Bullying, avagy az iskolai bántalmazás pszichológiája

Az iskolai bántalmazás (bullying) továbbra is napirenden van, és fontos, hogy beszéljünk róla, hiszen amellett, hogy az áldozatok felnőtt korukig cipelhetik terheit, az egész közösségre hatással van, részei a szemlélők és a tanárok is.

A bullying és a konfliktus között több lényeges különbség is van: konfliktus esetén valamilyen konkrét ok, érdekellentét áll fent, a felek megoldásra törekednek, bullyingnál viszont egyetlen dolog a tét: a hatalom megszerzése. A bullying három legfontosabb kritériuma, hogy rendszeresen megismétlődik, szándékosan a másik bántására irányul, és a felek közti erőviszonyok egyenlőtlenek. Utóbbiból következik, hogy sajnos nemcsak a gyerekek, hanem a tanárok is követhetnek el bántalmazást az iskolában, amennyiben például rendszeresen megalázzák a gyereket az osztálytársai előtt, erőfölényüket demonstrálva. A bántalmazás formái lehetnek verbális (például beszólogatás, gúnyolódás, pletyka terjesztése), fizikai, kapcsolati (kiközösítés), és most már internetes is (cyberbullying). Szereplői a bántalmazó (bully), az áldozat, a szemlélők, és jó esetben megjelennek a védelmezők is. Mivel a bullying célja a hatalom megszerzése, mindig úgy történik, hogy a többi gyerek látja, vagy később megtudja, ezért fontos a szemlélők szerepe. Ők adják a közönségét a bántalmazó erődemonstrációjának, aki ezzel alapozza meg státuszát az osztályban, vagy akár iskolai szinten – de egyben ők azok is, akik le tudják állítani a bántalmazást (ahogy ez ebből a videóból is látszik).

A bántalmazottak sokszor titkolják a történteket, mert félnek a következményektől, a szemlélők tétlensége elhiteti velük, hogy egyedül vannak, és sok esetben még hibáztatják is magukat a bántalmazásért. A szemlélők – osztálytársak, tanárok – sokszor tudnak a bántalmazásról, észreveszik például a beszólogatást, kiközösítést, de saját pozitív énképük fenntartása (az én osztályomban nincs bántalmazás, csak konfliktus; én a győztes oldalhoz akarok tartozni), az áldozat hibáztatása (megérdemli, mert furcsa), vagy a felelősség hárítása (majd megoldják egymás között; tanulja meg megvédeni magát) miatt nem avatkoznak közbe. Ezek mind téves meggyőződések, mert a bántalmazást nem érdemli meg senki, és egy gyereknek azt kell megtanulnia, hogy tud segítséget kérni, hogy a közösség mellette áll, nem pedig azt, hogy egyedül van a problémáival, kiszolgáltatva és esetleg még hibáztatva is – ezek a tapasztalatok felnőtt koráig elkísérhetik, beépülnek az énképébe, és később is hatással lesznek arra, hogyan tud megküzdeni a problémáival.

Mindezek miatt egy iskolai bántalmazás sajnos sokszor csak akkor kap figyelmet, amikor már nagyon súlyos a helyzet. A szülők számára intő jel lehet, ha gyermekük nem akar iskolába járni, reggelente rendszeresen rosszul lesz, hányingere van, kimarad a közösségi programokból, magába fordul, kialvatlan, láthatóan szorong, megváltozik a viselkedése vagy leromlik a teljesítménye. Ilyenkor érdemes minél előbb feltárni a mögöttes okokat, és bántalmazásra is gyanakodni. A legrosszabb, amit szülőként vagy tanárként tehetünk, ha nem vesszük komolyan az ismétlődő bántalmazásokat, és nem állunk a bántalmazott mellé.

Miért van bullying?

