Időnként szomorúnak lenni teljesen normális. Sokak számára azonban ez a sötét érzés intenzív, hosszan tartó és nyomasztó lehet. Cikkünkben a depresszió ismert és kevésbé ismert, gyakran rejtve maradó tüneteit mutatjuk be.
A depressziót legkönnyebben talán a mindent átható szomorúságként írhatjuk le, ami átveszi az irányítást az életünk felett. A depresszió nem válogat, hogy az élet mely területeire fejtse ki hatását, befolyásolja gondolatainkat, tetteinket, gyakran elveszíthetjük érdeklődésünket a korábban kedves tevékenységek iránt.
Cikkünkből kiderül:
- A depressziónak számos típusa ismert.
- A depresszió nem csak a tartós szomorúságot jelenti.
- A depresszió egyes tünetei gyakran nehezen felismerhetők.
Mi okozza, és kinél alakulhat ki?
A depressziót legtöbbször biológiai, pszichológiai és/vagy genetikai tényezők kombinációja okozza, ha az agyban bizonyos változások következnek be, vagy ha megrekedünk az ismétlődő, negatív gondolkodási mintákban. A környezeti tényezők, például a munkahely elvesztése, a válás vagy a munkahelyi problémák szintén hajlamosíthatnak a depressziós epizódokra.
Depresszióra bárki hajlamos lehet az élet bármely szakaszában. Bár alapvetően a felnőttekre jellemző, megjelenhet gyermekkorban is. A felnőtteknek kiemelt szerepük van abban, hogy képesek legyenek felismerni, ha a gyermeknek segítségre van szüksége, hogy meg tudjon küzdeni a ránehezedő érzésekkel.
A depresszió főbb típusai
A depressziónak számos típusa van, és kortól, nemtől, szocioökonómiai státusztól függetlenül megjelenhet. A depresszió típusainak megismerése segíthet felismerni, hogy van-e valamilyen konkrét kiváltó oka, és mérlegelni, hogy szükség van-e beavatkozásra.
Major/súlyos depressziós zavar (Major Depressive Disorder - MDD): A tünetek rendszeresek, hatást gyakorolnak a mindennapokra, gyakran ellehetetlenítik a megfelelő működést.
Depressziós epizód: Általában néhány héttől akár évekig is eltarthat, de a tünetek enyhébbek, a legtöbb ember megtapasztalja élete során, akár többször is.
Mániás depresszió: A negatív időszakok rendkívül aktív, intenzív, euforikus epizódokkal váltakoznak.
Pszichotikus depresszió: A negatív tünetek mellett megjelenhetnek hallucinációk, és a valósággal való kapcsolat is sérülhet.
Szülés utáni depresszió: A legtöbb újdonsült édesanya megtapasztalja a szülés utáni szomorúságot („baby blues”). A „baby blues” magában foglalja a hangulatingadozást, az alvászavart és a szorongást, szülés után két-három nappal kezdődik, és akár két hétig is eltarthat. A szülés utáni depresszió hosszabb ideig tartó, súlyosabb állapot, a tünetek később, akár a szülés után egy évvel is jelentkezhetnek.
Premenstruációs diszfóriás zavar: A tüneteket a nő havi menstruációs ciklusa váltja ki, és a hormonális változásoktól függően változnak.
Szezonális depresszió: A tünetek az időjárás változásaival mutatnak összefüggést, és általában a téli hónapokban intenzívebbek.
Hogyan kezelhető?
A depresszió kezelése az egyéntől és a depresszió típusától függően változhat. Vannak, akik jól reagálnak a gyógyszeres kezelésre, vannak, akiknél egyéni és/vagy csoportos terápiát alkalmaznak, és vannak, akik a két kezelés kombinációját találják a legjobbnak általános wellness-tevékenységekkel, például testmozgással és jógagyakorlatokkal kiegészítve.
Fontos tudni, hogy eltarthat egy ideig, amíg megállapítják, hogy milyen típusú kezelés a legjobb számunkra. A depresszió kezelésére számos gyógyszer áll rendelkezésre, valamint különféle terápiák. Ami másnak beválik, lehet, hogy nekünk nem fog, és ez teljesen rendben van.
