Hogyan szabotálja az agyunk az ünnepi boldogságot, és mit tehetünk ellene?

A média már novembertől karácsonyi lázban ég: zenék, filmek, reklámok özönével hangolnak minket az ünnepekre. Decemberre az utcák, a plázák és még a közlekedési eszközök is ragyogó ünnepi díszbe öltöznek, mintha tényleg az év legcsodásabb napjai várnának ránk. De vajon reális ez?

Az ünnepi készülődés során igyekszünk mindent aprólékosan megtervezni, abban bízva, hogy az ünnepi hangulat tökéletes lesz. Kapkodva intézzük az előkészületeket, főzünk, takarítunk, és kitesszük a lelkünk azért, hogy vendégeink érezzék a gondoskodást, és megdicsérjék az ételeinket. Közben reménykedünk, hogy a rokonok elkerülik a szokásos vitatémákat, a gyerekek pedig úgy viselkednek majd, mint a kisangyalok. Ám mire észbe kapunk, az ünnepek véget is értek. Mi pedig gyakran kimerülten, szorongással telve, vagy akár magányosan és ürességet érezve dőlünk hátra. Az ünnepekhez fűzött hatalmas elvárások sokszor szinte törvényszerűen csalódással végződnek.

Cikkünkből kiderül, hogy:

1. Hogyan kezeli az agyunk az elvárásokat?
2. Milyen tényezők játszanak szerepet abban, hogy a valóság nem érhet fel az elvárásainkhoz?
3. Hogyan kerüljük el a csalódást idén karácsonykor?

Mi a baj az elvárásokkal?

Az emberi agy különösen alkalmas arra, hogy előrejelzést tegyen arra nézve, hogy milyen érzéseket fogunk átélni –főleg, ha karácsonyról van szó. Ilyenkor arra asszociálunk, hogy boldogságban és nyugalomban telik majd az a pár nap, amit egész évben vártunk. Az, hogy ezek az elvárások hogyan alakítják észlelésünket és az, hogy megtanuljuk kezelni őket, kulcsfontosságúak lehetnek az ünnepi élmény és az azt követhető csalódottság, valamint motivációvesztés elkerülésében.

Tehát az elvárásaink alapján néha helyesen jósoljuk meg, mit fogunk átélni, máskor viszont nem. Ha a valóság felülmúlja az elvárásainkat, az agyban a dopamin nevű neurotranszmitter felszabadulása pozitív érzelmeket kelt, és megerősíti az elvárás és a valós tapasztalat közötti kapcsolatot. Amikor viszont a tapasztalataink elmaradnak az előzetes várakozásoktól, egy úgynevezett „jutalom-előrejelzési hiba” keletkezik, ami negatív érzelmeket vált ki. Ennek a hatására érezhetünk apátiát, ürességet, vagyis a motivációnk csökkenését. Ez a neurológiai folyamat magyarázatot adhat arra, hogy miért reagálhatnak az emberek ugyanarra a történésre teljesen eltérő módon:

nem az élmény abszolút minősége számít, hanem az, hogy mennyire felel meg a belső elvárásainknak.

Miért nem felelnek meg a karácsonnyal kapcsolatos elvárások a valóságnak?

Két fő tényező játszik közre az irreális az ünnepi elvárásokban: a közösségi média idealizált ábrázolása és az emlékezeti torzításaink.

A közösségi médiában látott csupa boldogságot és meghittséget, érzelmi és anyagi gazdagságot sugárzó posztok és a múlt nosztalgikus emlékei hozzájárulnak ahhoz, hogy irreális képet alkossunk az ünnepekről.

Ám fontos észben tartani, hogy a média célja az, hogy figyelmet keltsen, nem pedig az, hogy a valóságot tükrözze. A beállított ünnepi fotók és videók mögött gyakran rejtve maradnak a valódi nehézségek és konfliktusok.

Másrészt az emlékezet torzító hatása miatt az agyunk hajlamos a múlt eseményeit pozitívabb színben feltüntetni, mint amilyenek valójában voltak. A kevésbé boldog pillanatokat elfelejtjük, és csak a kellemes emlékeket őrizzük meg. Ezért vágyakozunk legtöbbször olyan élmények után, amelyek a valóságban talán kevésbé voltak ideálisak.

Hogyan kerülhetjük el a csalódást idén?

Tehát mit tehetünk, hogy elkerüljük a csalódást? Először is, legyünk tudatában annak, hogy az agyunk több kognitív szűrőn keresztül dolgozza fel a történéseket. A már meglévő elvárások képezik a referenciapontot, míg a valós idejű tapasztalatokat folyamatosan frissítjük ezekhez a viszonyítási pontokhoz képest. Ez az összehasonlítási folyamat automatikusan megtörténik. Gyakran nem is tudatosul bennünk, viszont jelentősen befolyásolja érzelmi állapotunkat és általános elégedettségünket.

Próbáljunk meg objektíven visszaemlékezni!

Első lépésként próbáljuk meg reálisan visszaidézni a korábbi ünnepi élményeinket. Eszünkbe juthat milyen zsörtölődéssel jár elérni azt, hogy a karácsonyfa végre egyenesen álljon, vagy hogy milyen megterhelő tud lenni mindenkinek az ételpreferenciáit figyelembe véve megkomponálni az ünnepi menüt. Lehet, hogy több személyes konfliktus is eszünkbe jut, vagy akár apró kellemetlenségek, mint, amikor a nagybácsink leöntötte a kedvenc díszes abroszunkat. Mindenesetre fontos, hogy mind a pozitív, mind a „kevésbé tökéletes” pillanatokat egyaránt fel tudjuk idézni.

Használjunk kognitív átkeretezést!

Ne várjuk, hogy egy adott dátum automatikusan boldogságot hozzon, csak azért, mert különleges napnak kellene lennie. Helyette tudatosan összpontosítsunk a jelen pillanat megélésére, és tartsuk elvárásainkat reális keretek között. Az eredmények helyett figyeljünk inkább az úton megélt spontán örömökre és pillanatokra.

Maradjunk rugalmasak az elvárásaidban!

A kulcs nem az elvárások csökkentése, hanem azok alkalmazkodóképessé tétele. Azok az emberek, akik rugalmasan kezelik az elvárásaikat és azokra az aspektusokra összpontosítanak, amikre tényleg van ráhatásuk, magasabb elégedettségi szintről számolnak be.

Az elvárások pszichológiájának megértésével nagyobb realizmussal és érzelmi felkészültséggel közelíthetjük meg az ünnepeket. Ha tudatosan kezeljük az agyunk természetes „jutalom-előrejelzési hibáját”, olyan ünnepi élményeket teremthetünk, amelyek jobban megfelelnek a valóságnak, miközben megőrizzük az ünnepek különleges hangulatát és örömét. És ne legyünk túl szigorúak a családtagjainkkal – általában nem csak ők tehetnek róla!