bemutatkozás

“Utunk irányát magunkban hordjuk, és magunkban égnek az örök, sorsjelző csillagok.”

Szabó Jennifer vagyok, okleveles pszichológus. Szakmai szellemiségemet jól kifejezik Szerb Antal szavai – hiszem, hogy kérdéseinkre a válaszok bennünk lakoznak és a sorsjelző csillagaink ezek irányába terelnek minket. Ezeket a csillagokat azonban néha szem elől téveszthetjük, és elkeveredhetnek a lelkünk bonyolult galaxisában. A visszataláláshoz olykor szükség lehet egy segítőre, aki bizalmával, teljes odafordulásával és elfogadásával, a segítő kapcsolat erejével támogat galaxisunk mélyebb, részletesebb megértésében, hogy könnyedebben tudjunk abban közlekedni, és ha eltévelyedtünk, visszataláljunk jelzőcsillagainkhoz. A hozzám közel álló személyközpontú szemlélet alaphipotézise éppen ez: mindenkiben megvan az erőforrás, a lehetőség önmaga megismerésén keresztül a változásra, a fejlődésre. Ebben a szemléletben szeretném támogatni klienseimet. 

Pszichológusi diplomámat 2018-ban szereztem a Károli Gáspár Református Egyetem Klinikai- és Egészségpszichológiai szakirányán. Tanulmányaim után egyből mély vízben találtam magam, egy férfibörtön pszichológusaként kezdtem dolgozni, ahol kimeríthetetlen tapasztalatot szereztem abban, hogy még egy ingerszegény és lehetőségektől mentes környezetben is mennyire fontos a segítő kapcsolat ereje. A pszichés támogatás mellett a krízisintervenció és a szuicid prevenció vált a mindennapjaim részévé. Személyközpontú szellemiségemben a börtönmunka csak megerősített. A hozzám fordulók esetében nem a múltbéli tettek számítottak, hanem a jelenlegi nehéz élethelyzet szorongatása, amely megoldásához előítélet nélküli támogatás és teljes elfogadás szükséges. 

A Büntetés-végrehajtási Oktatási és Rehabilitációs Központjában pszichológiát oktattam, illetve stresszkezelő, kommunikációs és konfliktuskezelési tréningeken keresztül a személyi állomány tagjai mélyebb önismeretre tehettek szert, és jobban megismerhették a fogvatartottak pszichés világát is a gördülékenyebb helyzetfelismerés és munka érdekében. 

Mindig is fontos volt számomra, hogy a pszichológusokra ne mint elefántcsont tornyukban üldögélő rejtélyes varázslókra gondoljanak, és a pszichológiát sem varázslatként emlegessék. A pszichológia mindenkié, az életünk szerves része. Így három éven keresztül a Budapesti Pszichológiai Napokon, majd 2017-tól a Mindset Pszichológia hasábjain hoztam és hozom közelebb a pszichológiát az emberekhez, hogy magukénak érezhessék.

Ha a kliens érdeklődést mutat, biblioterapeuta-jelöltként szívesen dolgozom irodalomterápiás eszközökkel is. Vekerdy Tamás gondolata ez: “Az olvasás – ha élvezetet okoz – segít élni. Átélni és túlélni is.” Én hiszem, hogy az irodalomterápia segítségével a szövegek egy olyan projektív felületet biztosítanak számunkra, amelyek segítségével lelkünk olyan húrjai pendülhetnek meg, amelyek hangjára régóta áhítozunk. Terápiás munkám során a szövegek erejének felhasználása mellett a kreatív, expresszív írás gyakorlatát is használom, amely során olyan tudattalan folyamatok kelhetnek szárnyra bennünk, amire eddig nem is gondoltunk. A művekkel olyan nyelvet kínálok, amellyel képesek lehetünk jobban megérteni önmagunkat, így másokat és a világot is. „Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod.” (Fodor Ákos)