Ahhoz, hogy a depresszió kezelése sikeres legyen, fontos, hogy nyitottak és őszinték maradjunk a szakemberekkel. Ha egy kezelés nem válik be, az nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk.
Előfordulhat, hogy esetleg módosítani kell a kezelési tervünket, hogy javulást érhessünk el az életünkben.
A depresszió 5 jól ismert tünete
A depressziónak számos tünete lehet, ezek közül néhányat már jól ismerünk, más tünetek azonban könnyen rejtve maradhatnak. A továbbiakban ezek közül vizsgálunk meg néhányat.
Állandósult szomorúság: Sokan érezhetjük magunkat időről időre szomorúnak, de ha ez a negatív érzés nem akar elmúlni, az azt jelentheti, hogy depresszióban szenvedünk. A szomorúság mellett gyakran jelentkezhetnek szorongásos tünetek is. A depresszióval élő egyének gyakran írják le magukat teljesen érzéketlennek, bénultnak, fásultnak. Nehezen tudnak érzelmi reakciót megélni a velük történt eseményekkel kapcsolatban – legyenek azok jók vagy rosszak.
Az érdeklődés elvesztése: A depresszió további közismert tünete az érdeklődés elvesztése. A depresszióban élő egyének gyakran teljesen motiválatlanok, a korábban szívesen végzett tevékenységek irányába is totális érdektelenséget mutatnak, nem ritka, hogy még az ágyból is nehéz felkelniük.
Negatív gondolatok megjelenése: A depressziós egyén gyakran érzi magát bűnösnek, értéktelennek és reménytelennek. Ezek a negatív érzelmek pedig további árnyékot vetnek a mindennapokra, a múlton való rágódáshoz vezethetnek, és elősegíthetik az érdeklődés elvesztését, mivel az egyénben azt az érzést keltik, hogy semmire sem képes, és nincs is értelme semminek.
Koncentrációs és emlékezeti problémák: A depresszió megjelenésével a koncentráció is nehézkessé válik, az egyén úgy érezheti, hogy elvesztette korábbi gondolkodási képességeit, elfelejthet dolgokat, és ezáltal a döntéshozatal is problémákba ütközhet.
Alvászavarok: Radikális változás állhat be az alvási ritmusban is. Egyaránt gyakori az inszomnia, vagyis álmatlanság és a hiperszomnia, vagyis „túlalvás", folyamatos álmosság. Az alvászavar bármely formája nehézséget okozhat a mindennapi feladatok ellátásában.
A depresszió 5 kevésbé ismert tünete
Megváltozott nyelvezet és beszélgetési témák: A kutatások azt mutatják, hogy a depressziós emberek több „én”, „nekem” és egyéb énközpontú szót használnak, mert legtöbbször beszűkült, introspektív, önmegfigyelő állapotban vannak. Ezenkívül úgynevezett „abszolutista” kifejezéseket használnak, mint például a „mindig” és a „soha”. A depresszió a gondolkodásmódot is képes eltorzítani, ami más, negatívabb világképhez vezethet. Depresszióval szenvedő szeretteink utalhatnak öngyilkosságra, vagy filozofikus témákat vethetnek fel az élet értelméről, a halál érzéséről vagy a túlvilágról.
Fizikai fájdalom: A depresszió elsősorban az érzelmi életre gyakorol hatást, ugyanakkor a fizikai jóllétet is jelentősen befolyásolhatja. Jelentkezhet miatta gyakori fej- vagy hátfájás, emésztési problémák és krónikus fájdalom. Súlyos depresszióval élőknél más egészségügyi problémák is előfordulhatnak, például szívbetegség, ízületi gyulladás vagy 2-es típusú cukorbetegség. A már meglévő krónikus betegségek tüneteit is felerősítheti, valamint a motivációvesztés következtében elhanyagolásra kerülhet az öngondoskodás, ami tovább ronthatja az egészségügyi állapotot.
