Az önszeretet és a szégyenérzet kapcsolatáról – a Szerethető című film margójára

Sokszor halljuk, de vajon értjük-e, mit jelent: Szeretned kell önmagad ahhoz, hogy másokat is igazán szerethess? Meddig lehet úgy élni egy életet, hogy görcsösen igyekszünk mindenkinek megfelelni, miközben egyre nő az elégedetlenségünk? Neheztelünk a párunkra, a gyerekeinkre, az anyánkra vagy alapvetően az életre, ami folyamatosan elvárásokat támaszt velünk szemben. És mi történik akkor, ha egyszer csak egyedül maradunk? Akkor vajon kire kezdünk el haragudni? Az egyedüllét egy lehetőség arra, hogy megtanuljuk szeretni önmagunkat. Többek között ez az egyik nagy tanulsága a Szerethető című filmnek.

Lilja Ingolfsdottir norvég rendező legújabb filmdrámája remekül mutatja be, milyen az, amikor külső körülmények miatt egyszer csak szembe kell néznünk önmagunkkal, az összes hibánkkal és erényünkkel együtt. Hogy milyen az, amikor sokévnyi diszfunkcionális párkapcsolati működés után az egyik fél úgy dönt, hogy kilép a megszokott dinamikából. Hogy milyen az, amikor a másik fél egyedül marad. Amikor végre elkezdjük megérteni, hogy miért vagyunk olyanok, amilyenek. És végül, de nem utolsósorban, megmutatja azt is, hogy azzal tehetünk a környezetünkért a legtöbbet, ha először magunkon segítünk.

Cikkünkből kiderül:

1. Mit taníthat nekünk Marie története?
2. Hogyan hat a párkapcsolatra a krónikus szégyen?
3. Hogyan küzdhetünk meg a szégyennel?

A filmben Marie, egy négygyermekes anyuka életének mindennapjaiba kaphatunk betekintést. Nagy vonalakban megismerkedhetünk a múltjával: egy toxikus párkapcsolatból, első férjétől születik az első két gyermeke. A válásuk után művész karrierjére fókuszál, aminek kapcsán megismeri, majd elcsábítja Sigmundot, a jóképű zenészt, a szabadság és lazaság megtestesítőjét, akitől szintén két gyermeke lesz. Néhány képkocka a kezdeti szenvedélyes viszonyról árulkodik, aztán ugrunk az időben hét évet, amikor már teljesen más minőségben láthatjuk Marie-t. Kiégve, magára hagyottan, indulattól fűtve próbálja menedzselni a mindennapi teendőket, miközben férje munkaügyben utazgat. Marie feszültsége egy veszekedésben robban ki, ami után Sigmund végül úgy dönt, hogy térre van szüksége átgondolni, mit is akar. Ekkor veszi kezdetét a film valódi cselekménye: Marie önismereti utazása – mélyzuhanása és lassú, lépésről lépésre történő felemelkedése.

A Szerethető zseniális abban a tekintetben, hogy mennyire sallangmentesen képes megjeleníteni az életet. Bár az önszeretet témája mára szinte elkoptatott klisévé vált, a film nézése közben mégis úgy érezhetjük, hogy új értelemmel tudjuk megtölteni. Nem valami giccses, egoisztikus, toxikus pozitivitásról van szó, hanem kemény és kitartó munkáról, ami azzal jár, hogy felelősséget vállalunk a viselkedésünkért, elfogadjuk az érzéseinket, és közben megértjük azt, hogy bizonyos dolgokra nincs ráhatásunk. Hogy fontos tisztán látni önmagunkat, elfogadni, ahonnan jövünk, és felismerni, hogy

soha nem késő újraértékelni azt, hogy miként szeretnénk jelen lenni az életünkben.

Mi is az önszeretet?

