Mit érdemes tudni a gyerekeknek szóló szépségversenyekről? Mi motiválja a szülőket, hogy a legféltettebb kincsüket benevezzék egy ilyen megmérettetésre?
A szexuális diszfunkciók gyakran olyan felszíni tünetek, képkockák, melyek egy-egy mentális zavar nagyobb képébe illeszkednek. Még ha a kliens elkötelezett is a tüneti kezelésre, a rövidebb szexuálterápiás intervenciók könnyen vakvágányra futhatnak, mivel a probléma egy kis szeletével foglalkoznak pusztán.
A kisgyermeket nevelő szülők mindennapos aggodalmainak egyik meghatározó témája a gyermekük étvágya, hiszen a gyerekek nagy részénél időnként előfordulnak olyan időszakok, amikor a szülők által elvártnál kevesebbet esznek vagy válogatósabbak lesznek. Nehéz meghatározni, hogy mi az a pont vagy határ, amikor már komolyabban foglalkozni kell a gyermek étkezése terén fennálló zavarral.
„Fúj, ezt nem kérem” – valószínűleg sok olyan család asztalánál elhangzik ez a mondat, ahol egy gyerkőc is ül az egyik széken. A gyerekkori válogatás gyakori jelenség, ami sokszor fárasztó fejtörést okoz a szülők számára, vagy rosszabb esetben kellemetlen veszekedést provokál gyerek és felnőtt között.
Az emberiség történelmét nézve gyakran találkozunk értelmetlennek tűnő kihívásokkal és versenyekkel. Vajon mi lehet ennek az oka?
Még ha nem is osztunk meg naponta valamilyen online tartalmat magunkról, a legtöbben nyomon követjük ismerőseink, valamint különböző hírességek képeit és életét az interneten. Éppen ezért került az utóbbi időben a pszichológiai kutatások célkeresztjébe, hogy miként befolyásolja az önmagunkról alkotott képünket a közösségi média.
Ünnepi ebéd, az asztal roskadozik az ínycsiklandozóbbnál ínycsiklandozóbb ételektől. „Már csak a szemem kívánja”, mondjuk, de még eszünk tovább és tovább… pukkadásig.
„Csak még egyet, aztán abbahagyom!”, „Ennyit már igazán nem hagyhatok meg, ezt már megeszem!
Depresszió? Gyermekkorban?
Korábbi cikkünkben a gyermekkori evészavarok egyik gyakori problémájával foglalkoztunk. Kifejtettük, mik a fő különbségek a válogatós és az étel neofóbiás gyermekek között, illetve kitértünk a kiváltó okokra is.
Az élsportolókra hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint valamiféle szuperemberekre, akik nem csak testileg vannak a csúcson, de lelkileg is. Nyilatkozataikban mindig magabiztosnak, bátornak tűnnek, akik határozottan törnek végső céljuk, az aranyérem felé.
Hányszor halljuk, hogy „Fúj!”, „Utálom!
Felhasználónév vagy Email cím *
Jelszó *
Bejelentkezés Emlékezz rám
Elfelejtett jelszó?
