Túl jó voltam neki? – Amikor „lefelé választunk” a szerelemben

Kevés mondat tud annyira összezavarni, mint amikor egy szakítás végén azt halljuk: „Túl jó vagy hozzám.” Elsőre talán hízelgőnek tűnhet ez a kijelentés, mégis maró bizonytalanságot hagy maga után: hogyan lehet probléma az, ha valaki szeretettel, figyelemmel és törődéssel fordul a másik felé? A kapcsolatok világában azonban sokszor nem a „több” jelenti a jobbat. Gyakran éppen az vált ki félelmet, ha túl sokat adunk - amit a párunk nem tud vagy nem mer viszonozni.

Ez a jelenség legtöbbször nem a te értékedről szól, hanem a másik belső világáról – arról, hogyan is látja saját magát, mennyire hisz abban, hogy méltó a szeretetre, és képes-e elfogadni, ha valóban jó bánásmódban részesül.

Cikkünkből kiderül:

1. Miért fordulhat elő, hogy valaki „lefelé választ” egy új kapcsolatban?
2. Mit üzen valójában a „Túl jó vagy nekem” mondat?
3. Milyen kapcsolat feszül az önértékelés és a párválasztás között?

A szerelem logikája nem mindig racionális. A kutatások arra mutatnak rá, hogy sokan nem feltétlenül a magasabb státuszú, vonzóbb vagy a külvilág szemében „értékesebb” partnert választják, hanem inkább azt, akivel egyszerűbbnek és biztonságosabbnak érzik a kapcsolódást.

Ennek több oka is lehet:

Elvárások: Ha valaki attól fél, hogy nem tud megfelelni egy „magasabban jegyzett” partner elvárásainak, inkább olyat fog keresni, akivel kisebb a nyomás.

Biztonságérzet: Egy alacsonyabb önértékelésű ember számára komfortosabb az olyan kapcsolat, ahol nincs állandó összehasonlítgatás vagy fokozott teljesítménykényszer.

Kontroll: Néhányan tudattalanul is olyan partnert keresnek, akit könnyebb irányítani és, aki így kevesebb kihívást jelent.

Intenzitás helyett nyugalom: Nem mindenki vágyik célzottan a szenvedélyre vagy a fejlődésre – sokaknak az egyszerűbb kapcsolódás adja meg a biztonságot.

Előfordulhat tehát, hogy valaki épp azért lép ki egy kapcsolatból, mert a másik túl nagy szeretetet, figyelmet és törődést adott neki. Ez elsőre talán ellentmondásosnak tűnhet, de ha valaki nem érzi magát méltónak minderre, a bőség nyomasztóvá válhat. A jövőről szóló tervek, a valódi elköteleződés és a stabil törődés ilyenkor nem biztonságot, hanem félelmet vált ki – a másik pedig inkább hátralép, mintsem szembenézzen ezekkel az érzésekkel.

Mi rejlik a „túl jó vagy nekem” kijelentés mögött?

Első hallásra ez a mondat akár bóknak is tűnhet – mintha a másik elismerné a szereteted, a törődésed és az értékeidet. Mégis, a legtöbbször nem valódi dicséret, hanem egy kifinomultabb formája annak, hogy kifejezze: nem tudja vagy nem meri befogadni mindazt, amit kap.

A felszín alatt sokszor belső félelmek és mély bizonytalanságok rejtőznek.

Aki így búcsúzik, gyakran nem érzi magát elég jónak, tart a felelősségtől, fél az intimitástól vagy egyszerűen képtelen viszonozni azt a szintű odaadást, amit a másik nyújt. A „túl jó vagy nekem” mondat így általában arról a belső vívódásról szól, amelyben a másik épp a saját határait próbálja megóvni vagy épp a hibáit leplezni.

Önvédelem: Könnyebb azt mondani, hogy „túl jó vagy hozzám”, mint kimondani, hogy „félek az intimitástól” vagy „nem akarom a felelősséget”.

