Tag Archívumok: vers

Biblioterápia: gyógyítás könyvekkel, gyógyulás olvasással!

Bizonyára mindannyiunk életében felbukkantak már olyan novellák, mesék, regények, esetleg költemények, amelyek olvasása mélyen megérintette a „legbelsőbb énünket”. Nemcsak katarzist okoztak, hanem szó szerint azt éreztették velünk, hogy többek és jobbak lettünk általuk.

Írd ki magadból, de ne versben mondd el! – Miért nem segít az írás a költőkön?

Sokan saját tapasztalatból, sokan szakmailag megalapozott kutatási eredményekből tudjuk, hogy a bennünk tomboló viharokat gyakran lecsendesíthetjük azzal, ha szavakba öntve papírra, dokumentumokba vagy telefon jegyzetre vetjük őket. Naplót írunk, történeteket mesélünk, verset írunk.

„Az irodalom segített megküzdenem az élet fonákságaival” – interjú Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeutával

Május 29-én ismét megnyitja kapuit a budapesti Pszicho-Kávéház. A Városliget Café & Restaurant 1895 ezúttal az irodalom és pszichológia kapcsolatáról történő gondolkodásnak ad majd teret.

„Az írás terápiás célt szolgált nálam, kiírtam magamból a fájdalmat” – interjú dr. Kun Ágotával

A május 29-i, Gyógyító írás – irodalom a pszichológia szolgálatában című Pszicho-Kávéházunk kapcsán ismét szerettük volna megosztani állandó kerekasztaltagjaink előzetes gondolatait. Arra kértük őket, mondják el, melyik az az idézet, amit egy nehezebb élethelyzetben olvastak, és segített továbblendülni azon, vagy épp az önismeretüket fejlesztette.

Pszicho-vers: családfán

családfán véretek elhalt kék patakja vénáimban mértéketek szabja mértéketek szabja metronómotokra lépek krétáitok fehér pora ívemet húzza ívemet húzza metronómotokra lépek tollba mondtatok szavaitok baldachinos lidérceinek ismétlési kényszere kényszeres metronómotokra lépek megrendezett pszichodrámátokban improvizálok ti hangotokon de mást ordítok újat a nap alá! újat a nap alá!

Pszicho-vers: Kérdés Freudhoz

Kérdés Freudhoz Csend mögé bújva zavaros ködben Gázoló gondolatom szép lassan Méregfogú kígyóként az ölben, Megfontoltan vár a hangulatban – Harapását féltem, de súlya már Önmagában bénítja tetteim, A homok az órában most megáll, Mert más fogalmazza meg terveim – De ki ő? Kié az idegen agy, Mely donor-testemben oly eleven, Mikor sajátom tompultan elhagy