Digitális szülőség – Hogyan neveljünk gyereket az internet korában?

Te átengeded a gyermekedet az úttesten? Szélnek ereszted este egyedül? Hagyod, hogy a vonatsínek mellett játsszon? Ezekre a provokatív kérdésekre a válasz elég egyértelmű és triviális. A gyermekeink épségét és biztonságát mindennél fontosabbnak tartjuk. De akkor miért engedjük őket egyedül és védtelenül kóborolni az online térben, ahol hasonló veszélyek leselkedhetnek rájuk? A válasz egyszerű! Mert nem vagyunk felkészítve, mert nem értünk hozzá, mert nincsenek biztos válaszaink. De akkor mégis mit tehetünk azért, hogy tudatos digitális szülőkké váljunk, és ezáltal az online biztonságosan mozgó gyerekeket neveljünk?

Az elmúlt évtizedekben hatalmas változások mentek végbe a média és az internet világában, ezáltal pedig az emberiség életvitelében is. Hasonló forradalmi változás lehetett az írásbeliség megjelenése vagy épp a könyvnyomtatás elterjedése. Ezek az események mind fenekestül felforgatták a mindennapokat, és valószínűleg jelentős krízishelyzeteket teremtettek, befolyásoltak és akár meg is változtattak minket. A mai válságot talán az okozhatja, hogy míg egy új technológia megismerése, megértése, kitanulása körülbelül 50 év volt eddig az emberiség történetében, az internet fejlődése ennél jóval gyorsabban halad. Nem tudjuk lekövetni ezt a tendenciát, csak kapkodjuk a fejünket, és próbáljuk tartani a lépést.

Valószínűleg ezért is olyan nehéz és vitatott – de mégis roppant fontos – téma, hogy hogyan kezeljük a gyermekeink életében ezt a virtuális teret. Napjainkban ráadásul a gyerekek belépése a digitális eszközök világába és használatába mind korábbra tevődik. Sokáig csak passzív résztvevői voltak a médiatérnek, nem szerepeltek benne, és nem gyártottak tartalmat, de mára ez is jelentősen megváltozott.

A gyerekek mint tartalomgyártók, a kibertér aktív szereplői jelennek meg.

Az pedig, hogy ezzel a helyzettel mit kezdenek, hogy ezzel a lehetőséggel hogyan élnek, a szülő felelőssége.

Cikkünkből kiderül:

• Káros-e a technológia?
• Hogyan vértezhetjük fel magunkat és gyermekeinket a kibertér veszélyeivel szemben?
• Hogyan válhatunk tudatos digitális szülővé?
• Engedjük vagy tiltsuk az okoseszközök használatát?

Arany középút

Persze a technológia alapvetően nem káros, hiszen csak különböző választási lehetőségeket ad – kiemel és felerősít bizonyos folyamatokat. Ha azonban nem tudjuk, mire is akarjuk használni, ha nem állunk tudatosan a problémakörhöz, könnyen káros eszközzé válhat. Ez nem azt jelenti, hogy félnünk kell az internettől, vagy folyamatosan szoronganunk kell azon, hogy a világ egyre inkább kicsúszik az irányításunk alól.

Fontos viszont tájékozódni, utánajárni a szürke zónáknak, megtanulni kritikusan gondolkodni, kételkedni, és mindezekről tisztán és nyíltan kommunikálni.

Hiszen úgy lehetünk biztonságban, ha tisztában vagyunk a fenyegetésekkel és veszélyekkel, felismerjük és megismerjük azokat, és teszünk ellenük.

Ahogy a gyereknevelés egyéb területein is – úgy a digitális nevelés során is rendkívül fontos, hogy kerüljük a szélsőségeket.

Sem a kontrollálatlan okoseszköz-használat, sem a teljes eltiltás nem vezet optimális eredményre, érdemes e téren is az arany középútra törekedni.

Természetesen – ahogy azt egyre több kutatásban is olvashatjuk – a gyermekek korai életéveiben érdemes mellőzni a képernyő előtt töltött időt, hiszen egészen másképp fejlődik az idegrendszer ennek hatására.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai szerint 18 hónapos kor előtt a zéró tolerancia elvét érdemes szem előtt tartani, de tulajdonképpen 2 éves korig jobb mellőzni a digitális eszközhasználatot.

2 és 5 éves kor között napi egy óra a megengedett, de az sem egyhuzamban vagy egyedül. 6 és 17 éves kor között pedig igen fontos a szabályok közös kialakítása, a keretek és egy kölcsönösen működtethető rendszer felállítása, 2 óránál hosszabb képernyőidő viszont ebben az életszakaszban sem ajánlott.

