Kapcsolataink
A tökéletességre törekvés hálójában – az önszabályozás és a perfekcionizmus kapcsolataAz életünk során rengeteg döntéshelyzetbe kerülünk, sok megoldandó feladattal és kihívással találkozunk.
Kapcsolataink
A tökéletességre törekvés hálójában – az önszabályozás és a perfekcionizmus kapcsolataAz életünk során rengeteg döntéshelyzetbe kerülünk, sok megoldandó feladattal és kihívással találkozunk.
Személyiség
Segítség! Munkamániás vagyok?! – Az elkötelezettségtől a perfekcionizmusigA munka életünk fontos területét képezi, de mi történik, ha a rabjává válunk?
Élet & Pszichológia
Amikor a maximalizmus megbénít – 5 tipp a negatív perfekcionizmus ellenMit jelent a negatív perfekcionizmus, és mit tehetünk ellene?
Kapcsolataink
Segítség, tökéletes vagyok! – A perfekcionizmus árnyoldalai„Csináld rendesen vagy sehogy!" „Mindig a maximumra törekedj!" Sokak számára csenghetnek ismerősen ezek a mondatok.
Személyiség
Társaságfóbia – a szociális szorongás árnyékábanA mentális problémák leggyakrabban előforduló csoportját a szorongásos zavarok alkotják, melynek talán legkevésbé közismert típusa a szociális fóbia.
Munkapszichológia
„Figyelem! Figyelem! Nem csalás, nem ámítás!” – Az imposztor szindrómával küzdők sötét titkaiAz imposztor szindróma szorongáshoz, stresszhez, akár depresszióhoz és kiégéshez is vezethet – mit tehetünk ellene?
Munkapszichológia
Perfekcionizmus a munkahelyenAmikor egy állásinterjún felteszik a jelöltnek a kérdést, hogy mi a legnagyobb gyengesége, gyakran érkezik a válasz, hogy: „Perfekcionista vagyok.” Mivel munkahelyi környezetben alapvetően inkább előnyös, semmint hátrányos tulajdonságként gondolunk a perfekcionizmusra, ezért az interjún stratégiailag jó ötletnek tűnik ezt a jelzőt negatívként alkalmazni ahelyett, hogy egy mindenki számára egyértelműen előnytelen személyiségjegyünket tárnánk fel az interjúztatók előtt.
A maximalizmus kimerítő, és egyáltalán nem biztos, hogy sikerhez és elégedettséghez vezet.
Sportpszichológia
„Egyszerűen megbénított a félelem” – a leblokkolás lélektanaA címben szereplő mondat Tom Daley olimpiai bronzérmes mű- és toronyugró szájából hangzott el azt követően, hogy a FINA Műugró Világsorozatának londoni állomásán csalódást keltő módon az ötödik helyen végzett.