Posztolom a gyerekem, tehát van? – Sharenting, oversharenting, és ami mögötte van

A gyerekvárás és a gyermek születése hatalmas esemény egy ember életében: természetes, hogy a szülő meg szeretné osztani az örömét az ismerőseivel. Míg régen ez a rokonságot és baráti kört jelentette, ma már ez a közösségi hálóknak köszönhetően megváltozott: egy életesemény vagy poszt formájában gyakorlatilag bárkivel megosztjuk boldogságunkat, nem csak a közvetlen ismerőseinkkel. Mi ez a jelenség, mit jelent, melyek a veszélyei? Mit jelent az oversharenting? Miért öltött aggasztó méreteket? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A sharenting kifejezést a közösségi oldalak befolyásának növekedése hívta életre, az utóbbi években viszont ugrásszerűen megnőtt a jelenség előfordulása. A szó az angol share – azaz megosztás – és a parenting, szülőség szavak összevonásából jött létre. Olyan viselkedést jelöl, mely során a szülők képeket és információkat osztanak meg gyerekeikről a közösségi hálón, akár már egészen a magzati kortól. A közösségi oldalak és trendek terjedésével viszont a jelenség extrém méreteket öltött:

2012-ben megjelent az „oversharenting” kifejezés, melyben az ‘over’ a sharenting tevékenység szélsőségességét jelöli.

A posztolással megkezdődik az online identitás kialakítása, mely a gyereket felnőtt korában is elkíséri, hiszen ezek a képek, felkerülve a világhálóra, mindig elérhetőek lesznek. A szülő egyszerre narrátor és kapuőr is: mesélőként ő határozza meg, mit oszt meg a gyerekével kapcsolatban.

Eltérőek a posztolási preferenciáink: vannak olyanok, akik szívesen osztanak meg minden pillanatot, míg mások nagyon ritkán töltenek fel képet vagy írnak posztot.

A sharenting esetében nem a gyerek dönt, hanem a szülő,

így voltaképp azt posztol és tölt fel a gyerekkel kapcsolatban, amit akar. Hol van a gyerek privát szférája akkor, amikor még nem képes eldönteni, hogy mit szeretne, vagy mit nem szeretne megosztani?

Egyes kutatók szerint ez a gyerek privát szférához való jogának megsértését jelenti. Nem csak képekre kell gondolni: megosztásra kerülnek a különböző szabadidős tevékenységeken kívül olyan személyes információk is, mint például hogy hova jár bölcsődébe, óvodába, iskolába, kik a barátai, hol volt nyaralni. Bár elsőre lényegtelen információknak tűnnek, de vissza is lehet velük élni.

Valós a veszély, vagy csak pánikkeltés?

Stacey Steinberg, a téma kutatója szerint ez már nem morális, hanem társadalmi probléma:

• Az Egyesült Államokban a kétéves kor alatti gyerekek 92 százalékának már van egy szülők által létrehozott online identitása, pedig a gyerekek még azt sem tudják, mi az.
• Minden negyedik gyerek érezte már magát szomorúnak vagy szorongtak szüleik sharenting viselkedése miatt.
• A pedofil webhelyeken megosztott képek 50 százalékát közösségi oldalakról lopták.
• A tizenévesek 88 százaléka szerint az emberek túl sok információt osztanak meg magukról az interneten.

A fenti adatokat olvasva tehát a veszély valós, de Sue Scheff szerint még ha nem is a legrosszabb következményekre gondolunk, akkor is előfordulhat, hogy gyerekünk egyszerűen nem akarja, hogy sok információt osszunk meg róluk az interneten.

A sharenting egyre vonzóbb, hiszen egyrészt egy gyerekről, babavárásról vagy az ultrahangról közölt kép általánosságban több reakciót (lájkot, kommentet) vált ki másokból, mint bármely más tartalmú kép. Másrészt a sharenting a közösségi oldalak révén jól jövedelmező pénzkeresési lehetőséggé vált. Az „InstaMom” jelenség folyamán olyan üzleti Instragram profilok születtek, ahol anyák posztolják a saját és gyerekeik életét nap mint nap. Attól függően, hogy milyen kampányokban vesznek részt és milyen termékeket reklámoznak a gyerekkel, akár 700-1500 dollárt is kereshetnek, így az online-anyu jelenség életformává vált.

Az egyes országokat tekintve vegyes a hozzáállás a sharentinggel kapcsolatban: míg az Egyesült Királyságban a szülők fele magántulajdonként kezelve a gyerekek adatait, nem közlik a közösségi oldalakon, addig Amerikában gyakran elbagatellizálva a problémát nem veszik komolyan a jelenséget. Franciaországban akár börtönbe is kerülhetnek azok a szülők, akik a túlzott posztolással gyerekeik jogait megsértik. De volt olyan eset is, amikor egy ausztriai nő beperelte a szüleit, mert kínos képeket osztottak meg róla a Facebookon.

Az oversharenting következményei

Számos kutató szerint a túlzott posztolás esetében felmerülhet a gyerek személyi jogainak megsértése. Bár a szülő oszt meg bizonyos információkat, mégis a gyerek fogja viselni később a következményeket. Felnőttként bárki eldöntheti saját maga, hogy mit szeretne megosztani, gyerekként azonban semmilyen befolyása nincs a folyamatra, pusztán „elszenvedője”. Ezek a képek és posztok

a szülőséget gyakran egy idealizált állapotként mutatják be, ahol minden szép és jó, sajnos azonban a valóság gyakran ezzel ellentétes.

Maga a szülőség egy folyamat, mely hullámvölgyekkel és krízisekkel van tele, viszont ezek a tökéletességet sugárzó posztok más szülőkben negatív érzelmeket születnek (pl.: nem elég jó szülő, bezzeg az én gyerekem) azzal együtt, hogy a posztoló élete sem feltétlen mindig olyan, mint ahogy az a képeken bemutatja. A problémás, küzdelmes pillanatok viszont nem kerülnek megosztásra, pedig a különböző életszakaszhoz kötődő problémák megosztása az azonosság érzésével egyfajta megnyugvást is hozhatna a többi szülőnek: lám mások is hasonló gondokkal küzdenek.

A sharenting hatása évekkel később is jelentkezhet: felnőttként maguk a gyerekek is kínosan érezhetik magukat a megosztott képek miatt, hiszen gyerekkorukban nem volt beleszólásuk abba, hogy mi kerüljön fel róla a világhálóra és mi ne.

Posztolás előtt érdemes átgondolni, hogy mi a célunk: örömhírt megosztani az ismerőseinkkel (például babavárás, születés) vagy olyan információk közlése, melyek bár számunkra lényegesek (például az első lépések, első közös strandolás), másoknak nem feltétlen azok. Nem árt adatvédelmi beállításainkat is átnézni, és megtenni a szükséges intézkedéseket: néhány kattintással elérhetjük, hogy ne bárki, hanem csak az ismerőseink vagy azoknak is csak egy szűk köre láthassa ezeket az információkat.

A mai digitális világban szülőként feladatunk, hogy megőrizzük gyerekeink és ezáltal családunk privát szféráját.