A szülőkkel való viszony már a kezdetektől meghatározza, hogyan látjuk önmagunkat és másokat. De mi történik akkor, ha ez a kapcsolat nem biztonságot, hanem tartós feszültséget és bizonytalanságot teremt?
Egy jól működő szülő–gyermek kapcsolat alapja a bizalom és az elfogadás, ahol a gyermek őszintén fordulhat a szülőhöz. Ugyanakkor fontos, hogy ez a közelség ne alakuljon barátsággá.
Dühkitörések, sírás vagy épp visszahúzódás – sok szülő számára ismerős lehet. De vajon mi áll az indulatok mögött, és hogyan tanulhatják meg a gyerekek kezelni ezeket az erős érzelmeket?
A gyermekkori szorongás kezelésében paradigmaváltásra lehet szükség: a túlféltő, védelmező nevelés helyett az önálló tapasztalatokra és fejlődést támogató kihívásokra helyeződhet a hangsúly.
A szülői elhanyagolás nem mindig szándékos, de súlyos következményekkel járhat. Kevesen tudják, hogy a tartós hiány hasonlóan mély nyomokat hagyhat, mint az aktív bántalmazás.
Érzelmileg éretlen szülők gyermekének lenni nem könnyű. Felnőttként már rendelkezünk olyan erőforrásokkal, amelyekkel gyerekkorban még nem, és meg tudjuk kérdőjelezni szüleink tetteit, reakcióit és felelősségét a kapcsolatban.
Hiszti vagy meltdown? A látszat gyakran megtévesztő – pedig nem mindegy, hogyan reagálunk.
A testtudat fejlesztése gyermekkorban alapvető a mozgás, az önbizalom és a reális testkép kialakulásához.
Egyre több kiskorú jelenik meg tartalomgyártóként a közösségi médiában. Bár sokszor játékosnak tűnik, valójában komoly pszichológiai, etikai és jogi kérdéseket vet fel.