennyire igyekszem a mindennapokban előmozdítani a szabad gyermeki énemet, és mennyire, milyen tevékenységeken keresztül tudom megélni azt?

A Gyermeki énállapot az ún. archeo psziché, azaz ős psziché, amely az életről szerzett elsődleges tapasztalatainkat foglalja magában. Ezen a szinten helyezkednek el alaphiedelmeink, melyekre hétköznapjainkat alapozzuk. Az alaphiedelmek olyan életigazságok, melyek tudattalanul befolyásolják azt, ahogyan saját sors forgatókönyvünket írjuk.

Berne kétféle Gyermeki énállapotot különböztet meg: az Alkalmazkodó Gyermeki és a Szabad Gyermeki énállapot. Előbbit gyermekkorunkban tanuljuk meg, ekkor ez jelenti életben maradásunk feltételét. Utóbbit pedig arról ismerhetjük fel, hogy amikor ebben vagyunk, meg tudjuk élni a jelen pillanatot. Ezt az állapotot a pozitív pszichológia egyik kulcsfogalmához, a Csíkszentmihályi Mihály nevéhez köthető flow-élményhez hasonlíthatjuk.

„A flow-élmény az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál,

amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik.” (Mérő, 2010)

A Felnőtt énállapot

Önismereti kérdés: Mennyire figyelek arra a belső monológra, amelyet a bennem lévő gyermek a bennem lévő felnőttel folytat?

A második Berne által leírt énállapot a Felnőtt, amely abban különbözik a Gyermekitől, hogy míg ez utóbbi nem tudja, hogy viselkedése milyen következményekkel jár, a Felnőtti énrésznek van rálátása a jövőre és képes építkezni a korábbi tapasztalatokból. Ehhez az énrészhez kapcsolódik az elemzés, az összegzés, a szintézis képessége, valamint a jelen állapot élvezete. A jelent ugyanis nemcsak a Gyermeki, hanem a Felnőtt énállapotunkból is képesek vagyunk élvezni. Ebben az énállapotban alkalmazkodunk például a közlekedés során felmerülő váratlan helyzetekre, illetve ez alapján döntjük el, hogy kivel érdemes jó kapcsolatot ápolnunk, és kivel nem. 

Amikor önfeledten játszunk vagy éneklünk, a gyermeki énállapotban vagyunk.

A Szülői énállapot

Önismereti kérdés: Eddigi életem során kiket tekintettem szülő figurának? Kiknek a mintáját viszem tovább?

A harmadik énállapot a Szülői, vagy másnéven exteropsziché (azaz kiterjesztett psziché). Ez az énállapot azokat a viselkedéseket, gondolatokat, érzelmeket foglalja magában, amelyeket valamely szülőfiguránktól vettünk át. Mintát nem csupán a szüleink adhatnak, hiszen szocializációnk során sok olyan személlyel találkozunk, akik formálnak minket, és akikből akár észrevétlenül is beépítünk magunkba. Berne kétféle Szülői énállapotot különböztet meg, ezek az Irányító-Szabályozó Szülői énállapot, melynek az a funkciója, hogy keretet szabjon gyermeke viselkedésének, megtanítsa a szabályok betartására, a másik pedig a Gondoskodó Szülői énállapot, amely táplál és simogat (testileg és lelkileg is).

Egy-egy énállapotban nagyon rövid ideig (néhány percig) vagy egészen hosszú ideig is benne maradhatunk. Ezek működtetése nem életkorhoz kapcsolódik (tehát nem akkor kerül bele valaki a Szülői énállapotba, amikor szülővé válik). Mind a három énállapot mindannyiunkban jelen van, helyzettől függ, hogy mikor melyik működésmód aktív.

Záró kérdés: Bizonyos helyzetekben melyik énállapotomból szoktam reagálni? Melyik énállapotban időzök többet, és melyikben kevesebbet?

A hétköznapokban kevésbé jellemző ránk, hogy önreflektív üzemmódban legyünk. Néha azonban érdemes időt szánni az introspekcióra, és a bennünk zajló dialógusok megfigyelésére. Most épp mi zajlik a bennem lévő gyermek és felnőtt között?

Felhasznált irodalom:

Berne, E. (1984). Emberi játszmák. Gondolat Kiadó: Budapest.

Berne, E. (1997). Sorskönyv. Háttér Kiadó: Budapest.

Mérő, L. (2010). Az érzelmek logikája. Budapest: Tericum Kiadó.