A különböző életkorok tehát különböző eszközöket, időkereteket és megoldásokat igényelnek. Ahogy a gyermek nő, úgy az érdeklődése az okoseszközök és a média iránt egyre fokozódik. Szülőként pedig az a feladatunk, hogy keretet és formát adjunk ennek az érdeklődésnek. Bizonyos kor után már nem ellenezhetjük az okostelefont vagy épp az osztálytársakkal való kommunikációt az interneten keresztül, hiszen a gyerekek életében egyre fontosabb lesz a társas kapcsolattartás. Aki nem csetelhet, az kiírja magát az osztályközösség életéből, bullying áldozatává válhat. A teljes eltiltás helyett inkább az legyen a célunk, hogy megtanítsuk a gyerekeinket arra, hogy okosan használják az internetet.

Beszélgessünk sokat!

Beszélgessünk a veszélyekről (cyberbullying, grooming, stb.), a problémákról éppúgy, mint a hasznos felületekről. Gondolkozzunk közösen azon, hogy mi mindenre használható a digitális tér. Persze mindezt életkornak megfelelően, kellő tapintattal, de őszintén. Nem mondhatjuk, hogy ne nézd ezt vagy azt, nem tilthatunk, amíg nem tudunk alternatívát felkínálni - mit nézz helyette? Hogyan tudod jól használni?

Közös családi program

„Általában elmondható, hogy nagyobb biztonságban vannak azok a gyerekek, akiknek szülei érdeklődnek az internetes tevékenységeik iránt, mivel ezek a gyerekek azt tapasztalják, hogy szüleiknek fontos az is, ami velük a világhálón történik.” - véli Oláh Dorottya tanácsadó szakpszichológus. „Gyakrabban megosztják élményeiket, és könnyebben fordulnak segítségért is, ha valamilyen kellemetlen tapasztalatuk van. Az internetezés valójában lehet az egyik közös program is a család életében. Számos olyan lehetőséget kínál a világháló kezdve a játékoktól az érdekes videókon át a tanuláshoz kapcsolódó színes anyagok olvasásáig, amelyet közösen élvezhetünk gyermekeinkkel. A közös digitális szórakozás nemcsak a családi kapcsolatokat erősíti, de az internetről és az ott látottakról való kommunikációt is javítja. Az együttesen végzett tevékenységekkel eltűnik a világháló titkos varázsa, az internethasználat okozta beszűkülés. Így segíthetünk gyermekünknek a rázúduló információk között eligazodni, és mintát nyújthatunk a biztonságos internethasználatra is” – fejezi be gondolatait a szakember.

„Digitális családi szerződés"

Érdemes lehet egy „digitális családi szerződést" létrehozni, amelyben olyan szabályokat fektetünk le, amelyek segítenek az egész családnak tájékozódni a kibertérben. Kiköthető benne a képernyőidő, hogy hova lehet regisztrálni vagy épp segítségért fordulni, mik azok az intő jelek vagy veszélyek, amelyekre fontos figyelni, vagy épp melyek azok a helyek, ahonnan ki vannak tiltva az okoseszközök, mik a kütyümentes övezetek otthon.

Ezáltal a szabályrendszer által válhat a kibertér is kontrollált térré.

Ez a szerződés az egész családra vonatkoztatható, fontos ugyanis a hitelesség. Hogyan várhatnánk el a gyermekünktől, hogy ne nézegesse minden percben a telefonját, ha mi még az ebédlőasztalnál is folyton rá-rápillantunk a sajátunkra? Sokkal könnyebb elfogadni a gyerekeknek a szabályokat, ha látják, hogy azok konzisztensek, és mindenkire egyaránt vonatkoznak.

Hiteles források

A digitális nevelés egy hosszú és sok esetben még feltérképezetlen folyamat, amelyet jelenleg világszerte közösen tanulunk. Egyre több kutatás és vizsgálat foglalkozik azonban a témával, így folyamatosan gyarapodnak az ismereteink, valamint széleskörűbbé válik a tudásunk. Ennek köszönhetően pedig már számos segédanyag áll rendelkezésünkre. Szerencsére hazai viszonylatban is van hová nyúlnunk, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság például fokozott figyelmet szentel a digitális nevelésnek. Többek között útmutatót állítottak össze a digitális szülői felügyelet alkalmazásához vagy épp a cyberbullying kezeléséhez, de a gyerekaneten.hu oldal olyan gyűjteményt tartalmaz, amely segíthet a fiatalok digitális szokásainak megértésében. A Hintalovon Alapítvány is hasznos cikkekkel és képzésekkel segíti a szülőket ezen a téren. Érdemes tehát biztos forrásokból tájékozódni, és ezáltal megkönnyíteni a saját helyzetünket.

Ne féljünk tehát a technológiától, állítsuk inkább a szolgálatunkba! Kapcsolódjunk általa: hagyjuk, hogy a gyermekeink megmutathassák, elmesélhessék, megtaníthassák azt, ami érdekli, ami foglalkoztatja őket. Gondolkodjunk közösen a lehetséges szabályokról és keretekről, de alakítsunk ki egy, a családunk számára működő rendszert, amely mindenkinek tájékozódási pontot és biztonságot nyújt.