Amikor beköltözik a kapcsolatba az a bizonyos harmadik – A féltékenység a kötődés tükrén keresztül

Gyermekkorunk kedvenc tündérmeséi általában ott értek véget, hogy „boldogan éltek, amíg…”. A 21. századi valóságban ezt talán úgy tudnánk a legjobban folytatni, hogy amíg nem villant fel valamelyikük telefonjának képernyője este 11 után. Arról megoszlanak a vélemények, hogy létezik-e egyáltalán egészséges szintű féltékenység vagy sem. Az viszont biztos, hogy a szerelem mindent beborító rózsaszín felhője mögül néha-néha még a legharmonikusabb kapcsolatban is előbújik az a bizonyos zöld szemű szörnyeteg. De miről és kiről is szól ez valójában?

A közösségi oldalak használatának rohamosan növekvő aránya ráirányította a kutatók figyelmét többek között arra, hogy a kapcsolatokban megjelenő féltékenység komolyabb problémát jelent, mint korábban. A social media személyközi kapcsolatokra – és főként a romantikus kapcsolatokra gyakorolt negatív hatásai elsősorban azonban az egyének negatív érzelmeinek eredményei, és nem a kapcsolatok vélt vagy valós elégtelenségéből erednek. Ezek a negatív érzelmek pedig gyakran vezetnek téves értelmezésekhez, akár túlreagálásokhoz, amik konfliktusokat generálnak a párkapcsolatban. Ezt mi sem mutatja jobban, mint egy potenciális „rivális” által megosztott kétértelmű, de feltételezhetően flörtölő üzenetre vagy nyilvános bejegyzésre való heves érzelmi reagálás, ami sokszor a gondolatokat és viselkedést is képes befolyásolni.

Ennek értelmében a féltékenység egy többdimenziós struktúraként képzelhető el, amelynek egyaránt vannak emocionális, kognitív és viselkedéses elemei.

A féltékenység egyfajta birtoklási vágyban gyökerezik, ami az egymás iránti ragaszkodásban fejeződik ki. Amikor azonban egy kapcsolatban felüti fejét a féltékenység, az egyén sok más negatív emóció mellett erős fenyegetettség-érzést is átél (emocionális aspektus), és elkezd gyanakodni a partnere hűségét illetően (kognitív aspektus). Ez pedig odáig vezethet, hogy nyomozásba kezd, megfigyeli és ellenőrzi a párját és/vagy a lehetséges csábítót (viselkedéses aspektus).

De miben is gyökerezik valójában a féltékenység?

Természetesen a féltékenység a közösségi oldalak elterjedése előtt is létezett már. A szakemberek szerint a folyamat mögött elsősorban diszfunkcionális kötődési mintázatok állhatnak.

A kötődéselméletet a ’60-as, ’70-es években alkották meg, és elsősorban a szülő-gyermek kapcsolatokban értelmezték. Később, az 1980-as években aztán ezt az elméletet a felnőttkori kapcsolatokra is kiterjesztették. Az évek alatt aztán folyamatosan formálódott – a biztonságos és bizonytalan kötődési kategóriák is tovább differenciálódtak.

Az elmélet szerint a biztonságos kötődésen kívül meghatározhatunk még elkerülő, szorongó-ambivalens és dezorganizált mintázatokat is. Talán az elnevezésből is következik, hogy a felsorolt kötődési stílusok közül a szorongó-ambivalens az, amely a legnagyobb valószínűséggel idézi elő a szeparációs szorongást, a bizonytalanságérzést és az elhagyástól való félelmet. Ez komoly nehézségeket képes okozni a kapcsolatokban, hiszen magasabb szintű féltékenységgel és bűntudatérzéssel jár együtt. A diszfunkcionális kötődési stílusok ezenfelül pedig egyfajta megszállottságot, fokozott interperszonális érzékenységet és alacsony önértékelést eredményeznek. A kapcsolatokban jelentkező féltékenység és bizalmatlanság az egyének aggodalmaiból származó bizonytalanságban gyökerezik. A személyben markánsan megjelenő aggodalmak és félelmek a számára fontos mások megbízhatóságával és reakciókészségével kapcsolatosak.

Azt gondolhatnánk, hogy a féltékenység egy egyértelműen felismerhető univerzális jelenség, ami ugyanúgy jellemző férfiakra, mint nőkre. Valójában egy olyan fogalomról van szó, ami további részekre bontható, és bár mindkét nem esetében megjelenik, a hasonlóságok mellett különbségeket is látunk a megjelenésükben.

