Az iskolai bántalmazás (bullying) továbbra is napirenden van, és fontos, hogy beszéljünk róla, hiszen amellett, hogy az áldozatok felnőtt korukig cipelhetik terheit, az egész közösségre hatással van, részei a szemlélők és a tanárok is.

A bullying és a konfliktus között több lényeges különbség is van: konfliktus esetén valamilyen konkrét ok, érdekellentét áll fent, a felek megoldásra törekednek, bullyingnál viszont egyetlen dolog a tét: a hatalom megszerzése. A bullying három legfontosabb kritériuma, hogy rendszeresen megismétlődik, szándékosan a másik bántására irányul, és a felek közti erőviszonyok egyenlőtlenek. Utóbbiból következik, hogy sajnos nemcsak a gyerekek, hanem a tanárok is követhetnek el bántalmazást az iskolában, amennyiben például rendszeresen megalázzák a gyereket az osztálytársai előtt, erőfölényüket demonstrálva. A bántalmazás formái lehetnek verbális (például beszólogatás, gúnyolódás, pletyka terjesztése), fizikai, kapcsolati (kiközösítés), és most már internetes is (cyberbullying). Szereplői a bántalmazó (bully), az áldozat, a szemlélők, és jó esetben megjelennek a védelmezők is. Mivel a bullying célja a hatalom megszerzése, mindig úgy történik, hogy a többi gyerek látja, vagy később megtudja, ezért fontos a szemlélők szerepe. Ők adják a közönségét a bántalmazó erődemonstrációjának, aki ezzel alapozza meg státuszát az osztályban, vagy akár iskolai szinten – de egyben ők azok is, akik le tudják állítani a bántalmazást (ahogy ez ebből a videóból is látszik).

A bántalmazottak sokszor titkolják a történteket, mert félnek a következményektől, a szemlélők tétlensége elhiteti velük, hogy egyedül vannak, és sok esetben még hibáztatják is magukat a bántalmazásért. A szemlélők – osztálytársak, tanárok – sokszor tudnak a bántalmazásról, észreveszik például a beszólogatást, kiközösítést, de saját pozitív énképük fenntartása (az én osztályomban nincs bántalmazás, csak konfliktus; én a győztes oldalhoz akarok tartozni), az áldozat hibáztatása (megérdemli, mert furcsa), vagy a felelősség hárítása (majd megoldják egymás között; tanulja meg megvédeni magát) miatt nem avatkoznak közbe. Ezek mind téves meggyőződések, mert a bántalmazást nem érdemli meg senki, és egy gyereknek azt kell megtanulnia, hogy tud segítséget kérni, hogy a közösség mellette áll, nem pedig azt, hogy egyedül van a problémáival, kiszolgáltatva és esetleg még hibáztatva is – ezek a tapasztalatok felnőtt koráig elkísérhetik, beépülnek az énképébe, és később is hatással lesznek arra, hogyan tud megküzdeni a problémáival.

Mindezek miatt egy iskolai bántalmazás sajnos sokszor csak akkor kap figyelmet, amikor már nagyon súlyos a helyzet. A szülők számára intő jel lehet, ha gyermekük nem akar iskolába járni, reggelente rendszeresen rosszul lesz, hányingere van, kimarad a közösségi programokból, magába fordul, kialvatlan, láthatóan szorong, megváltozik a viselkedése vagy leromlik a teljesítménye. Ilyenkor érdemes minél előbb feltárni a mögöttes okokat, és bántalmazásra is gyanakodni. A legrosszabb, amit szülőként vagy tanárként tehetünk, ha nem vesszük komolyan az ismétlődő bántalmazásokat, és nem állunk a bántalmazott mellé.

Miért van bullying?

