Nincs kapcsolat konfliktusok nélkül – Mi jellemzi a hatékony konfrontációt?

Köztudott, hogy a konfliktusok negatívan hathatnak a kapcsolatainkra, jóllétünkre és az élettel való elégedettségre, így egyáltalán nem mindegy, hogyan kezeljük őket. Sokak számára nem természetes a hatékony konfrontáció, aminek számos oka lehet. Kommunikációs, problémamegoldó és konfliktuskezelő képességeinkre hatással vannak korai tapasztalataink, családi mintáink, önértékelésünk, kötődési stílusunk és a kultúra is, ami körülvesz minket. A konfrontációnak nem feltétlenül kell rombolónak lennie: történhet megértő, tiszteletteljes módon, miközben minden érintett érzéseit és igényeit figyelembe vesszük, és együttműködve igyekszünk megoldani a problémákat.

A kapcsolatok kihívásokkal járnak, így a kisebb-nagyobb konfliktusok elkerülhetetlenek, szóljanak akár jövőbeli tervekről, házimunkáról, anyagi kérdésekről, egészségtelen szokásokról, intimitásról vagy féltékenységről. Sokan kerülik a konfrontációt, mert nem akarják a harmóniát megzavarni, de az is előfordulhat, hogy a múltbeli negatív tapasztalatok ismétlődésétől félünk.

Bármi is legyen az ok, a konfrontáció kerülése hosszú távon ront a helyzeten, hiszen a probléma jó eséllyel nem fog megszűnni magától, és az idő előrehaladtával az általa okozott stressz, neheztelés, bosszúság, elégedetlenség érzése nőhet. Ez a felgyülemlett harag és feszültség azután bármikor kitörhet belőlünk, és további problémákhoz, valamint a partnerünktől való eltávolodáshoz is vezethet.

Cikkünkből kiderül:

1. Milyen különböző konfliktuskezelő stratégiákról beszélhetünk?
2. Milyen hatással lehetnek a konfliktusok a kapcsolatra, és mi befolyásolja ezt a hatást?
3. Miért lehetünk hajlamosak kerülni a konfliktusokat, és miért fontos az okot megtalálni?
4. Mi jellemzi a hatékony konfrontációt?

A konfliktuskezelő stratégiák csoportosítása

A konfliktuskezelő stratégiákat többféleképpen is kategorizálhatjuk. Negatív stratégiának tekinthetjük a visszahúzódást (hosszú ideig tartó hallgatás, a probléma megbeszélésének elutasítása), a támadást, követelőzést, kritizálást, az önkontroll elvesztését, pozitív stratégiának a humort, tárgyalást, megbeszélést, kompromisszumkötést, a megoldásra fókuszálást. A párok kezelhetik a konfliktusokat konstruktív vagy destruktív módon. Előbbi kategóriára jellemző a rugalmasság, az együttműködés és az, hogy a hangsúly a kapcsolaton van, nem az egyénen. Utóbbira jellemző a merevség, fenyegetések használata, manipuláció, az elkerülés, a probléma burkolt kifejezése, hatalmi játszmák, a változás elutasítása és a megalázó kommunikáció.

Thomas és Kilmann öt konfliktusmegoldó stratégiát állapítottak meg: kollaboráció, elkerülés, kompromisszumkötés, alkalmazkodás és versengés. Az öt stratégiát két dimenzió mentén vizsgálják: kooperáció (olyan döntést akarunk hozni, ami a másiknak jó) és asszertivitás (olyan döntést akarunk hozni, ami nekünk jó). A kollaboráció és a kompromisszumkötés az egyedüli stratégiák, amelyekre olyan viselkedés, döntéshozatal jellemző, amely mindkét fél érdekeit figyelembe veszi (a kollaborációra nagyobb mértékben jellemző).