Menekülés a kudarc elől: Ha valaki attól tart, hogy hosszú távon nem tudja fenntartani a kapcsolat színvonalát, inkább visszalép, mielőtt „lebukna”.

Szépen csomagolt szakítás: Ez a mondat gyakran búcsúformula – egy látszólag kedves, de elkerülő módja annak, hogy ne kelljen szembenézni a valódi okokkal.

Önértékelési tükör: Sokszor nem a másik „túl jó”, hanem az illető saját magát látja „elégtelennek”. A mondat így valójában önmagáról szól.

Az önértékelés és a párválasztás rejtett kapcsolata

A párválasztás szorosan összefügg azzal, hogyan is látjuk saját magunkat.

Ha valakinek stabil az önértékelése, könnyebben választ olyan partnert, aki inspirálja, aki kihívást jelent, vagy akivel együtt tud fejlődni.

Ha viszont valaki bizonytalan önmagában, előfordulhat, hogy:

1. Olyan partnert keres, aki megerősíti a saját magáról alkotott negatív énképet. Például, ha úgy érzi, nem elég értékes, könnyebben elfogad valakit, aki kevesebbet vár el tőle és a kapcsolattól.
2. Kerüli a nagy elvárásokat. Inkább olyan mellett marad, akivel nem kell bizonyítania.
3. A félelmeit választja. Egy „lefelé” választott kapcsolatban kisebb az esélye annak, hogy elhagyják vagy csalódást okoznak.

A pszichológiában ezt a kettősséget hívjuk önmegerősítésnek (self-enhancement) és önigazolásnak (self-verification). Röviden: egyszerre vágyunk arra, hogy értékesnek és szerethetőnek tartsanak bennünket, ugyanakkor arra is, hogy olyannak lássanak, amilyennek mi magunk érezzük magunkat – még ha ez az önkép nem is mindig a legpozitívabb.

Éppen ezért lehetséges, hogy valaki hosszú távon inkább választ olyan partnert, aki „passzol a bizonytalanságaihoz”, mint olyat, aki folyamatosan arra ösztönzi, hogy túlnőjön rajtuk.

Hogyan értsük meg mindezt önismereti szempontból?

Ha valakitől azt hallod, hogy „túl jó voltál neki”, fontos megérteni: ez sokkal inkább az ő belső világáról szól, mint rólad - arról, hogy ő milyen kapcsolatban tudott önmagával lenni. Az önismereti munka ilyenkor két irányba mutathat:

Elfogadás: Belátni, hogy nem mindenki képes befogadni azt a szeretetet és értéket, amit adsz.

Önreflexió: Megvizsgálni, hogy te magad milyen mintákat követsz – hajlamos vagy-e túl sokat adni, vagy olyan partnert keresni, aki nem képes azt viszonozni.

Minél stabilabb az önértékelésed, annál inkább tudsz olyan kapcsolatban lenni, ahol kölcsönösen emelitek egymást, és nem az egyik fél „túl sok”, a másik pedig „túl kevés”.

A „túl jó vagy nekem” mondat mögött legtöbbször nem a te „túlzottságod” áll, hanem az, hogy a másik nem tudott mit kezdeni a saját hiányérzeteivel. Ezért amikor ilyen helyzetbe kerülsz, ne azt kérdezd: „Mit csináltam rosszul?” – hanem inkább: „Mit mond ez a helyzet az én önértékelésemről és a kapcsolati mintáimról?”

A valódi, egészséges kapcsolatban nincs „túl jó” és „túl kevés” – csak kölcsönös tisztelet, fejlődés és közös út. Ha valaki nem tudja befogadni mindazt, amit adsz, az nem a te értékedet kérdőjelezi meg, hanem inkább azt mutatja meg, hogy ő éppen hol tart az önismeretben és a kapcsolódás képességében.