Életünk elképzelhetetlen okostelefonunk és közösségi oldalak nélkül. Felkelünk, megnyitunk egy alkalmazást, olvasunk, chatelünk, megosztunk. A vírus okozta izoláció egy nagy lapáttal rátett minderre és ebben a különösen stresszes időszakban, fokozottabban rászorulunk az online jelenlétre. Könnyen előfordulhat az is, hogy szülőként kevesebb figyelmet szentelünk az internetezési szokásaink példamutató értékének. Hogyan tartsuk meg az arany középutat, és mi az, amire figyelnünk kell, hogy az „okos” eszközök és online felületek hasznos oldalát kiaknázva fejlesszük gyermekünk készségeit?

Nap mint nap érzékeljük, hogy a világunk félelmetes sebességgel változik, újabb és újabb eszközök jelennek meg, online terek garmadája tárul elénk, özönlik az információ. Akciós termékek, videók, képek végtelen mennyiségben rendelkezésünkre állnak bárhol és bármikor, akár az ágyunkban fekve, csupán egy gombnyomásnyira. Mára az interneten való megjelenés tekintetében szinte teljesen elmosódott a határ a közösségi és a magánszféra között. Bizonyított tény, hogy az okoseszközök és az internethasználat függőséget okoz, amit ugyanolyan komolysággal kell kezelni, mintha kémiai szerekről lenne szó (alkohol vagy kábítószerek).

Korai károk és elvárások

A kutatások is azt bizonyítják, hogy az egymást követő nemzedékek egyre hamarabb kezdik el használni az internetet, amely következtében a káros hatások is korábban jelentkeznek.

Az egyre fiatalabb regisztrálók által létrehozott online profil eltér valós személyiségüktől.

Ezeken a platformokon egy eltúlzott, idealizált Én jelenik meg, melyet közösségi Énnek (social networking self) nevezünk. Hatására a személyiség alakulása jelentősen torzulhat, a fejlődés pedig vissza nem fordítható zavarokat szenvedhet.  

A folyamatos online jelenlét a kortárs közösségek által egy kimondatlan elvárás is lehet, melynek hiányában a fiatal kirekesztettnek érezheti magát. Az állandó „elérhető” állapot miatt nem tanulja meg kezelni a szeparációs szorongást, majd egy idő után egyszerű stresszes helyzetek esetén is első reakcióként azonnal telefonjához nyúl, mint opcionális megnyugvást jelentő eszközhöz. Félelmetesen hangzik, igaz?

A fiatalok körében közösségi elvárássá válhat az online aktivitás

A családi tényező

A család elsődleges csoport, amelyben a tagok teljes személyiségükkel vesznek részt, így primer nevelési tényezőnek számít. Az együttélés során a gyermeket mindennapos benyomások és tapasztalatok érik, melyek tartósan jelen lévő, spontán megnyilvánuló, vagy akár rejtett, szándék nélkül is közvetített hatások is lehetnek. Ezek a szülői minták és modellek által ugyancsak megjelennek, lenyomatukat nyilvánvalóan tükrözi a gyermek magatartása, illetve másokhoz való viszonya.

A gyermek számára fontos, hogy megismerje és magáévá tegye azokat a mintákat, melyeket a hozzá közel álló személyek jelenítenek meg, akikhez érzelmi kötelék fűzi őket. Lelki támaszt, elfogadást keres a szülőben, és ezek a motivációk arra késztetik, hogy spontán átvegyen akár véletlenszerű viselkedési elemeket, gesztusokat, érdeklődést, sőt, tárgyakkal kapcsolatos aktivitást is. Ahogyan azt is eltanulja a gyermek, ahogy apa puszit ad anyának, azt a viselkedést is utánozni fogja, amikor a szülő vezetés közben chatel vagy evés közben a telefonját bújja.

Az online gyermek

A gyermekek számára az a környezet és az általa nyújtott lehetőségek, melybe beleszületnek, természetesek és megszokottak. A szocializációt, a társadalomba való beilleszkedést viszont csak a felnőtt képes a kisgyermek számára megtanítani, így napjainkban már alapvető fontosságú, hogy az online tér megismertetésében és a szükséges eszközök kezelésének elsajátíttatásában is segítséget nyújtson a gondviselő.

A szülők és az iskola közé a média (ezen belül az internet és a közösségi oldalak) is beékelődött a gyermekek nevelési rendszerébe, mely nagyon erős hatást gyakorol az ideál-, illetve eszményképválasztásra is. A közösségi oldalakon előfordulhat, hogy gyermekünk olyan ellenőrizetlen tartalommal találkozik, mely kifogásolható, vagy a szülő értékrendjével nem megegyező. Az üzenőfalakat görgetve hamar találhatnak példaképre instagram sztárokban, tik-tok celebekben vagy „influenszerekben”, akik sokszor az általuk közvetített tartalom hatásait nem veszik figyelembe – minél több követő megszerzése érdekében hozzák létre „lájkvadász” posztjaikat. A színes és végtelen mennyiségű információ izgalmas és igen könnyen beszippanthatja a gyermeket, ahogy korábban említettük, hosszútávon addikciót okozhat.

