A legkisebb testvér szerepe egyszerre lehet áldás és teher: több szabadság, nagyobb lazaság, ugyanakkor állandó összehasonlítás a nagyobbakkal. Vajon hogyan formálja mindez a személyiséget, és miként alakítható erőforrássá a „mindig kicsi” címke?
Az ADHD tünetei mögött különleges képességek rejlenek, amelyek megfelelő stratégiákkal valódi előnnyé alakíthatóak.
Miért hisszük el olyan könnyen, hogy velünk van a baj, ha valami nem sikerül tökéletesen? Cikkünkben arra keressük a választ, hogy miként vezet a perfekcionizmus az önmarcangolás csapdájáig – és hogyan találhatunk belőle kiutat.
Az elutasítástól való félelem mélyen befolyásolja életünket, de tudatos önreflexióval és bátorsággal leküzdhető.
Elsőszülöttnek lenni nem csupán életkori sorrend, hanem egy láthatatlan szerep, amely már gyerekkorban belénk íródik.
Az őszinteség olyan érték, amit elvárunk másoktól. De vajon képesek vagyunk magunknak is kimondani az igazat?
Az ADHD nem szűnik meg az életkor előrehaladtával, csak a tünetek formája és megjelenése alakul át.
Természetes, hogy időnként önmagunkat hibáztatjuk — de mi történik akkor, ha ez állandósul, és észrevétlenül áthatja a mindennapjainkat? Mi áll az önhibáztatás mögött, és hogyan alakíthatunk ki egészségesebb, együttérzőbb kapcsolatot önmagunkkal?
Mi történik, ha egy gyermek kénytelen túl korán felnőttként viselkedni? A parentifikáció láthatatlan terheit sokan a mai napig cipelik – gyakran anélkül, hogy tudnák, honnan ered a kimerültségük, megfelelni vágyásuk vagy érzelmi magányuk.