Elég tehetségesnek lennünk ahhoz, hogy sikeresek legyünk? Sajnos sok példát láthatunk az ellenkezőjére. A Mindset pszichológusai egy nagyszabású kutatásban áttekintették mindazokat a – tehetséget kiegészítő – készségeket, melyre szükségünk lehet, hogy valóban sikeres életutat valósíthassunk meg. Cikkünkben bemutatjuk a Develent (developing talent) névre keresztelt siker-modellünket, amely hamarosan szakmai kötet formájában is megjelenik. 

Először is kezdjük azzal: mi a siker? Nem is olyan könnyű megválaszolni ezt a kérdést, mint gondolnánk: mást jelent ugyanis a siker személyiségünkhöz, egyéni életcéljainkhoz és képességeinkhez mérten. A teljesítmény a modern társadalom hajtómotorja: mindenki sikeres akar lenni, azonban gyakran elfeledkezünk arról, hogy a siker nemcsak objektív, számszerűsíthető mutatókból áll (például a kereset, munkahelyi előmenetel), hanem az autentikus, szubjektív sikerélményhez a személyiségünkkel összhangban levő célokra is szükségünk van, ehhez pedig ismernünk kell saját magunkat. Hozzáállásunkat a sikerhez nagymértékben meghatározza a szemléletünk: hogy a sikert egy végcélnak tekintjük, vagy folyamatnak. A kutatások alapján azok az emberek, akik boldognak, sikeresnek élik meg magukat, sokkal inkább képesek a sikert egy fejlődési folyamatként szemlélni, melynek a kudarcok is lehetnek állomásai. Fontos tehát, hogy amikor sikerről beszélünk, a definíciónkat a saját egyéni jellemzőinkhez, céljainkhoz igazítsuk.

Iránytű a sikeres életúthoz – ez a Develent-modell

Rengeteg korábbi kutatás foglalkozott már azzal, milyen készségekre van szükségünk, hogy kiteljesedett, sikeres életet éljünk. Egyrészt a sikeres emberek vizsgálatán keresztül, másrészt az akadályozó tényezőket áttekintve egy átfogó képet kaphatunk arról, mi segítheti a tehetség kibontakoztatását. Tanulmányunkban, mely hamarosan kötet formájában megjelenik, ezeket a készségeket foglaltuk össze egy modellbe, három nagyobb területet meghatározva: személyiségen belüli tényezők, kognitív képességek, és társas készségek. Fontos, hogy ezek többsége fejleszthető, változtatható készség – még a személyiségünk sem marad ugyanolyan egész életünk során, de például a memóriánk, vagy a kreativitásunk is tud fejlődni.

Siker és személyiség – tekintsünk magunkra fejlődési szemlélettel!

Személyiségünk számos összetevője jelentős hatással bír a sikert tekintve – ha nem is minden, de talán a legfontosabb abban, hogy mit tudunk kihozni magunkból. Azt mondják, maga a személyiség, ha csak a vonásainkat, temperamentumunkat soroljuk ide, adott: hogy mennyire vagyunk extra- vagy introvertáltak, szorongóak, nyitottak, lelkiismeretesek, barátkozóak. Az önismereti munka nemcsak abban segíthet, hogy ezen dimenziók mentén jobban el tudjuk helyezni magunkat, hanem az értékeinkkel összehangolva az is módosulhat, a vonásaink hogy fejeződnek ki, mennyire lesznek meghatározóak. Ha például fontos érték számunkra mások segítése, a közösség, akkor ennek érdekében egy introvertált ember is megtanulhat extrovertáltabban, mások felé nyitottabban viselkedni.

