Vajon tényleg ő az, akivel leélném az életem, akit habozás nélkül követnék a világ határán túlra is? Vajon létezik olyan, hogy valaki tényleg tökéletes számomra? Sorozatunk első részében a párkapcsolatok sorsszerűségéről, a szabad akarat és a felelősségvállalás témaköréről volt szó, jelen cikkünkben pedig az Igazi mítoszáról elmélkedünk – mindezt a Black Mirror sorozat fényében. 

Honnan tudjam, hogy Ő az Igazi?

A párok összeillésének törvényszerűségei a kezdetektől fogva foglalkoztatták a tudósokat. Már Arisztotelésznek is voltak feltételezései azzal kapcsolatban, hogy mely tulajdonságok hasonlóságára van szükség ahhoz, hogy egy pár hosszú ideig együtt maradjon. Napjainkban számos társkereső oldal, valóságshow, telefonos applikáció áll rendelkezésünkre, hogy könnyebben megtaláljuk életünk párját, de felvetődik a kérdés: Egyáltalán létezik olyan, hogy nagy Ő?

Jelenleg több mint 7,7 milliárdan élünk a Földön. Vajon mekkora esélyem van rá, hogy éppen azzal hoz össze a sors, aki nekem lett szánva? Ha egyetlen ilyen személy van, akkor statisztikailag nem sok. Az sem szögezhető le azonban egyértelműen, hogy az Igazi nem létezik. Úgy érdemes ezt felfognunk, hogy életünk során különböző életszakaszokon megyünk keresztül, különféle emberekkel kerülünk kapcsolatba, és hogy valamelyikőjük mellett egy életen át elköteleződünk-e, és mellette teljes egésznek tudjuk-e érezni magunkat, ez számos tényezőn múlik: korábbi csalódásaink, az aktuális életszakasz, amelyben benne vagyunk, a céljaink, vágyaink, szükségleteink, és természetesen a másik fél részéről ugyanezen komponensek mind-mind összeadódnak, és befolyásolják, hogy a végén azt tudjuk-e mondani, hogy megtaláltuk azt a személyt, aki számunkra az igazi tud lenni.

Popper Péter szavaival élve: „Az Igazi nem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi". 

De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.”

Vajon egyszer tényleg vár rám valahol az, akit tökéletesnek látok, vagy csak annyira megtörnek minket a folyamatos csalódások, hogy egy idő után belenyugvóan elfogadjuk azt, akiről azt sugallják, hogy ő az? Vagy valójában csak arról van szó, hogy valaki pont akkor toppan be az életünkbe, amikorra már elég tapasztalatot gyűjtöttünk és megtanultuk, hogyan fogadjuk el, hogy nincs olyan, hogy tökéletes, és ezzel együtt megtanuljuk értékelni és szeretni a másik személyt a maga hibáival együtt is?

A párkapcsolat alakulásának szakaszai a sorozat tükrében 

A epizódban, melyről cikkünk szól (Hang the DJ) nyomon követhetjük egy párkapcsolat alakulásának lépéseit, valamint annak fejlődési dinamikáját. A párok viselkedésében ugyanis az ismerkedéstől az elköteleződésig bizonyos szabályszerűséget figyelhetők meg. Amy és Frank, történetünk két főszereplője az első randevún a mi első próbálkozásainkat juttathatja eszünkbe. Elsők egymásnak, még kissé tapasztalatlanok és bizonytalanok. Minden párkapcsolat egy lehetőség arra, hogy jobban megismerjük saját magunkat, személyes határainkat, és hogy felfedezzük mit is várunk a párunktól. Az élet azonban nem mindig úgy osztja a lapokat, ahogyan azt mi szeretnénk. Az epizódban a sorsnak megfeleltethető Rendszer szétválasztja az egymásra talált párt. Lehetőséget ad nekik, majd elveszi tőlük.

A párkapcsolat kezdeti szakaszában, amikor rendszerint a szenvedély, a fizikai vonzalom dominál, fontos szerepet kap a szexualitás, egymás testi közelségének megélése és az összetartozás élménye. Kutatások alapján a házastársak párkapcsolati elégedettsége pozitív összefüggésben van a szexuális életükkel való elégedettséggel. Számos filmben láthatjuk, hogy hogyan parodizálják ki a párterápia során gyakran emlegetett kérdést: És mikor voltak együtt utoljára? A generativitás szakaszába lépve, a családalapítást követően általában kevesebb ideje jut a pároknak arra, hogy szerelmük korai szakaszában jellemző intimitást megéljék. Ennek következtében fokozatosan elhidegülnek egymástól és ahogyan az epizódban is láthatjuk, egy kötelező, kiüresedett rituálé válhat az összebújásból.