A médiaeszközök használata már kisgyermekkortól függőséget okozhat

Ezért fontos a szülők közvetítő szerepe a médiahasználati szokások tudatos kialakításában. Valamint, ha a gyermek olyan információval találkozik, mely fejlettségi szintjének nem megfelelő, könnyen maradhat magyarázat nélkül a látott tartalmak megértését tekintve. A feldolgozatlan cselekmények káros hatásúak lehetnek, és a kontrollálatlan internethasználat (akár időben vagy tartalmilag) negatív irányba terelheti a fiatal szellemi, erkölcsi és testi fejlődését.

Az arany középút

A szülőkben felmerülhet a kérdés, érdemes-e egyáltalán korlátozni a gyerekeket az internethez és különböző technológiákhoz, eszközökhöz való hozzáférésükben, hiszen a jövő munkaerőpiaca naprakészséget vár majd ezen a téren is.

A lényeg az arany középút megtalálásában rejlik. Nem szabad, hogy a média használata elvonja a figyelmet az egyéni fejlődéstől-fejlesztéstől. A gyermek figyelmét, értelmét, szellemét és testét állandóan foglalkoztatni kell, erre pedig

a legfejlesztőbb forma a személyes kontaktus, a párbeszéd és az együttes tevékenység.

Mindezt kiegészítheti az okoseszközök használata. Amennyiben a felnőtt tud értéket felmutatni és információt szolgáltatni az interneten fellelhető tartalmakról, akkor segíteni tudja egyéni beállítódásnak és értékrendszernek megfelelően a gyermek választásait. Így finomíthatja ízlését és igényességét, segítheti az ott található tartalmak megértését, feldolgozását és célzottan választhat számára fejlesztő játékokat. Mindemelett rendkívül fontos láthatóvá tenni az internet és a közösségi oldalak problémáit, manipulatív jellegét és helytelen használatának káros hatásait, hiszen ezek a platformok egyre nagyobb teret nyernek az életünkben nap mint nap.

A szülői példamutatás alapvetően határozza meg a gyermek szokásait

A szülői példa kiemelt szerepe

Pozitív példát nyújthatunk gyermekünk számára saját internetezési, eszközhasználati szokásainkkal. Sokszor megfeledkezünk arról, hogy tevékenységünkkel olyan képet mutatunk fel, melyet a gyermek elraktároz és később megjelenik viselkedési repertoárjában közvetett vagy közvetlen módon. Amennyiben ebéd, vagy vezetés közben, játék vagy családi együttlét alatt is a szülő a telefonjával lesz elfoglalva, a gyermek nagy valószínűséggel ugyanígy fog eljárni és hasonló szociális helyzetekben, kevésbé fog bevonódni, kívülálló marad.

A családban az egészségtudatos, biztonságos szülői módszerek és normák megszilárdulása kulcsfontosságú. Ez az, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyerekek önállóan, felelősségteljesen, a kockázatok elkerülése mellett, a lehetőségek kiaknázásával legyenek képesek használni a tömegkommunikációs eszközöket. Mindezek mellett teret kell kapjon a közös játék, természet és az „analóg világ” élvezete egyaránt.

Felhasznált irodalom:

Dr. Molnár Péter (2010) A média szerepe a gyermekek életében In Rozgonyiné dr. Molnár Emma (szerk) Módszertani Közlemények 2. szám. Szeged, SZTE Pedagógusképző Kar

Szabó Csilla Marianna (2020) A serdülök kockázatviselkedése az interneten – mit gondolnak a jelenségről a pedagógusok? In: Pajtókiné Tari Ilona (szerk) Személyközi és médiakommunikációs tudatosság az iskolában. Budapest, Hungarovox Kiadó

Kutrovátz Kitti – Balogh Tekla – Wittinger Bálint – Király Gábor (2018) A technológiával kapcsolatos szülői mediáció Szisztematikus empirikus áttekintés a 2007 és 2017-es évek között megjelent tanulmányok alapján. http://unipub.lib.uni-corvinus.hu/3840/1/30_kutrovacz.pdf. DOI: 10.18030/socio.hu.2018.4.47.

Mihalik Árpád – Szabó Éva – Kovács Péter (2014) A gyermekek számítógép és internethasználatának kontrollja. Alkalmazott Pszichológia. http://ap.elte.hu/wp-content/uploads/2014/05/APA_2014_1_Mihalik_Szabo_Kovacs.pdf. ELTE Pszichológiai intézet, SZTE Pszichológiai intézet, 14(1):47–58.

Dr. Bújna Eleonóra (2009) A szülői példa szerepe a családi nevelésben In: Rozgonyiné dr. Molnár Emma (szerk) Módszertani közlemények 2. szám. http://acta.bibl.u-szeged.hu/view/journal_volume/M=F3dszertani_k=F6zlem=E9nyek/2009.html. XLIX. évf.

Bodó Julianna (2017) Szülői magatartásmodellek és internethasználat. In: Korunk. 28. évf. 8. sz.