Az önszeretet az, amikor teljes szívből el tudjuk fogadni önmagunkat, kedvesen és tisztelettel bánunk önmagunkkal, és előnyben tudjuk részesíteni testi-lelki jóllétünket. Ez kiterjed a gondolatok, az érzések és a cselekvések szintjére is.

Az önszeretet hiánya ellenben elégtelenségérzést, bűntudatot és alacsony önértékelést okoz. Ilyenkor másokhoz hasonlítjuk magunkat, és csak a negatívumokat vesszük észre, míg a pozitívumokat figyelmen kívül hagyjuk, ezért sosem érezzük „elég jónak” magunkat.

Az önszeretet hiánya általában egy mély szégyenérzésből ered, aminek a felismerése az első lépés lehet az önelfogadás útján. A szégyen egy mindent átható, negatív önértékelésből ered, amely arra késztet minket, hogy visszahúzódjunk, eltűnjünk szem elől.

A szégyen a szerethetőség iránti vágyakozás.

Honnan eredhet a szégyen?

Nem születünk szégyennel vagy dühösen – a krónikus, negatív önreflektív érzelmeinket másoktól érkező üzenetek révén tanuljuk meg. Legtöbbször azoktól, akikhez a legközelebb állunk. Gyermekként még nem értjük, hogy a szüleink sem mindenhatóak, és mivel tőlük függünk, megbízunk az ő ítéletükben. Mivel fiatalon még nem vagyunk tisztában azzal, hogy a szülők is tudnak sérülékenyek, ellenségesek lenni, vagy érzelmileg éretlenül viselkedni, a gyerekkorban való megszégyenítés vagy destruktív kritizálás miatt saját magunkat okoljuk. A megjelenő szégyen akadályozza az önazonos fejlődést, hiszen azt az érzést kelti, hogy valami eredendő baj van velünk, amiért szerethetetlenek vagyunk. A mindent átható szégyen mögött valójában a szeretet és feltétel nélküli elfogadás után való vágyakozás áll.

Ha gyermekként nem kapjuk meg ezt a feltétel nélküli elfogadást, önmagunkat is értéktelennek fogjuk látni, és felnőve könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy megrekedtünk a szégyenérzetben anélkül, hogy észrevennénk, hogy ez valójában akár egy örökölt nehézség is lehet. Egy családban generációkon keresztül adódhat tovább a minta, egészen addig, amíg valaki képessé nem válik arra, hogy szembenézzen vele, és megtörje a kört.

Hogyan hat a szégyen a kapcsolatainkra?

A szégyen intenzív érzése nehezíti az őszinte intimitás megélését a legbensőségesebb kapcsolatainkban. Ezekben a kapcsolatokban vagyunk ugyanis leginkább kitéve a sebezhetőségnek. Ilyen helyzetben bárkit különösen érzékenyen érinthet a visszautasítás legkisebb jele is. Azok számára, akik sok szégyent hordoznak magukban, még nagyobb szorongást okozhat. Ellentmondást élhetünk meg magunkban, amikor annyira vágyunk a másik szeretetére és elfogadására, mégis félünk sebezhetőnek mutatni magunkat.

Ezekkel járhat a túlzott szégyenérzés egy párkapcsolatban:

Megakadályozza a pozitív érzések befogadását

A szégyen olyan akadályt képez, amely megnehezíti, hogy valóban érezzük és élvezzük a mások által kifejezett szeretetet és megbecsülést. Azok, akik szégyenérzettel küzdenek, hajlamosak kétségbe vonni saját értéküket, így amikor a partnerük kedves vagy támogató, gyakran nem képesek teljes mértékben befogadni azt. A pozitív visszajelzéseket elutasítják, mert legbelül úgy érzik, hogy nem érdemlik meg ezeket. Ez érzelmi távolságot eredményezhet a kapcsolatban, és elzárhatja a mélyebb érzelmi élmények megélését, így az érzelmi szükségletek sem elégülnek ki, ami egy folyamatos elégedetlenséghez vezethet. A szeretet és megbecsülés érzése elmarad, és a kapcsolat csak felszínes szinten működik, mivel a mélyebb érzelmi tapasztalatok nem befogadhatóak.

