Legtöbben rendszeresen átéljük, mégis rejtélyes, megfoghatatlan. Az álom ősidőktől fogva a tudományos és ezoterikus érdeklődés metszőpontjában áll. Noha a kutatók számtalan lépést tettek álmaink megértése érdekében, alvás közben átélt élményeink továbbra is a viselkedéssel foglalkozó tudományok egyik nagy rejtélyét képezik. Pusztán biológiai folyamatok melléktermékei lennének? Vagy sokkal inkább lelki tartalmaink titkos üzenete önmagunk felé? Miért álmodunk? Cikkünkből kiderül.
Nem új keletű álmaink iránti érdeklődésünk. Már időszámításunk előtt a harmadik évezredben feljegyeztették a mezopotámiai uralkodók titokzatos álmaikat és útmutatást kerestek bennük életük kihívásai kapcsán. Az egyiptomiak álmoskönyveket is készítettek, melyekben több száz gyakori álmot és feltételezett jelentésüket gyűjtötték össze. Sigmund Freud 1900-ban jelentette meg Álomfejtés című könyvét, amelyben a pszichoanalízis atyja megpróbálta bemutatni, hogy álmaink értelmezhetőek. Úgy vélte, álmainkban tudattalan lelki tartalmaink fejeződnek ki. Olyan vágyak, késztetések jelennek meg bennük, amiket még önmagunk előtt sem merünk bevallani. Ugyanakkor attól, hogy nem tudatosulnak, nem szűnnek meg létezni és arra törekedni, hogy kielégüljenek. Freud szerint az is vágykielégítésnek számít, ha egy vágyat fantáziaképeinkben valósítunk meg, tehát álom formájában. Az általa kidolgozott pszichoanalitikus terápiában nagyon nagy hangsúly kerül tudattalan tartalmaink feldolgozására. Freud úgy gondolta, hogy „az álomfejtés az a király út, amellyel a szellem tudattalan működése megfejthető”.
Az évszázadok során filozófusok, tudósok és kutatók próbálták megérteni, hogy miért álmodunk. Cikkünkben utánajártunk azoknak az elméleteknek, melyek a legközelebb visznek minket az álmok birodalmának megértéséhez!
Álom és evolúció
Üldözőink elől menekülünk, ellenségekkel csapunk össze, földbegyökerezett lábbal próbálunk elfutni egy mozgó jármű elől vagy meztelenül találjuk magunkat egy nyilvános szereplésen. Álmunkban gyakran kiélezett stresszhelyzetekben jelenünk meg. De miért álmodunk kellemetlen vagy megerőltető képeket? Antti Revonsuo kognitív idegtudós szerint álomjeleneteink nem véletlenül fókuszálnak az életben maradásra vagy a megszégyenülés elkerülésére. Kutatásai során kimutatta az amygdala fokozott működését alvás közben a REM fázis alatt. A REM fázis az az alvásciklus, ami alatt álmaink nagy részét látjuk. Az amygdala agyunk „üss vagy fuss” központja, amely egy kiélezett stresszhelyzetben a túlélés szempontjából legoptimálisabb választ aktiválja a menekülés és támadás skálájából. Ezen felül, az amygdala felelős a motoros aktivitásokért, a mozgásért, testi cselekvésért. Revonsou ezek alapján úgy gondolja, hogy
ÁLMAINK KÖZBEN AGYUNK ÚGY VAN ELŐHANGOLVA, MINTHA A TÚLÉLÉSÉRT KÜZDENÉNK.
Noha mozdulatlanok a végtagjaink, agyunk motoros területe folyamatosan aktív a REM fázis alatt. Az evolúciós pszichológusok szerint álmunkban gyakorlatilag elpróbáljuk a valódi „üss vagy fuss” válaszokat. Tehát az álmok eszerint evolúciós adaptációk lennének. Biztonságos elszigeteltségben próbálhatjuk ki általuk az önvédelmi viselkedéseket, így a valóságban gyorsabban és pontosabban tudunk reagálni a hasonló szituációkra.
