Hogyan neveljük érzelmi tudatosságra gyermekünket?

Érzelmi intelligencia, érzelemszabályozás, érzelmi tudatosság – fogalmak, amikkel manapság gyakran találkozhatunk, ha pszichológiai cikkeket, könyveket olvasunk. Nem véletlen, hogy a jelenséget élénkülő figyelemmel követik a szakemberek, valamint hogy gyerekek és felnőttek körében egyaránt vizsgálják.

Az érzelmek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Érzelmeink figyelmünket a jelentős, jóllétünk és túlélésünk szempontjából fontos információ felé terelik. Maguk az érzelmek is információt hordoznak. Segíti az önismeretet, ha megvizsgáljuk, milyen szituációkban érzünk akár látszólag magyarázat nélküli dühöt, szégyent, bűntudatot vagy szomorúságot, mert az érzelmek oka gyakran nem az adott helyzetben rejlik. Az érzelmek hatással vannak kapcsolatainkra, motivációnkra; utat mutatnak, és segítenek abban, hogy jó döntéseket hozzunk. Az érzelmek felismerése és megfelelő kezelése fontos képesség, amelynek számos pozitív hatása van az életre, a kapcsolatokra, és védelmi faktorként szolgálhat különböző mentális betegségekkel szemben.

Cikkünkből kiderül:

1. Mi az érzelmi tudatosság, és miért fontos?
2. Milyen következményei lehetnek a gyenge érzelmi tudatosságnak?
3. Hogyan fejleszthetjük gyermekünk érzelmi tudatosságát?

Az érzelmi tudatosság

Az érzelmi tudatosság egy többdimenziós jelenség. Jellemzően két dimenzió mentén mérik, illetve vizsgálják. Az egyik dimenzió azt mutatja meg, a személy milyen mértékben fordít figyelmet az érzelmeire, érzelmi tapasztalataira, állapotaira, illetve hogyan értékeli azokat mint információforrást; a másik pedig, hogy ezeket az érzelmeket, tapasztalatokat és állapotokat meg tudja-e nevezni és érti-e.

Mindkét dimenzió tovább bontható két formára. Figyelmünk fordulhat érzelmeink felé akaratlanul, automatikusan vagy szándékosan. A másik dimenziónál beszélhetünk az érzelmek forrásának, illetve a típusának megértéséről. Előbbi azt mutatja meg, a személy milyen mértékben képes felismerni, hogy milyen okok állnak érzelmei mögött, utóbbi pedig azt, hogy milyen pontossággal képes az egyes érzelmeket egymástól megkülönböztetni.

Az érzelmi tudatosság szintjei

Az érzelmi tudatosság alacsony szintjei összefüggésbe hozhatók a szerhasználattal, viselkedésproblémákkal, szorongással, kényszerbetegséggel, túlzott aggódással, a depresszióval, illetve a depressziónál gyakran jellemző rágódással (rumináció), amikor a személy gondolatai újra és újra visszatérnek a depresszió tényére, okára, következményeire, saját tüneteire. Az alacsonyabb szinteken jellemzőbb az inadaptív megküzdési stratégiák használata, mint amilyen az érzelmek elnyomása.

A magasabb szintek negatív kapcsolatot mutatnak a rágódással, aggódással, depresszióval és szorongással, pozitív kapcsolatot az aktív megküzdéssel és az adaptív megküzdési stratégiákkal, mint amilyen az átkeretezés és az újraértékelés. Ez azért is fontos, mert a depresszió vizsgálatakor azt látjuk, hogy sokkal jellemzőbb az inadaptív megküzdési stratégiák használata.

Érzelmi tudatosság, érzelemszabályozás és megküzdés

Az érzelmi tudatosság és a hatékony érzelemszabályozás között pozitív kapcsolat van. Ahogy láttuk, az érzelmi tudatosság része, hogy azonosítsuk az érzéseinket, ami fontos az érzelemszabályozás folyamatában.

Az érzelemszabályozás elégtelensége számos pszichopatológiai jelenséggel összefüggésbe hozható.

Hogyan járul hozzá az érzelmi tudatosság és az érzelemszabályozás a mentális betegségekkel szembeni védelemhez és a hatékony megküzdéshez? Az érzelmek megértése támogathatja a hatékony megküzdést azáltal, hogy a személy felhasználja az érzelmei megismeréséből és megértéséből származó információt. Támogatja az önismeretet, hiszen érzelmeinknek oka van, még akkor is, ha gyakran nem értjük, miért érzünk adott módon. Az okok megtalálása segít megérteni, honnan jönnek érzelmeink és reakcióink, illetve segíthet felfedezni bizonyos mintázatokat az életünkben.