A megfelelő konfliktuskezelő stratégiák használata döntő hatású lehet

A párkapcsolati konfliktusok és azok hatása évek óta foglalkoztatja a kutatókat. A konfliktusok negatív hatással vannak az egészségre, rövid és hosszú távon is csökkentik a kapcsolattal való elégedettséget. Előrejelzői lehetnek kapcsolaton belüli erőszaknak, a kapcsolat végének, illetve az elégtelen szülői magatartásnak. Az ilyen és hasonló kutatási eredmények alapján érthető, miért van a konfrontációnak olyan rossz híre, hogy legszívesebben elkerüljük. A párok konfliktuskezelő stratégiái azonban befolyásolhatják a kimenetelt és a kapcsolattal való elégedettséget.

A párkapcsolat védőfunkciót lát el, de csak akkor, ha a párok hatékonyan tudják kezelni a konfliktusaikat.

Egy kutatásban azt találták, hogy a konfliktusok csak akkor voltak negatív hatással a kapcsolatra, ha nem megfelelő módon kezelték azt a partnerek, és a konfliktus megoldása elégedetlenségérzéssel járt. Fontos tényező, hogy a partnerek úgy érzik-e, a másik megérti gondolataikat, érzelmeiket, álláspontjukat. Ebben az esetben, úgy tűnik, a konfliktusnak nagyobb eséllyel lesz kedvező kimenetele, mi több:

a konfliktus előfordulásának az esélye kisebb azokban a kapcsolatokban, ahol a partnerek megértésre találnak.

A konfliktusok pozitív módon történő megoldása nemcsak pszichológiai, de fiziológiai szempontból is kedvező. Konstruktív stratégiák használata esetén alacsonyabb a felek stresszválasza veszekedés közben, és ez a hatás erősebben jelentkezik nőknél. A konfrontáció elkerülésének negatív hatása szintén a nőket érinti nagyobb mértékben. A Thomas és Kilmann által leírt stratégiák közül a kollaboráció pozitívan, az összes többi stratégia negatívan korrelál a kapcsolattal való elégedettséggel.

A helyzettől és a problémától is függhet, milyen fajta konfrontáció a leghatékonyabb. Van, amikor a közvetlen, határozottabb fellépés célravezetőbb, máskor azonban a megértésre törekvés, az érzelmi támogatás nyújtása és az érzelmek jogosságának elismerése hatékonyabb (például amikor a pár egyik vagy mindkét tagja számára sem lehetséges a változtatás).

A konfrontáció kerülése mögött rejlő okok

A konfrontáció kerülésének számos oka lehet, többek között:

1. Félelem a partner reakciójától, haragjától, neheztelésétől
2. Félelem az elutasítástól
3. Félelem attól, hogy a másik félreért minket
4. Félelem attól, hogy partnerünk semmibe veszi a problémánkat
5. Félelem attól, hogy a probléma megoldhatatlan, hogy próbálkozásunk eredménytelen lesz, és nem történik változás
6. Félelem attól, hogy más megoldatlan problémák a felszínre törnek
7. Félelem attól, hogy a konfrontáció a párkapcsolat felbomlásához vezet
8. Szorongást kelt bennünk érzelmeink kifejezése
9. Szorongást, bűntudatot kelt bennünk szükségleteink kifejezése

Fontos tisztázni és megérteni, miért félünk a konfrontációtól, mert állhat a háttérben egy olyan probléma, aminek eddig nem voltunk tudatában, és/vagy ami külön megbeszélést érdemel. Ha megtaláljuk az okokat, jobban megértjük önmagunkat és bizonyos reakcióinkat, tudni fogjuk, hogy azok nem a semmiből jönnek, és hatékonyabban tudunk dolgozni a probléma megoldásán. Tudni fogjuk, a konfrontációnak mely része az, ami nem megy könnyen, és gyakorolnunk kell. Nem feltétlenül ugyanúgy közelítjük meg a problémát, ha az érzelmeink vagy a szükségleteink kifejezésével, szavakba öntésével van nehézségünk, vagy ha a partnerünk reakciójától, a kapcsolat megszűnésétől, az elhagyástól félünk. Az is előfordulhat, hogy a konfrontáció több különböző okból is nehézséget okoz, vagy félelemmel tölt el minket, valamint az okok között összefüggés is lehet.