Egyes modellek szerint létezik reaktív féltékenység, amikor már megtörtént a hűtlenség és emiatt a megcsalt fél erős negatív érzésekkel küzd. Ezen túlmenően megkülönböztetünk még birtokló és szorongó típusú féltékenységet. Míg az előbbi esetében a személy megakadályozza, hogy a partnere ellenkező neműekkel kerüljön kapcsolatba, addig az utóbbi típusba tartozó egyének elővételezik a partnerük hűtlenségét, és hosszan rágódnak rajta, miközben negatív érzéseket élnek át – ugyanúgy, mintha ténylegesen megtörtént volna a megcsalás.

A féltékenység, mint eszköz

A féltékenység szakirodalma nagyon széles, sok kutatás foglalkozik vele, de ennek ellenére kevés tanulmány említi a jelenség azon aspektusát, amikor a párkapcsolatban levő felek mindezt szándékosan, eszközként használják fel. Önkitöltős kérdőívek során nyert adatok szerint a fiatal felnőttek nagy része (mintegy 84%-uk) számolt be arról, hogy tette már szándékosan féltékennyé a párját azért, hogy ezzel valamilyen specifikus célt érjen el. A leggyakoribb ok nemtől függetlenül a közelség és a kapcsolat erősségének tesztelése volt, illetve saját önbecsülésének erősítése és partnerének megbüntetése.

A kutatások további fontos eredménye az volt, hogy a szorongó kötődésű személyek, akik alapvetően bizonytalanabbak, és mivel félnek az elhagyástól, ezért túlzott mértékben függenek a kapcsolatoktól, nagyobb hajlandóságot mutattak arra, hogy féltékennyé tegyék partnerüket. Az elsőre talán különösnek tűnő eredmény mögött a magabiztosságuk növelésére és az önértékelésük erősítésére tett kísérlet állhat.

A férfiak és a nők különböző módszerekkel tehetik féltékennyé partnerüket az ártalmatlan flörtöléstől kezdve a hazudozáson át a tényleges fizikai érintkezésig. A jelenség mögött azonban szinte kivétel nélkül ugyanaz a motiváció húzódik: a kapcsolat megerősítésének és a biztonságérzet fokozásának vágya. Tehát paradox módon a felek valójában a kapcsolat fenntartására és megmaradására törekednek, nem pedig annak felszámolására.

A szerelem vak. Vagy mégsem?

Sokszor halljuk, vagy talán mi magunk is használjuk azt a kifejezést, hogy a szerelem vak. Ez tulajdonképpen egy pozitív illúzió, amelynek számos előnye van a kapcsolatra nézve, például segíti az elköteleződést. Ugyanakkor a kapcsolatban tapasztalható elfogultság a féltékenység megjelenésével is párhuzamba állítható. Vizsgáljuk meg mindezt például a kinézet és a fizikai megjelenés szemszögéből! Egyrészt a vonzó külső elősegíti az intimitás és a kapcsolatban való elköteleződés elmélyedését; másrészt viszont, amikor a személy azt tapasztalja, hogy a párja mások szemében is vonzó lehet – tehát egyfajta fenyegetettségérzést tapasztal meg, elkezd kidolgozni olyan stratégiákat, amelyekben meg tudja mutatni erőfölényét másokkal szemben, lealacsonyíthatja őket vagy hangot adhat féltékenységének. Az pedig már csak egy adalék, ha a vonzónak tartott fél kiterjedt ismerősi kapcsolatokkal rendelkezik, ami tovább fokozhatja a féltékenység érzését a párkapcsolaton belül.

A kommunikáció lehet a kulcs

A különböző kötődési mintázatok különböző kommunikációs stílusokkal járnak együtt. A problémák megoldására a biztonságosan kötődő felek egy párkapcsolatban nagyobb valószínűséggel alkalmazzák az asszertív kommunikációt, ami növeli az elégedettségük szintjét. Ha akár az egyik fél is bizonytalanul kötődő, a kommunikációs csatornák beszűkülhetnek, kevésbé jelenik meg az önérvényesítés a beszélgetéseken keresztül, illetve gyakori, hogy kerülnek bizonyos konfliktusos témákat. A szorongást és az agresszív kommunikációs stílust részben magyarázhatja, ha a pár tagjai meg vannak győződve arról, hogy a kommunikáció során felszínre kerülő nézeteltérések romboló hatásúak lehetnek. Szintén a konfliktus elkerülésének egy módja lehet az, ha valaki a párja elől elhallgatja érzéseit és gondolatait.

Természetesen a féltékenység bármelyik kapcsolatban megjelenhet, viszont amennyiben megvannak a megfelelő eszközeink egy szeretetteljes légkör kialakítására és igényeink nyílt kommunikálására úgy, hogy közben tiszteletben tartjuk a másik fél véleményét, érzéseit és gondolatait is, a helyzetből sokkal pozitívabban és erősebben kerülhetünk ki – együtt.