Sokan tévesen azt gondolják, az iskolai bántalmazás kizárólag a bántalmazó (bully) és a bántalmazott között zajlik, és ha valamelyiket kivesszük a képletből, meg is szűnik a probléma. Lehet, hogy az adott gyerek számára igen, azonban egy bántalmazás valójában nem kétszereplős történet, hanem egy egész közösség patológiás működése, fenntartják a szemlélők, sőt, sok esetben még a tanárok is. Így – hacsak nem lett nagyon hamar leállítva a bántalmazás – egy ilyen működésű osztály újra meg újra kitermeli magából ezeket a szerepeket. Twemlow és Sacco (Miért nem működnek az iskolai bántalmazás-ellenes programok), amerikai kutatók szerint az iskolai bántalmazás kialakulásának egyik oka a közösség normarendszere, meggyőződései – például mennyire számít menőnek a beszólogatás, agresszív viselkedés, mennyire tolerálja ezt a közösség és a pedagógusok. Egy olyan közösségben, ahol az lehet szociálisan sikeres, aki dominanciát mutat, megfélemlíti a társait, előbb-utóbb lesz jelentkező a szerepre. Sokat számít tehát, hogy mik az adott osztály értékei, hogyan tudnak a gyerekek beilleszkedni, mennyire van meg a nyitott egymás felé fordulás, együttműködés, vagy mennyire inkább a versengésen, hatalmi harcokon van a hangsúly. A bántalmazó közösségek kialakulásának másik oka a szerzők szerint a mentalizáció hiánya – ez az a képességünk, ami lehetővé teszi, hogy mások érzelmi állapotát, viselkedésének okait, szándékait kitaláljuk, empátiát gyakoroljuk, például észrevegyük, hogy a másiknak fájdalmat okozunk. Direkt összefüggést találtak aközött, hogy minél alacsonyabb szintű a mentalizáció egy osztályban, annál nagyobb eséllyel jelenik meg a bántalmazás is.

Ebből következik, hogy az iskolai bántalmazás megszüntetéséhez az egész közösségnek össze kell fognia, fejlődnie az empátiában, adott esetben változtatni az értékrendjén, és a tanároknak, szülőknek a legszigorúbban és azonnal fel kell lépnie ellene, ha bántalmazást tapasztalnak. A szemlélők érzékenyítése, aktív segítővé válása szintén fontos tényező abban, hogy egy osztályban ne alakulhasson ki bullying.

Kiből lesz bántalmazó és áldozat?

A bántalmazásnak a közösségi mellett sokszor egyéni háttere is van, ilyen esetben az iskolapszichológus vagy külső terapeuta bevonása is szükséges lehet a gyerekek számára. A bántalmazó erőszakos viselkedése eredhet mintakövetésből, otthon ő is lehet bántalmazott, vagy láthat bántalmazó kapcsolati mintát. Erre láthatunk példát az HBO Hatalmas kis hazugságok című sorozatában, ahol a szülők bántalmazó kapcsolatát titokban kifigyelő gyerekek az iskolában viszik tovább a mintát, egyik osztálytársuk fojtogatásával. A bully-k személyiségjegyei közül a kutatások azt találták, hogy a kórosan magas, de instabil önértékelés vezethet erőszakos viselkedéshez. Az önmagukról alkotott képükben jelentős szerepet játszik a hatalom, a mások fölé emelkedés, és ennek fenntartására törekednek. Így a bullying kiváltó oka lehet, ha a bully saját státuszában fenyegetve érzi magát az áldozat által – ezt például a Harry Potterben láthatjuk, Malfoy és Harry kapcsolatában. Továbbá a bántalmazókra jellemző az empátia és mentalizáció alacsonyabb foka (vagy teljes hiánya), ami kora gyerekkori sérülésből, vagy a hiányos, nem megfelelő érzelmi nevelésből is fakadhat.

A bántalmazott gyakorlatilag bárki lehet, akivel szemben a bully valamilyen szempontból erőfölényt tud bemutatni. Abban az esetben ez egyértelmű, amikor fizikai fölényről beszélünk, de verbálisan is könnyű kikezdeni a másikat rosszindulatú megjegyzésekkel, vagy a többiek előtti megalázó beszólásokkal, amire adott esetben nem tud visszavágni, főleg, ha azt érzi, a közösség a bully oldalán áll. A bántalmazás traumatikus esemény lehet a gyerek számára, sebeit hosszú évekig, akár felnőtt korág is cipeli, ezért nagyon fontos, hogy ilyen helyzetben a szüleitől, tanáraitól minél több támogatást kapjon, és ha szükséges, akkor egy terapeuta segítségével dolgozza fel az eseményeket, hogy ne vigye tovább az önhibáztatás és alkalmatlanság terhét.

 

Felhasznált irodalom:

Baumeister, Roy (2005). Rethinking Self-Esteem. Why nonprofits should stop pushing self-esteem and start endorsing self-control. Stanford Social Innovation Review, 2005. téli szám

Sacco, Frank T., Twemlow, Stuart W. (2012). Miért nem működnek az iskolai bántalmazás-ellenes programok. Flaccus kiadó, 2012.