Életbölcsesség vagy puszta tisztogatás
Ha éber életünk minden egyes képére örökké emlékeznénk a rengeteg információ túlterhelné agyunkat. Szükségünk van tehát szűrésre. Matt Wilson tanulás és emlékezet kutató álláspontja szerint ezt a funkciót álmaink töltik be. Úgy gondolja, alvás közben agyunk kiválogatja az emlékképeket, majd eldönti, hogy melyikre van még szükségünk, melyik mehet a kukába. Labirintusos kísérletekben patkányok agyi aktivitását figyelték meg, miközben az állatok a kiutat keresték. A feladatvégzést követően megvizsgálták éjszakai, REM fázis alatti agyi aktivitásukat és meglepő összefüggésekre bukkantak.
UGYANAZOK AZ IDEGSEJTEK TÜZELTEK ÁLMUKBAN, MINT AMIKET NAPKÖZBEN HASZNÁLTAK
az útvesztőben. Az eredményeket a kutatók úgy értelmezték, hogy az állatok újraélték az adott nap fontos eseményeit alvás közben. Wilson úgy gondolja, hogy miközben álmodunk, szétválasztjuk a felesleges élményeket a fontos emlékképektől, amiket érdemes menteni a hosszútávú memóriánkba. Eszerint az alvás alakítaná át hétköznapjaink ingereinek összevisszaságát olyan élettapasztalattá, amely aztán kellő háttér-információt biztosít későbbi döntéseinkhez.
Crick és Mitchinson neurobiológiai elmélete szintén az emlékezet oldaláról, de némileg eltérő nézőpontból közelíti meg a témát. Szerintük emlékeinket egy pókhálóhoz hasonlítható hálózatban kódolva őrizzük, ahol minden egyes idegsejt és kapcsolatai emlékképeink más-más mozzanatát képviselik. Az ilyen rendszer gyenge pontja, hogy a túl sok információ lebénítja. Emiatt agyunknak szüksége van olyan mechanizmusra, amely kiszűri a felesleges zavaró tényezőket, és szükség szerint újrahangolja a hálózatot. Az ilyen mechanizmus akkor képes a legoptimálisabb működésre, amikor a rendszer pihen és lehetőség nyílik a hálózat véletlenszerű működtetésére.
Crick és Mitchinson szerint ez nem más, mint a REM-alvás. Amikor a hálózat megtisztítása megtörtént, felébredünk, s agyunk kész az újabb ingerek fogadására. Emiatt a kutatók – a pszichoanalízisnek ellentmondva – nem javasolják az álmainkra való emlékezést, hiszen az éppen azoknak a gondolkodási mintáknak a megőrzését segíti elő, amelyeket valójában jobb volna elfelejteni.
Érzelmes álmaink
Sokak számára túlságosan szárazok a fenti elméletek. Hiszen éppen az álom birodalma az, ahol bonyolult és néha zavarba ejtő érzelmi kavalkádokat élhetünk meg, hogy aztán reggel megpróbáljuk értelmezni őket. Mi van az érzelmeinkkel? Ernest Hartmann elméletében az álmok során bekövetkező érzelmi tanulásra fókuszál. Úgy gondolja, hogy álmaink segítségével képszerüsítjük komplikált érzelmeinket. Az alvás biztonságos tudattalanjában
SZEMBENÉZHETÜNK ELTITKOLT VÁGYAINKKAL ÉS IGENT MONDHATUNK TILTOTT ÉRZÉSEINKNEK,
amelyeknek kritikus és védelmező tudatunk ébren sosem engedne. Ezek alapján az álom valójában egyfajta terápia, amely által az érzelmi folyamatokat egy kevésbé racionális aspektusból is megismerhetjük. Segítségével olyan dolgokat is el tudunk fogadni, amit egyébként elfojtanánk.
Természetesen sokan úgy gondolják, hogy az álmoknak egyáltalán semmi értelmük. Csupán véletlenszerű agyi működések melléktermékei, és éppen túlzott tudatos működősünk eredménye, hogy még ezekbe a random képekbe is bele akarunk valami mély értelmet csempészni. A tudományos kutatások és a kitartás ellenére, továbbra sincs kizárólagos válaszunk arra, hogy miért is álmodunk. Azonban a technológia folyamatos fejlődésével, az agykutatásokon keresztül egyre közelebb kerülünk az emberi tudattalan feltérképezéséhez és megválaszolatlan kérdéseink megoldásához.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE
