A gyerekinfluenszerek élete: játék vagy munka a nyilvánosság előtt?

A közösségi média világában egyre több gyermek válik influenszerré, akik tartalmaikkal követőbázist építenek, termékeket népszerűsítenek, miközben saját „brandjüket” is formálják. A jelenség egyre nagyobb figyelmet kap, ugyanakkor társadalmi szinten megosztó, és számos kérdést felvet. Cikkünkben körüljárjuk a gyermekinfluenszer-jelenséget: feltérképezzük, mi állhat a hátterében, megvizsgáljuk a pszichés hatásait, és áttekintjük a felmerülő etikai kérdéseket.

A Disney+ Népszerűnek született című dokusorozata a gyerekinfluenszerek világába enged betekintést, bemutatva a vonzerejét és árnyoldalait. Egy olyan generáció képe elevenedik meg, amelynek gyerekkorát a kezdetektől online követheti a nyilvánosság, miközben olyan szülők állnak mögöttük, akik erre üzletet is építettek, így ez vált a háztartás elsődleges bevételi forrásává. 

Cikkünkből kiderül:

1. A gyerekinfluenszerek helyzete sokban hasonlít a gyerekszínészekéhez.
2. A jelenség pszichésen több területen is érinti a kiskorúakat.
3. Sok esetben a szülő motivációja a döntő, hogy nyilvánosság elé kerüljön a család élete.
4. Kiemelten fontos a mentális egészség támogatása, hogy a lehető legkevesebb kár érje az érintetteket.
5. Ma még nem tudhatjuk pontosan, milyen hatással lesz mindez a most aktív gyerekinfluenszerek felnőttkori életére.

A sorozat jól bemutatja, hogy ez egy összetett jelenség, amelynek következményei még nehezen beláthatóak. Éppen emiatt különösen aktuális és fontos a témafelvetés. A gyerekek online jelenléte életük szinte minden területére hatással van. Nem csupán arról van szó, hogy a kamera előtt töltött idő más tevékenységektől – például játéktól, tanulástól vagy kortárs kapcsolatoktól – veszi el a figyelmet – ennél sokkal mélyebb pszichológiai és szociális következményekkel is számolni kell.

Mit jelent gyermekkorban influenszernek lenni?

A hazai piacon egyelőre nem állnak rendelkezésre átfogó kutatások, azonban egy 2010-ben készült amerikai tanulmány szerint a kétéves gyerekek több mint 90%-ának már volt online jelenléte. Ez a folyamat létrehozott egy új, önálló területet, amelyet ma a „gyerekinfluenszerek” világaként ismerünk.

A gyermekinfluenszerek olyan kiskorúak – a kutatások és jogi viták elsősorban a 12 év alatti korosztályra fókuszálnak – , akik különféle tartalmakban szerepelnek, például vlogokban, posztokban, reelsekben, amiket közösségimédia-platformokon, elsősorban más gyerekekből álló közönségnek készítenek. A jelenség az elmúlt években jelentős méreteket öltött, miután a cégek felismerték a fiatalok befolyását.

A trend a felnőtt influenszereknél is megfigyelhető: saját fotóik is népszerűek, de ha bevonják kiskorú családtagjukat (különösen, ha 5 év alattiakról van szó), a reakciók és az elmentések száma kiemelkedően magas lesz. Ez jól mutatja, milyen erőteljes figyelem és érdeklődés övezi a gyerekeket a digitális térben, ami sok családot ösztönöz arra, hogy profitáljon a lehetőségből.  

Gyerekmunka?

Észszerű feltevés, hogy amikor egy kiskorú a közösségi médiás karrierje révén havi szinten jelentős bevételt termel – akár több százezer vagy milliós nagyságrendben –, könnyen a háztartás kenyérkeresőjévé válhat. Ez azonban komoly kockázatokat hordoz magában. A gyerek könnyen pénzügyi kizsákmányolás áldozatává válhat, miközben élete alapvető tapasztalatai – kortárs kapcsolatok, játékos szocializáció, oktatás, önállóság kialakítása – háttérbe szorulhatnak.

A szórakoztatóiparban – ideértve az influenszerkedést is – ez már évtizedek óta komoly problémát jelent, főleg az Egyesült Államokban. A gyerekszínészek mindig is fontos szerepet töltöttek be a filmekben és a médiában, de sok esetben visszaélések, kizsákmányolás és mentális problémák kísérték pályafutásukat. Erre reagálva született meg a Coogan-törvény, ami kimondja, hogy a gyermekszínészek keresetének egy részét kötelezően egy olyan számlára kell tenni, amelyhez csak nagykorúságuk elérése után férhetnek hozzá – így biztosítva, hogy a megkeresett pénz teljes egészében ne a szülők vagy menedzserek kezébe kerüljön. Manapság egyre többen sürgetik a Coogan-törvény kiterjesztését a kiskorú influenszerekre is, mivel helyzetük igen hasonló.

A téma fontosságát jól mutatja, hogy 2020-ban Franciaország külön törvényt fogadott el a gyerekinfluenszerek online megjelenésének szabályozására. A cél: megóvni őket a kizsákmányolástól, és biztosítani számukra, hogy a bevételük egy részét nagykorúságukig elkülönítve megőrizzék. A törvény munkaidőkorlátokat ír elő, szabályozza a szülők kötelezettségeit, és lehetőséget ad arra is, hogy később kérhessék bizonyos tartalmaik eltávolítását az online platformokról. 

A folyamatos szereplés pszichés hatásai 

A személyiség és identitás folyamatosan alakul és változik, amit a környezet visszajelzései is befolyásolnak. Erikson pszichoszociális fejlődéselmélete szerint a kisgyermekkortól kezdve különböző fejlődési kríziseken megy keresztül az egyén, amelyekben kulcsszerepet játszik, hogy milyen mértékben kap elfogadó, támogató visszajelzést a környezetétől.

A közösségi médiában való állandó szereplés a természetes fejlődési folyamatot radikálisan átalakítja,

mivel a gyerek nem csupán a szűk család és a kortársak visszajelzéseit kapja, hanem sokszor százezrek, milliók véleményét, ami számos aspektusból káros lehet. 

Önbecsülés és külső megerősítés

A szülők elmondása szerint a gyerekek élvezik a tartalomkészítést, ezért támogatják őket ebben. A probléma azonban abban rejlik, hogy egy kisgyerek nem képes felmérni a tevékenység hosszú távú negatív hatásait. Az önértékelés egyik alapja a belső megerősítés, vagyis annak a képessége, hogy valaki önmagát értékesnek érezze mások véleményétől függetlenül.

A gyerekinfluenszerek – de ez gyakran a felnőtt tartalomkészítők esetében is igaz – önértékelése sokkal inkább külső tényezőkhöz kötődik: a like-ok, megosztások és kommentek száma válik a siker és értékesség kizárólagos mércéjévé. Pozitív visszajelzések esetén ez erősítheti az önbizalmat, de az alacsony nézettség vagy rosszindulatú kommentek mély önértékelési problémát idézhetnek elő. Az online kritika, az összehasonlítás – különösen problémás lehet, hogy a népszerűséget gyakran az algoritmus határozza meg – és a nem kívánt visszajelzések szorongást, depressziót és önbizalomhiányt okozhatnak. Hosszú távon a gyerek úgy érezheti, hogy értéke mások véleményétől függ, mert nem tanul meg önállóan önbizalmat építeni.

A későbbiekben ez torzíthatja az énképet, fokozhatja a külső elvárásokhoz való alkalmazkodást, megnehezítheti az egészséges autonómia kialakulását, és a társas kapcsolatok építését is befolyásolhatja.

Énkép és identitás kettőssége

Az énkép fejlődése során össze kell hangolni a „belső én”-t (ahogy önmagát látja) a „külső én”-nel (ahogy mások látják). A folyamatos közösségimédia-jelenlét gyakran kettős identitást eredményez:

1. autentikus én: valódi érzések, vágyak, személyiség;
2. online én: amit a követők és szponzorok elvárnak.

Ez komoly pszichológiai következményekkel járhat, mert a gyermek sok időt tölt „szerepben”, és nehezen találja meg, ki is ő valójában. Ez

megnehezíti, hogy felfedezze egyediségét és különlegességét, valamint akadályozza a közösségbe való beilleszkedést is.

Kapcsolatai gyakran inkább a közönséghez, mintsem a kortársaihoz kötődnek, ami izolációhoz, bizalmatlansághoz és az intimitás hiányához vezethet.

Donna Rockwell a hírességeknél tapasztalt „celeb én” és „valódi én” közötti hasadást a gyerekinfluenszerekre is kiterjeszti. Mivel személyes márkát kell építeniük, az identitásukat úgy formálják, hogy az a közönség számára vonzó legyen. Az autentikus és az online identitás könnyen összemosódhat, ami jelentős hatással lehet az énkép és a társas kapcsolatok alakulására.

Szociális kapcsolatok

A fejlődés egyik alapja a kortársakkal való kapcsolódás, de ez a gyerekinfluenszerek esetében torzulhat.