Egy kapcsolathoz „nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott"

A társkeresés időszaka általában csalódásokkal jár. Anélkül, hogy nyitnánk mások felé, magunkat fosztjuk meg annak a lehetőségétől, hogy megismerkedjünk egy olyan személlyel, aki a társunk lehet. Az ismerkedés, a másiknak való megnyílás, önmagunk felvállalása azonban veszélyes is lehet, hiszen elképzelhető, hogy visszautasítanak, vagy csalódni fogok a másikban.

A csalódások és a kudarcok azonban erősebbé tehetnek minket, ha tudunk tanulni belőlük és önreflexiót tartunk.

Ha nincs összeillés a párok között, legyen szó akár érdeklődésbeli vagy személyiségbeli különbségekről, akkor hosszú távon elégedetlenek lesznek a párkapcsolatukkal. Annak felismerése, hogy mik azok az értékek, melyek számomra fontosak, jó kezdő lépés. Lehet, hogy korábban azt gondoltam, hogy számomra fontos a vonzó külső, de egy csalódás ébreszt rá, hogy előbbre való a megbízhatóság és a hűség. Az is lehet, hogy ennek a fordítottja igazolódik be. Ahogyan a gyászmunka során is szokták hangsúlyozni, minden kapcsolat egyedi, mivel az rólatok szól.

A közös szokások kialakítása, a napi rutin összehangolása mind-mind idővel alakulnak ki. Olykor az összeköltözés során jönnek rá a felek, hogy mégsem egymáshoz valók. Ennek hátterében általában az áll, hogy az összeköltözést megelőzően nem töltöttek elég időt együtt. Ez egyrészt a másik megismerésének, másrészt az összehangolódásnak is a feltétele.

Az együtt töltött idő hirtelen megnövekedése szorongást kelthet, mivel azt az időt, mellyel korábban mi magunk gazdálkodtunk, hirtelen egy másik személlyel kell megosztani.

Az együttélés során is fontos a fokozatosság, és a személyes tér tiszteletben tartása. Legyen meg az énidőnk, melyet párunk nélkül, barátainkkal, vagy kedvenc szabadidős tevékenységünkkel töltünk.

Ahogyan a pár egyre jobban összehangolódik, és elköteleződnek egymás mellett, kezd átalakulni az a kép, ahogyan egymást látják. Az intenzív érzelmek enyhülnek, kezd eloszlani a lila köd és elkezdjük észrevenni a párunk hibáit, gyengeségeit. Ezek elfogadása a párkapcsolat sikerességének egyik záloga. A másik folyamatos leértékelése, kioktatása, és annak hangoztatása, hogy valamiben változnia kellene, mind távolítják egymástól a feleket. A kapcsolat védelme legyen a szemünk előtt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindent hagyjunk figyelmen kívül, mely párunkkal kapcsolatosan zavar, hiszen ha egy olyan káros szokásról van például szó, mely neki is árt, akkor támogathatjuk őt annak átalakításában, például a cigarettáról való leszokásban. Ne erőltessük azonban, mert amíg ő benne nem születik meg a kellő motiváció, addig csak felesleges konfliktusok forrása lesz a téma.

Az irreális elvárások felismerése és tudatosítása szintén kulcsfontosságú a párkapcsolat sikeressége szempontjából.  

Élvezzük az együtt töltött pillanatokat!

Az epizódban arra is láthatunk példát, amikor egy szakítást követően két embert újból egymás felé sodor az élet. Az újrakezdés sikeressége azon múlik, hogy a felek meg tudják-e bocsátani egymásnak a múltbeli sérelmeket, és képesek, valamint hajlandók-e változni a kapcsolat érdekében. A korábbi tapasztalatokból tanulva tudatosabbak lehetnek arra vonatkozóan, hogy mire vágynak, és milyen érzelmi szükségleteik vannak. A párkapcsolat alapja a bizalom, ezért ha annak megingásával függött össze a szakítás, az megnehezítheti az újrakezdést, de ha mindkét fél elég motivált rá, akkor ezen is dolgozhatnak. A megbocsátás és az érzelmek őszinte felvállalása nélkülözhetetlen egy jól működő párkapcsolat fenntartásához.

Amikor a közös megegyezésen alapuló szerződést valamelyik két fél megszegi, akkor a kapcsolati bizalmas légkörét képező „mi” egysége fájdalmasan és gyakran visszafordíthatatlanul megbomlik.

Párkapcsolataink fekete tükörben sorozatunk II. részében az Igazi mítoszát jártuk körbe. Természetesen a válaszokat mindenkinek magának kell megválaszolni, és a válaszok saját magunkban vannak. Ha mélyen a párunk szemébe nézünk, akkor önmagunkat láthatjuk visszatükröződve a tekintetében. Párkapcsolataink erre valók: hogy tükröt tartsanak felénk, és mi is visszatükrözzük a másikat. Törekedjünk arra, hogy az egymásnak tartott tükrök őszinték és tiszták, ezáltal építőek legyenek.

A cikk Parák András és Horvát Barbara közös munkája.