Ha érzelmi tudatosságunk és érzelemszabályozó képességünk erős, felismerjük és megértjük, hogy az érzelmek az élet részei – bennük tükröződik mindaz, ami történik velünk, és igen nagy segítségünkre lehetnek, ha megtanulunk hallgatni rájuk.

A tudatosság és a megértés segítheti a hatékony megküzdési stratégiák használatát.

Az érzelmi tudatosság fejlesztése gyermekkorban

Számos hasznos stratégia létezik az érzelmi tudatosság fejlesztésére, amit könnyen beépíthetünk a mindennapi kommunikációba.

1. Tanítsuk meg gyermekünknek az események és érzelmei közötti kapcsolatot, helyezzük az érzelmeket kontextusba. Például: „Szomorú vagy, amiért nem maradhattál tovább a játszótéren?” Lehetőség szerint megfigyeléseinket kérdésként fogalmazzuk meg, ne kijelentésként, hiszen soha nem lehetünk biztosak benne, mit érez egy másik ember. Az is fontos, hogy a gyermek érzéseiről van szó, nem a sajátjainkról. Ne fejezzünk ki kapcsolatot saját érzéseink és gyermekünk tettei, viselkedése között, ezzel áttolva rá a felelősséget, és bűntudatot keltve benne. Például: „Kiabáltál, ezért most dühös vagyok.”
2. Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy az érzelmek az élet természetes részét képezik, és jönnek-mennek, nem örökké tartó állapotok. Az olyan mondatok, mint a „Szükségem van egy kis időre, hogy megnyugodjak” segítenek ennek megértésében.
3. Figyeljünk oda gyermekünk szükségleteire. A negatív érzelmek és az azokból fakadó problémás viselkedés gyakran kielégítetlen szükségletek eredménye, nem pedig „hiszti”. A szükségletek kielégítése megtanítja a gyerekeknek, hogy az érzelmeket lehet kezelni, és egyúttal biztonságérzetet teremt, ami segíti őket félelem nélkül felfedezni, megismerni az érzelmeket.
4. Használjuk az érzelmeket kifejező szavak minél szélesebb skáláját. Fejlesszük az érzelmi szókincset. Például a „mérges” vagy „dühös” szó helyett: frusztrált, irritált, feszült, feldúlt, bosszús, ingerült stb.
5. Alkalmazzunk aktív hallgatást. Miközben gyermekünk beszél, a teljes figyelmünket fordítsuk rá, ne azon gondolkozzunk, mit fogunk válaszolni.
6. Ne legyintsünk gyermekünk panaszaira, negatív érzelmeire, vagyis kerüljük az invalidációt. Teljesen természetes, ha gyermekünk fél egy vizsgától, az éjszakai vihartól, vagy szomorú, mert összeveszett a barátjával. Ilyen és hasonló esetekben kerüljük az olyan válaszokat, mint „Minden rendben lesz”, „Úgyis sikerülni fog”, „Emiatt nem kell sírni”, „Majd kibékültök”. Ehelyett tükrözzük vissza saját szavainkkal gyermekünk érzelmeit, ezzel jelezve, hogy figyelünk rá és értjük őt, problémái fontosak számunkra, érzelmei pedig jogosak. A meghallgatás és tükrözés azért is fontos, mert ha csak legyintünk a problémákra, kisebb az esélye, hogy később ezeket megosztják velünk. Az is lényeges, hogy ne próbáljuk meg rögtön megoldani a problémát. Támogassuk gyermekünket, legyünk elérhetőek számára, hallgassuk meg őt, és inkább segítsünk neki megtalálni a saját megoldásait.
7. Mutassunk példát. Beszéljünk gyakrabban az érzelmeinkről, megnevezve az okokat, kontextusba helyezve őket, ahogy a fenti példánál láttuk. Igyekezzünk a saját érzelmeink esetében is gazdagabb szókincset használni.

Előfordulhat, hogy az érzelmi tudatosság fejlesztése olyan stratégiák használatát igényli tőlünk, ami számunkra meglehetősen szokatlan. Lehet, hogy nem vagyunk hozzászokva a saját érzelmeink szavakba öntéséhez vagy ahhoz, hogy gyermekünket az érzelmek kifejezésére bátorítsuk. Segít, ha egyszerre csak néhány stratégiára koncentrálunk, ezeket gyakoroljuk, és fokozatosan vezetjük be a többit. Kezdjünk egy olyan stratégiával, ami könnyebben megy, természetesebb számunkra. Az érzelmi tudatosság fejlesztése önmagunk számára is értékes tanulási út lehet, gyermekünket pedig egész életében segíteni fogja, bármilyen problémával kell majd szembenéznie.