Ahogy saját magunkat látjuk, és ehhez viszonyulunk, azt az önértékelésünk foglalja össze. Összetevői fizikai szinten a testkép, érzelmi szinten az önbecsülés (önelfogadás, szerethetőség), kognitív szinten pedig az önbizalom (hogyan vélekedünk a képességeinkről). Önbizalmunk a sikert tekintve meghatározó abban, hogy milyen feladatokat merünk elvállalni, hagyjuk-e, hogy a tehetségünk megmutatkozzon. A tökéletesség hajszolása és a maximalizmus azonban az önbecsülésünk ellen hathat, hogy hibáinkkal együtt is el tudjuk fogadni magunkat, jól viseljük a kudarcokat, mert fejlődési szemlélettel tekintünk saját magunkra.

Kevesen hinnék, de még a velünk született személyiségünk is képes a fejlődésre!

Szorosan kapcsolódnak még a személyiséghez a megküzdési stratégiánk: azok a módszerek, ahogy a stresszt kezeljük, vagy a nézőpont, ahogy feldolgozzuk az eseményeket. Segíti a sikert például a belső kontroll hit, ha úgy gondoljuk, az adott kihívás a megoldása rajtunk múlik, valamint a siker-orientáció, ha a siker vágyával vágunk neki valaminek, ahelyett, hogy úgy választanánk feladatot (általában túl könnyűt vagy túl nehezet), hogy a kudarccal járó érzelmi megterhelést próbáljuk elkerülni. Az utolsó pillanatban tanulni a vizsgára például egy tipikus kudarckerülő magatartás, mert szinte lehetetlen küldetés, hogy jól teljesítünk, így kevésbé fájó a kudarc, azzal szemben, ha egy hétig tanulnánk, és esetleg nem sikerülne. Gyakran a halogatás mögött is a kudarckerülés áll. 

Kognitív tényezők a sikerben

Bár a személyiségünktől nehezen elválasztható, ide azokat az értelmi és érzelmi készségeket soroljuk, amelyeknek meghatározó szerepe van a tehetség kibontakoztatásában. Sokáig azt gondolták például, hogy a magas IQ már garantált siker, volt is egy ilyen, élethosszon át tartó kutatás, ahol magas IQ-jú emberek életpályáját követték, és így derült ki, hogy ezzel kicsit mellényúltak, ugyanis egyikük sem lett kiemelkedően sikeres. Ebből az elméletből annyi állta meg a helyét, hogy az IQ-nak van egy adott küszöbértéke, ami fontos, hogy például olyan tulajdonságok is, mint a kreativitás, megfelelően működjenek, azonban mondjuk az, hogy valakinek 130-as vagy 180-as az IQ-ja, már nem jelent érdemi különbséget. Az iskolarendszerben ennek ellenére a mai napig nagyon eltolódott a hangsúly az értelmi intelligencia (IQ) felé, a feladatok nagy többsége memorizálási képességet kíván. Ezen túl azonban vannak olyan képességeink, melyek szintén befolyásolják a sikerességet, de a klasszikus intelligencia fogalmában nem férnek bele:

ilyen az implicit tanulás, a kreativitás, és az érzelmi intelligencia.

Az implicit tanulást praktikus intelligenciának is nevezik, de köznyelven általában ilyen megfogalmazások mögé bújik, mint hogy valaki ösztönösen jó valamiben, ráérez dolgokra, érzéke van hozzá. Egy kísérletben például olyan embereket vizsgáltak, akik rendszeresen fogadnak lóversenyen: nem különbözött az IQ-juk, és az sem, mennyi ideje csinálják ezt, abban azonban mégis nagy különbségek voltak, mennyi eséllyel találják el, melyik ló lesz a befutó – azaz olyan összefüggéseket tudtak levonni, és komplex gondolati műveleteket elvégezni, ami nem tartozott a tudatos tanuláshoz.

A kreativitás szintén nagyon fontos fogalom a tehetség szempontjából: talán ez az első, ami eszünkbe jut, ha arról beszélünk, hogy valaki tehetséges, azonban nemcsak a művészeti területeken játszik szerepet. A kreativitás teszi lehetővé, hogy egy adott problémára minél több megoldást találjunk, illetve adott összetevőkből valami teljesen újat, így kiemelkedőt hozzunk létre. Abban, hogy a kreativitás kibontakozhasson, fontos az ezt támogató környezet:

sokszor a mások kritikájától való félelem gátolja a kreatív teljesítményt.