Sokan tévesen azt gondolják, az iskolai bántalmazás kizárólag a bántalmazó (bully) és a bántalmazott között zajlik, és ha valamelyiket kivesszük a képletből, meg is szűnik a probléma. Lehet, hogy az adott gyerek számára igen, azonban egy bántalmazás valójában nem kétszereplős történet, hanem egy egész közösség patológiás működése, fenntartják a szemlélők, sőt, sok esetben még a tanárok is. Így – hacsak nem lett nagyon hamar leállítva a bántalmazás – egy ilyen működésű osztály újra meg újra kitermeli magából ezeket a szerepeket. Twemlow és Sacco (Miért nem működnek az iskolai bántalmazás-ellenes programok), amerikai kutatók szerint az iskolai bántalmazás kialakulásának egyik oka a közösség normarendszere, meggyőződései – például mennyire számít menőnek a beszólogatás, agresszív viselkedés, mennyire tolerálja ezt a közösség és a pedagógusok. Egy olyan közösségben, ahol az lehet szociálisan sikeres, aki dominanciát mutat, megfélemlíti a társait, előbb-utóbb lesz jelentkező a szerepre. Sokat számít tehát, hogy mik az adott osztály értékei, hogyan tudnak a gyerekek beilleszkedni, mennyire van meg a nyitott egymás felé fordulás, együttműködés, vagy mennyire inkább a versengésen, hatalmi harcokon van a hangsúly. A bántalmazó közösségek kialakulásának másik oka a szerzők szerint a mentalizáció hiánya – ez az a képességünk, ami lehetővé teszi, hogy mások érzelmi állapotát, viselkedésének okait, szándékait kitaláljuk, empátiát gyakoroljuk, például észrevegyük, hogy a másiknak fájdalmat okozunk. Direkt összefüggést találtak aközött, hogy minél alacsonyabb szintű a mentalizáció egy osztályban, annál nagyobb eséllyel jelenik meg a bántalmazás is.

Ebből következik, hogy az iskolai bántalmazás megszüntetéséhez az egész közösségnek össze kell fognia, fejlődnie az empátiában, adott esetben változtatni az értékrendjén, és a tanároknak, szülőknek a legszigorúbban és azonnal fel kell lépnie ellene, ha bántalmazást tapasztalnak. A szemlélők érzékenyítése, aktív segítővé válása szintén fontos tényező abban, hogy egy osztályban ne alakulhasson ki bullying.

Kiből lesz bántalmazó és áldozat?

A bántalmazásnak a közösségi mellett sokszor egyéni háttere is van, ilyen esetben az iskolapszichológus vagy külső terapeuta bevonása is szükséges lehet a gyerekek számára. A bántalmazó erőszakos viselkedése eredhet mintakövetésből, otthon ő is lehet bántalmazott, vagy láthat bántalmazó kapcsolati mintát. Erre láthatunk példát az HBO Hatalmas kis hazugságok című sorozatában, ahol a szülők bántalmazó kapcsolatát titokban kifigyelő gyerekek az iskolában viszik tovább a mintát, egyik osztálytársuk fojtogatásával. A bully-k személyiségjegyei közül a kutatások azt találták, hogy a kórosan magas, de instabil önértékelés vezethet erőszakos viselkedéshez. Az önmagukról alkotott képükben jelentős szerepet játszik a hatalom, a mások fölé emelkedés, és ennek fenntartására törekednek. Így a bullying kiváltó oka lehet, ha a bully saját státuszában fenyegetve érzi magát az áldozat által – ezt például a Harry Potterben láthatjuk, Malfoy és Harry kapcsolatában. Továbbá a bántalmazókra jellemző az empátia és mentalizáció alacsonyabb foka (vagy teljes hiánya), ami kora gyerekkori sérülésből, vagy a hiányos, nem megfelelő érzelmi nevelésből is fakadhat.

A bántalmazott gyakorlatilag bárki lehet, akivel szemben a bully valamilyen szempontból erőfölényt tud bemutatni. Abban az esetben ez egyértelmű, amikor fizikai fölényről beszélünk, de verbálisan is könnyű kikezdeni a másikat rosszindulatú megjegyzésekkel, vagy a többiek előtti megalázó beszólásokkal, amire adott esetben nem tud visszavágni, főleg, ha azt érzi, a közösség a bully oldalán áll. A bántalmazás traumatikus esemény lehet a gyerek számára, sebeit hosszú évekig, akár felnőtt korág is cipeli, ezért nagyon fontos, hogy ilyen helyzetben a szüleitől, tanáraitól minél több támogatást kapjon, és ha szükséges, akkor egy terapeuta segítségével dolgozza fel az eseményeket, hogy ne vigye tovább az önhibáztatás és alkalmatlanság terhét.