Érzékenyebbé tesz a kritikára

A szégyen felerősíti az önkritikát és az önértékelési problémákat, így azok, akik sok szégyent cipelnek, érzékenyebbek a kritikára. Még ha a visszajelzés építő jellegű és segítő szándékú is, a szégyen szűrőjén keresztül azt bántó támadásként érzékelhetik. Mivel az önértékelésük rendkívül törékeny, egy apró kritika könnyen alááshatja az önbizalmukat, és túlzott reakciókat válthat ki.

Szégyen és szexualitás

A szégyen a szexualitás megélését is nehezíti, tekintve, hogy rendkívül intim helyzetről beszélünk, ahol a legközelebb vagyunk a partnerünkhöz. A szex nemcsak testi meztelenséget, de érzelmileg is sebezhető állapotot jelent, így az ilyen helyzetek különösen nehezek lehetnek azok számára, akik sok szégyent éreznek.

Perfekcionizmus és rivalizálás

A perfekcionizmus gyakran a szégyen kezelésének egyik módja, mivel a tökéletességre törekvés a szégyen elkerülésére irányul. Azonban a túlzott tökéletesség hajszolása folyamatos stresszhez és frusztrációhoz vezethet, ami konfliktusokat okozhat a kapcsolatban, különösen akkor, ha valamelyik fél nem képes elfogadni a másik hibáit.

Hogyan mozdulhatunk az önszeretet felé?

Az első lépés mindig az, hogy felismerjük a helyzetet. A Szerethető jó lehetőséget kínál egy önreflektív beszélgetésre. Akár a pároddal, akár a szüleiddel, gyermekeddel vagy a barátaiddal nézed a filmet, utána beszéljétek meg, hogy ki hogyan élte meg a látottakat, ki kivel és mely tulajdonságával, érzésével tudott azonosulni. Talán egy filmen keresztül könnyebb megnyílni a saját érzéseinkkel kapcsolatban is.

Az önszeretet felé vezető út hosszú és nem feltétlenül egyenes, sok év terápiás munka kellhet ahhoz, hogy megtanuljuk elfogadni és tisztelni önmagunkat. De ha többet olvasnál önelfogadás vagy önegyüttérzés témában, korábbi cikkeinkben hasznos tanácsokat találhatsz.

Ha elsősorban a szégyennel szeretnél foglalkozni, íme néhány dolog, amire odafigyelhetsz:

Ismerd fel a szégyent, amikor megjelenik benned. A szégyenhez kapcsolódó gondolatok naplózása segíthet jobban megérteni, hogyan viszonyulsz önmagadhoz, és hogyan beszélsz önmagaddal, ha valami miatt szégyent élsz át.

Értsd meg a szégyened eredetét. Számos élmény – a gyermekkori bántalmazástól a társadalmi megbélyegzésig – hozzájárulhat a krónikus szégyen kialakulásához. Jó, ha fel tudod ismerni azokat a körülményeket, amelyek felett nem volt befolyásod.

Légy figyelmes magaddal, és erősítsd az önegyüttérzést. Ha feszült vagy, kérdezd meg magadtól, mi lenne most segítség, mire lenne szükséged – ez segíthet megtalálni az egészségesebb megküzdési módokat.

Próbáld ki, hogy írsz egy önmagadhoz szóló együttérző levelet. Írj úgy, mintha egy számodra kedves barátodat támogatnád, ha úgy érezné magát, mint te egy aktuális szituációban. Visszaolvasva átérezheted, hogy mennyi törődés és megértés van benned magad felé.

Oszd meg az érzéseidet valaki olyannal, akiben megbízol. A szégyen a hallgatásból táplálkozik, ezért az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy visszavedd az irányítást felette, ha biztonságos közegben beszélsz róla.