A párkapcsolati erőszak nem hirtelen tör ki – lépésről lépésre épül fel, és pszichológiai csapdákkal tart fogva.
Egy kapcsolat lezárása általában fájdalmas élmény, de nem mindegy, hogyan történik. A pszichológiai kutatások szerint a ghosting – a kimondatlan eltűnés – mélyebb és hosszabb távú sebeket hagy, mint az egyértelmű elutasítás.
Miért történik meg, hogy valakit éppen azért hagynak el, mert túl sok szeretetet és törődést adott? A „túl jó vagy nekem" mondat mögött gyakran nem a másik hibája, hanem mélyebb önértékelési kérdések és belső félelmek állnak.
A társfüggőség akkor alakul ki, amikor valaki túlzottan a másik életére koncentrál, miközben saját szükségleteit elhanyagolja.
Még a legszeretetteljesebb házasságokban is felbukkanhatnak nehézségek, de a megfelelő hozzáállással és közös munkával sok kapcsolat új erőre kaphat.
Miért vonz bennünket újra és újra a „nárcisztikus” típus? Talán mert gyerekként megtanultuk, hogy a szüleink érzései és szükségletei fontosabbak a sajátjainknál. És vajon hogyan lehet átírni ezt a mélyen gyökerező sémát?
Mit jelent számunkra a konfrontáció? Hangos veszekedéseket, fájdalmat okozó szavakat, hallgatással büntetést, vádaskodást, a meg nem értettség érzését? A legtöbb ember számára a konfrontáció leginkább negatív asszociációkkal és tapasztalatokkal jár.
Miért érezzük önzőnek magunkat, amikor a határhúzásra gondolunk? Mégis hogyan lehet ezt jól csinálni?
Az idő múlásával a párkapcsolatban megélt érzelmek átalakulnak, és a kezdeti intenzitás helyét másfajta kötődés veszi át. De vajon mi állhat a változó érzések hátterében, és hogyan erősíthetjük kapcsolatunkat?