Erőltetett vidámság: Azok az egyének, akik szeretnék elrejteni depressziójukat, gyakran mosolyt és látszólagos boldogságot erőltetnek magukra mások jelenlétében. Aggódhatnak amiatt, hogy mások mit gondolnak róluk, vagy azt gondolhatják, hogy az emberek megbízhatatlannak tartják majd őket. Néhányan talán felismerik, hogy segítségre van szükségük, de nem tudják, kihez fordulhatnának. A „mosolygós depressziót" felismerni az egyik legnehezebb feladat, mivel gyakran rendkívül jól képesek elfedni nehéz érzéseiket, és ez jelentős kockázatot jelenthet, mivel az is rejtve maradhat, ha az egyén esetleg öngyilkosságon gondolkodik.
Segítségért kiált, majd visszavonulót fúj: A rejtett depresszióban szenvedők gyakran „sebezhetőségi másnapossággal” küzdhetnek. Ez azt jelenti, hogy megosztják, mi is történik valójában, csak hogy később kínosnak, bűnösnek, szégyenletesnek vagy általában kellemetlennek érzik, hogy valakit ilyen közel engedtek magukhoz. Előfordulhat, hogy sötét gondolatokat tárnak fel, és még terapeutával is időpontot egyeztetnek, hogy aztán az utolsó pillanatban visszalépjenek a találkozótól. Előfordulhat, hogy időnként személyes jellegű bejegyzéseket tesznek közzé a közösségi oldalakon, majd a posztokat nem sokkal később törlik. Ennek számos oka lehet kezdve attól, hogy nem akarnak a szeretteik terhére lenni, vagy olyan kultúrában nőttek fel, ahol az érzelmeket a szőnyeg alá söpörték. Mindenesetre fontos, hogy odafigyeljünk szeretteinkre. Tudassuk velük, hogy nem baj, ha sebezhetőek, és hogy szeretjük őket – bármi történjék is.
Étkezési szokások megváltozása: A kutatások azt mutatják, hogy a depresszió az étvágy megváltozását okozhatja, részben a stresszhormon hatása miatt. Egyeseknél csökkenhet az étkezés iránti vágy, mivel az ételek már nem ízlenek, vagy nem vágynak semmire. Másoknál a depresszió olyan ételek utáni sóvárgásként jelentkezhet, amelyek jó közérzetet keltő neurotranszmittereket szabadítanak fel az agyban. A magas cukortartalmú étkezés arra ösztönzi az agyat, hogy szerotonint – az egyik boldogságért felelős hormonunk – termeljen. Pillanatnyilag ez kellemes érzést kelt, de a friss kutatások azt állapították meg, hogy a magas cukortartalmú étrend súlyosbíthatja a depressziót, ami egy ördögi körhöz vezet.
Hogyan támogathatjuk depresszióval élő szeretteinket?
Ismerjük el elsőként a saját érzelmeinket! A depresszió megterhelő mind a depresszióban szenvedő személy, mind a vele kapcsolatban állók számára. Ne feledjük, hogy saját érzéseink felismerése és megértése is fontos!
Ne vegyük magunkra a dolgokat! A depresszió ronthatja az egyéni szociális készségeket, a depressziós egyén visszahúzódóvá, félénkké, mogorvává és dühössé válhat. Noha nehéz lehet egy dühkitörés címzettjének lenni, ne feledjük, hogy valószínűleg ez egyáltalán nem velünk kapcsolatos – lehet, hogy csak rosszkor voltunk rossz helyen.
Kerüljük az ítélkezést és a hibáztatást! Ha valaki, akit szeretünk, depressziós, és már nem képes elvégezni azokat a tevékenységeket, amelyeket korábban, például dolgozni vagy segíteni a ház körül, úgy érezhetjük, hogy lusta. Ugyanakkor az olyan mindennapi tevékenységek, mint a ház takarítása, a számlák kifizetése vagy a kutya etetése megterhelőnek, akár lehetetlennek is tűnhetnek egy depressziós ember számára.
Szeressük őket! A depressziós emberek gyakran mély bűntudatot éreznek. Úgy gondolhatják, hogy terhet jelentenek a környezetük számára. Néha még azt is kezdik érezni, hogy szeretteiknek „jobb lenne” nélkülük. Ezen érzések ellen többek között úgy küzdhetünk, ha rendszeresen megmutatjuk és elmondjuk nekik, hogy feltétel nélkül szeretjük őket.
Gyakran nemcsak a depresszióban szenvedő egyénnek, de a környezetében élőknek is rendkívül nehéz lehet a megküzdés.
