A közösségi média is segítheti a boldogságunkat – ha tudjuk, hogyan használjuk

A legtöbbször inkább azt hallani, hogy a közösségi média mennyire káros a mentális egészségünkre, azonban egy új kutatás szerint előnyünk is származhat belőle: attól függ, hogyan posztolunk. 

Hogy melyek a közösségi média veszélyei, arról már sok kutatás született az elmúlt évtizedben: egy népszerű elmélet szerint például nagymértékben felelős a fiatalabb (Y, Z) generációk mentális problémáiért és a depresszió előfordulásának növekedéséért a fiatalabbak körében. Mindez annak tükrében is értelmezhető, ha megnézzük, milyen esetekben igaz az ellenkezője. Egy új kutatás szerint, ha a megszépített valóság (vagy minket kedvező fényben feltüntető hazugság) helyett

valódi önmagunkat mutatjuk be a közösségi médián, az pozitív hatással van a jóllétünkre.

A kutatás első részében 10560 Facebook felhasználó adatait elemezték, akik kitöltöttek egy személyiségtesztet és az élettel való elégedettséget mérő kérdőívet is. A teszteredményeket összehasonlították a Facebookon bemutatott személyiséggel, amit a lájkok és posztok alapján néztek meg. Azt vizsgálták, mennyire „hitelesen” mutatkoztak be a felhasználók a közösségi oldalon, azaz mennyire tükrözték azt, amit a tesztek mutattak róluk a valós személyiségüket és boldogságszintjüket tekintve.

Az élettel való elégedettség és az autentikus közösségi média-használat között pozitív összefüggést találtak, de ebből még nem tudtak arra következtetni, hogy jobban érzik-e magukat, akik valósághűen posztolnak, vagy fordítva, azok posztolnak valósághűen, akik jól vannak. Ezért elvégeztek egy második kutatást is: megkértek 90 résztvevőt, hogy két hétig tudatosan figyeljenek oda arra, hogyan nyilvánulnak meg a közösségi médián. Az első héten olyan bejegyzéseket kellett közzétenniük, melyek a valós személyiségüket és életüket tükrözik, a másik héten pedig az idealizált, „feljavított” énjüket jelenítették meg. Mindkét hét végén beszámoltak a szubjektív jóllétükről, az élettel való elégedettségükről, hangulatukról, illetve, hogy pozitív, vagy negatív hatással volt rájuk a feladat.

Egy hét valósághű posztolás után a pozitív mutatók jelentősen nőttek, a résztvevők jobb kedvűnek vallották és jobban érezték magukat.

Ebből arra következtethetünk, hogy ha nem idealizáljuk magunkat a közösségi médián, hanem inkább a valós énünket mutatjuk be, az növeli a boldogságunkat, ellensúlyozva akár közösségi média negatív hatásait.

Ennek egyfelől ahhoz lehet köze, hogy az önbecsülésünk annál szilárdabb, minél valósabb alapokon nyugszik: azaz ha az igazi énünkre kapunk pozitív visszajelzéseket, lájkokat, akkor valóban pozitív lesz az önértékelésünk, míg ha egy hamisan bemutatott énünkre, akkor az csak egy kívülről felfújt lufi, ami azonnal kipukkad, ha valaki a valóságot látja. A témában érdemes megnézni az Ingrid új élete című filmet, ami tökéletesen bemutatja, milyen veszélyekkel jár, ha hamis személyiséget mutatunk be a posztjainkban. A főszereplője egy fiatal nő (Elizabeth Olsen), aki megszállottan rajong egy influencerért (Aubrey Plaza), ezért az online posztjaiban megteremti magának ugyanazt az életet – a valóságtól azonban közben egyre jobban elszakad, és egyre boldogtalanabbá válik, mert egyre inkább elhiszi, hogy önmagában nem értékes és szerethető.

A másik magyarázat, hogy annál jobban érezzük magunkat, minél közelebb áll a valós (aktuális) énünk az ideális énünkhöz. A hamis posztok csak elmélyítik ezt a szakadékot, mert valami olyat vetítenek elénk ideális énnek, ami külső elvárásokból fakad, és a valóságban elérhetetlen. Saját, jobb önmagunk megélése, például a sikereink, hobbijaink, erősségeink bemutatása megerősít minket abban, hogy az ideális énünk is mi vagyunk. A hamis posztok egyik legnagyobb csapdája, hogy elhitetik velünk, hogy valahol, valakinél létezik a tökéletes én, a tökéletes élet, és innentől kezdve ahhoz hasonlítjuk magunkat – ezt pedig garantáltan az egyik legjobb módszer, hogy boldogtalanná és elégedetlenné váljunk.