Illetve a kreatív tehetségeknél gyakori példa, hogy nehezebben illeszkednek be egy klasszikus rendszerbe, így például az iskolába, és alulteljesítenek, viselkedési problémákat mutatnak.

Végül, ami az IQ-nál zsákutcát jelentett a tehetség-kutatásban, az az érzelmi intelligenciának szárnyakat adott: kiderült ugyanis, hogy ez jóval fontosabb a későbbi sikeresség szempontjából. Nemcsak az tartozik ide, hogy felismerjük saját és mások érzelmeit, hanem az érzelemszabályozás is, amelyek elengedhetetlen készségek ahhoz, hogy másokkal együtt tudjunk dolgozni, társas környezetben boldogulni. Fontos, hogy az érzelmi intelligencia sokkal rugalmasabb is, sokkal jobban fejleszthető, mint az IQ, mert egy csomó tanult készség kapcsolódik hozzá. Ez át is vezet minket a sikerességben kulcsszerepet játszó tényezők harmadik nagy csoportjához: a szociális, vagy interperszonális képességekhez.

„A tehetség kötelez” – egyén és közösség

A szociális kompetencia a csoportok, a szervezetek, a társadalmak életminőségének megőrzését, fejlesztését szolgálja, mindez azonban az egyén érdeke is egyben – a kutatási eredmények alapján látjuk és valljuk, hogy személyes jóllétünk szempontjából döntő fontosságúak a kapcsolataink, a közösségbe tartozás. Ide tartozik a kommunikációs, nevelési, konfliktuskezelési, kötődési, szervezési és az érdekérvényesítési (együttműködési, vezetési, versengési) képességünk. A társas készségeink teszik lehetővé, hogy alkalmazkodni tudjunk a környezetünkhöz. Mind az iskolai teljesítménnyel, mind a munkahelyi sikerességgel és előmenetellel összefüggésbe hozhatók, hiszen ezekhez elengedhetetlen a jó kommunikációs készség, együttműködés, empátia, konfliktuskezelés, és alkalmazkodás. Emellett tágabb kontextusban társadalmi kompetenciákról is beszélhetünk: ilyen szempontból nagyon fontos, hogy a tehetség hatással tud lenni nemcsak a szűk, hanem tágabb környezetére is, és felelőssége is van ebben. Ahogy Liszt Ferenc hangoztatta:

„a tehetség kötelez” – azaz a tehetség nem önmagáért való, hanem képes egy egész közösségben változást hozni, a fejlődéséhez hozzájárulni.

Ehhez azonban szükséges, hogy az empátiát és toleranciát tágabb körben is kiterjesszük, illetve motiváljon minket az önmagunkon túlmutató siker, teljesítmény létrehozása. A valódi siker egyben a közösség sikere is, mert az egész csoport önértékelését képes növelni (gondoljunk például arra, amikor nyer a csapat, aminek drukkolunk).

Láthatjuk tehát, hogy sikeresnek lenni összetett készség-repertoárt kíván, ezek azonosítása és fejlesztése a Develent-program célja. Ezek a készségek nem tartoznak a klasszikus értelemben vett, IQ- és memóriafókuszú oktatáshoz, mégis elengedhetetlenül fontosak: hogy például hogyan osztjuk be az időnket, hogy lehetünk hatékonyak, hogy kerekedhetünk felül egy nehéz időszakon, kudarcon, hogyan építhetünk ki tartalmas kapcsolatokat, és hogyan tudunk érzelmileg is kiegyensúlyozottak maradni amellett, hogy magas szintű teljesítményt hozunk létre. Tehetségesnek lenni kihívás, és körültekintést igényel, hogy sikerrel valósítsuk meg a bennünk rejlő adottságokat. 

A Develent siker-modellről hamarosan újabb részleteket árunk el, maradjatok velünk!