1. Hiányzó kortárskapcsolatok: a tartalomgyártás miatt kevesebb idő marad a kortársakkal való spontán játékra, közös élményekre.
2. Aszimmetrikus kapcsolatok: több figyelmet kap felnőttektől, követőktől, rajongóktól, mint saját korosztályától. Ez irreális képet adhat a társas szerepekről.
3. Kritikák és cyberbullying: az online térben való szereplés során könnyen válhat zaklatás áldozatává, ami fokozza a társas szorongást.

A már meglévő szociális kapcsolatok is változnak: a baráti és családi kapcsolatok néha háttérbe szorulnak az online világ miatt, mert a hangsúly a like-okra és a követőszámra helyeződik a valódi, személyes kapcsolatok ápolása helyett. Ez később elszigeteltséghez és szociális nehézségekhez vezethet.

Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a közösségi média használata fokozza a szorongást és a stresszt. Állandó elvárásként jelenik meg az új tartalmak készítése és a pozitív visszajelzések begyűjtése, ami akár depresszív tünetek kialakulásához is vezethet. Kutatások rámutattak, hogy alvászavar is kialakulhat, ami tovább rontja a mentális egészséget és a mindennapi működést. Végül nem elhanyagolható addiktív jellege sem. A like-ok és kommentek dopaminlöketet adnak, ami az agyban hasonló mechanizmusokat aktivál, mint például a szerfüggőség.

Mi a motiváció a gyerek online térben való szerepeltetése mögött?

A gyerekinfluenszer-jelenség szorosan összefügg a sharentinggel. Ide tartoznak a szülők által vezetett blogok, YouTube-csatornák és közösségimédia-oldalak, ahol a szülők rendszeresen osztanak meg képeket, történeteket vagy tanácsokat családi életükkel kapcsolatban. Kutatások szerint a közösségi médiát aktívan használó

szülők 75%-a havonta legalább egyszer posztol gyermekéről képet, videót vagy bejegyzést.

Egy részük ennél is tovább megy: heti vagy akár napi rendszerességgel oszt meg tartalmakat, amelyek gyakran a legintimebb pillanatokat teszik nyilvánossá. 

Hogy pontosan milyen motiváció húzódik a háttérben, arra többféle magyarázat is létezik, ami jól mutatja a jelenség összetettségét. 

Gazdasági motiváció

Az online térben megjelenő gyerektartalmak hatalmas tömegeket vonzanak, így a cégek komoly összegeket fizetnek hirdetésekért és szponzorációkért. Sok család számára ez válik a fő bevételi forrássá, gyakran azzal az indokkal, hogy a gyerek jövőjét – pl. taníttatás (az Egyesült Államokban rendkívül magas egyetemi költségek) – biztosítják belőle. Ez az érv csökkentheti a bűntudatot, ami a „gyerekkor kiárusításával” járhat. Azonban problémás lehet, ha a szülő kezeli a teljes bevételt, aminek aggályait a már említett Coogan-törvény is tartalmazza. 

Önmegvalósítás, szereplési vágy

Nem minden esetben a gyermek az, aki vágyik az influenszer szerepre. Sokszor ez a szülők álmát tükrözi, akik saját beteljesületlen vágyaikat vetítik ki gyermekeikre – így kompenzálják, hogy nekik nem adatott meg a vágyott karrier vagy hírnév.

Közös időtöltés

A tartalomkészítés egyes családok számára lehetőséget ad arra, hogy együtt legyenek. Sok szülő – főként azok, akik teljes munkaidőben dolgoznak – így lát esélyt arra, hogy több közös programban vegyenek részt. Bár ez valójában munka, sokan mégis úgy érzik, hogy minőségi időt töltenek együtt, ami erősíti a családi összetartozást.

Közösségi hovatartozás érzése

Ezen tartalmak révén a szülők is részesei lehetnek egy közösségnek, mert a kommentek, tapasztalatcserék és visszajelzések által úgy érzik, hogy tartoznak valahová. Ez csökkenti az elszigeteltség érzését, és megerősíti őket abban, hogy nem kell egyedül megküzdeniük a szülői kihívásokkal.

Hogyan támogatható a gyermek lelki egészsége?