A probléma és az okok feltárása partnerünknek is segít abban, hogy hatékonyabban tudjon társunk lenni a fejlődésben és félelmeink leküzdésében.

A hatékony konfrontáció jellemzői

Láthattuk, hogy a konfrontáció elkerülése számos negatív következményhez vezethet. Ha meg tudjuk beszélni a problémáinkat, és mindkét fél igényeinek és szükségleteinek figyelembevételével megoldásokat tudunk találni, az a boldogabb, nagyobb elégedettséggel járó kapcsolathoz szükséges változások elindítója lesz. Érzelmileg bevonódunk a kapcsolatba, folyamatosan tanulunk egymásról, és közösen fejlődünk.

Milyen viselkedést, megközelítést érdemes kerülni konfrontáció során?

1. Ne gondoljuk, hogy partnerünk gondolatolvasó, és anélkül tudja, mire van szükségünk, hogy elmondanánk neki.
2. Ne tekintsük magunkat se gondolatolvasónak – mindig hallgassuk meg a másikat, még akkor is, ha úgy hisszük, ismerjük az álláspontját, érzéseit egy-egy téma kapcsán.
3. Ne zárkózzunk el attól, hogy valamin nekünk kell majd változtatni.
4. Ne próbáljunk a párunkban bűntudatot kelteni.
5. Ne kezdjük el analizálni a viselkedését.
6. Kerüljük a vádaskodást és a követelőzést.
7. Kerüljük a kritizálást, a személy helyett a viselkedésen legyen a hangsúly, és inkább megfigyeléseinket közöljük kritika helyett.
8. Ne zúdítsunk a másikra minden problémát egyszerre.
9. Ne hagyjuk, hogy a másik a szőnyeg alá söpörje a problémát, túlérzékenynek, őrültnek stb. állítson be minket. Ha a beszélgetés úgy fejeződik be, hogy meg nem értettnek érezzük magunkat, az újabb problémát jelent, amit külön meg kell beszélni.

A hatékony, építő jellegű konfrontáció érdekében:

1. Készüljünk fel rá, hogy meg kell vizsgálnunk a saját nézőpontunkat, álláspontunkat, legyünk nyitottak.
2. Készüljünk fel a kompromisszumkötésre.
3. Használjunk nyitott kérdéseket.
4. Fogalmazzuk meg a problémát világosan.
5. Fókuszáljunk egyszerre egy problémára, és partnerünket is tereljük vissza a témához, ha szükséges.
6. Fogalmazzuk meg a mondandónkat egyes szám első személyben, azon legyen a hangsúly, hogy a probléma milyen hatással van ránk.
7. Fejezzük ki érzelmeinket és szükségleteinket.
8. Ajánljunk a gyakorlatban alkalmazható megoldásokat.

A konfrontációt gyakran negatív asszociációk és tapasztalatok övezik, így nem meglepő, ha tartunk tőle. A hatékony, problémafókuszú konfrontáció sokaknak nem természetes, és egyes elemeit kifejezetten nehéznek találhatjuk. A konfliktusok megfelelő, mindkét fél igényeit figyelembe vevő kezelése és az ezt segítő kommunikáció azonban olyan képességek, amelyek gyakorlással fejleszthetők.

Ha mindkét fél elkötelezett a változás mellett, a megfelelő konfrontációs stratégia alkalmazása nemcsak hogy könnyebbé teszi a problémákkal való szembenézést, és növeli a kapcsolattal való elégedettséget, hanem egymás mélyebb megismeréséhez és megértéséhez is vezet.