A gyermekinfluenszer-lét során a lelki egészség megőrzése kiemelten fontos, és több szempont együttes figyelembevételét igényli:

1. Nyílt kommunikáció: elkerülve az online világból érkező nyomást, fontos beszélni az érzésekről, félelmekről és örömről.
2. Érzelmi támogatás: a szülői és baráti megerősítés rendkívül fontos, hiszen ezek adhatnak valódi biztonságot és önbizalmat.
3. Szabadidő biztosítása: az offline játék létfontosságú, sporttevékenységre és egyéb szabadidős élményekre van szükség a kiegyensúlyozott és egészséges fejlődéshez.
4. Szakember bevonása: pszichológus vagy tanácsadó segíthet a stressz, a szorongás és a közösségi média okozta nyomás kezelésében.
5. Digitális tudatosság: meg kell tanítani nekik, hogy a közösségi média nem a valós élet, hanem egy „színház”, egy díszlet, amely gyakran torzítja a valóságot.
6. Szabályok: határokat kell szabni a tartalomkészítéssel töltött idő, a videók és képek témái, valamint a közvetített üzenetek tekintetében.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez nem csupán a gyerekről és a monetizálásról szól, hanem arról is, hogy a szülő megteremtse a biztonságos és kiegyensúlyozott életet. 

Itthoni helyzet: gyerekek az online térben

Magyarországon az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kapott a kérdés, hogy a kiskorúak – különösen azok, akik még nem képesek felelős döntést hozni – milyen mértékben legyenek jelen a közösségi médiában. Több kezdeményezés arra ösztönözte a szülőket, hogy ne osszanak meg képeket vagy videókat gyermekeikről, főként hároméves kor alatt. Bár sokan – köztük ismert emberek és influenszerek – kiálltak a törekvés mellett, a mozgalom lendülete gyorsan alábbhagyott. Az egyik változás, hogy ma már gyakran kitakarják a kicsik arcát, hátulról fotózzák őket.

Ez azonban csak látszólagos védelmet nyújt, hiszen mindennapjaik és szokásaik továbbra is nyilvánosságra kerülnek.

A folyamatos online jelenlét így szinte minden életterületre hatással lehet. A „láthatatlanság” illúziója nem nyújt teljes biztonságot, és a kérdés továbbra is adott: milyen következményekkel jár majd az önértékelésre és identitásra, ha valaki felnőttként azzal szembesül, hogy gyermekkora nagy része mások számára fogyasztható tartalomként volt jelen.

Etikus vagy sem?

Magyarországon sok influenszer és híresség, aki a gyerekeit bevonja a tartalmakba, amúgy is stabil anyagi háttérrel rendelkezik – például színészek, énekesek vagy médiaszereplők. Ez maga után vonja a kérdést, hogy valóban a gyermek érdekei motiválják-e a tartalomkészítést – pl. a már említett magas taníttatási díjak – , vagy inkább a presztízs és figyelem növelése a cél. Ha a tartalom célja nem az anyagi biztonság megteremtése, hanem a már meglévő hírnév és bevétel további növelése, akkor még inkább megkérdőjelezhető döntés a gyermekek szerepeltetése az online térben.

A jelenség egyik legérzékenyebb vetülete a szülők felelőssége. Ők azok, akik eldöntik, hogy a gyerekük milyen mértékben és milyen formában legyen jelen az online térben, és ez a döntés hosszú távon következményekkel jár.

1. Az első és legfontosabb etikai dilemma az, hogy meddig használható fel egy gyerek élete tartalomként. A mindennapi pillanatok, a személyes élmények és érzelmek nyilvánossá tétele egyszerre teremthet közelséget a követőkkel, és jelenthet potenciális kockázatot nemcsak a fejlődésre, de akár a biztonságra nézve is. 
2. A szülők részéről megjelenhet a szerepkonfliktus. Egyszerre kell szülőként és menedzserként is helytállni. Ez a kettős szerep könnyen okozhat feszültséget, felborítva a családi szerepeket.
3. A külső környezet sem mindig támogató. A közönség, más szülők vagy akár közeli családtagok kritikája, negatív megjegyzései könnyen bűntudatot kelthetnek a szülőkben, akik így állandóan a társadalmi elvárások és a saját döntéseik között egyensúlyoznak.

A lehető legkevesebb kár érdekében a tudatos szülői szerep elengedhetetlen, mert nemcsak a fizikai biztonság megteremtése a cél, hanem a lelki egészség és az önértékelés megóvása is. A megfelelő keretek segítenek elsajátítani a felelősségteljes online jelenlétet, miközben csökkentik a túlterheltség, a kizsákmányolás és az identitásvesztés kockázatát.

Fontos szem előtt tartani, hogy valójában a gyerekek csak később, felnőttkorukban tudják majd megítélni, milyen hatással volt rájuk a korai online jelenlét.

Csak később derül ki, hogy a folyamatos szereplés és a nyilvánosság előtti élet a gyermeknek pozitív élményeket, önbizalmat és tapasztalatot hozott, vagy inkább stresszt, identitásbeli bizonytalanságot és más negatív következményeket eredményezett.