„Hová merűlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, min a csalódás könnye rengedez?” – írja Vörösmarty. Mindannyian hajlamosak vagyunk olykor elkalandozni a múlt eseményeinek útvesztőjében és ezáltal elszakadni a jelentől. A nosztalgia felfogása az évszázadok során jelentős változásokon ment keresztül. Kezdetben fizikai betegségnek tartották, majd mentális kórnak, végül a tudomány fejlődésével felismerték a jelenség mögött álló pszichológiai folyamatokat. Miért olyan csábító nosztalgiázni?
A 17. század vége felé Johannes Hofer orvostanhallgató furcsa betegségre lett figyelmes, amely a külföldön szolgáló svájci zsoldosokat sújtotta. A tünetek – krónikus fáradtság, álmatlanság, szabálytalan szívverés, emésztési panaszok és láz – olyan erősek voltak, hogy sok katonát le kellett szerelni. Hofer felfedezte, hogy betegségüket nem fizikai rendellenesség okozza, hanem a haza iránti heves vágyódásuk. Hofer nosztalgiának, honvágynak nevezte el a tünetegyüttest, a görög nostos – hazatérés és az algos – fájdalom, vágyódás szavak után.
Kezdetben a nosztalgiát tipikusan svájci betegségnek tartották. A betegség oka az orvosok szerint, hogy az Alpokban folyton szólnak a kolompok, mely károsítja a dobhártyát és az agyat. A zsoldosoknak parancsnokaik megtiltották a hagyományos svájci dalok éneklését, attól tartva, hogy elszöknek vagy öngyilkosságot követnek el.
Ám ahogy a migráció világszerte elterjedt, másoknál is megfigyelték a nosztalgiát. Kiderült, hogy aki hosszú időre elszakad a szülőföldjétől, mind hajlamossá válik a nosztalgiára, a honvágyra.
A 20. század elejére a tudósok már nem neurológiai betegségnek tartották a nosztalgiát, hanem a depresszióhoz hasonló mentális zavarnak. A kor pszichológusai úgy vélték, hogy
A tünetegyüttes A GYERMEKKOR ELENGEDÉSÉNEK NEHÉZSÉGEIT,
vagy akár az anyaméhbe való visszatérés vágyát jelzi.
A következő néhány évtized során a nosztalgia felfogása két fontos tekintetben változott. A szó jelentése kitágult, és a honvágy mellett magába foglalta a múlt iránti általános vágyakozást. Innentől kezdve nem szörnyű kornak számított, hanem szívbemarkoló és kellemes élménynek. Erre a legékesebb példa talán az, amit Marcel Proust, francia író ragadott meg. Leírta, hogy a gyerekkora óta nem kóstolt madeleine-sütemény íze hogyan váltotta ki belőle heves és erőteljes asszociációk kavalkádját.
Mi jellemzi a nosztalgikus élményeinket?
Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb múltbeli élmény amit nosztalgiázás közben felidézünk, jelentős személyes tartalommal bír. Ezekben általában érintettek hozzánk közelálló személyek is. Az emlékek főszereplői sokszor barátok, családtagok, és szerelmi partnerek. A jelentős események között szerepelnek leggyakrabban családi nyaralások, barátokkal történő utazások, esküvők, ballagások stb. Kijelenthetjük, hogy a nosztalgikus emlékeink boldog emlékeket foglalnak magukban.
Miért változott meg ennyire gyökeresen az, ahogy a nosztalgiára gondolunk?
Ez részben a tudománynak köszönhető. A pszichológia elmozdult a tisztán elméleti megközelítéstől a pontos és módszeres empirikus megfigyelés irányába. A tudósok rájöttek, hogy számos negatív tünet talán csak a nosztalgia velejárója volt, de nem a nosztalgia váltotta ki őket. És bár a nosztalgia bonyolult érzelmi állapot, amely magában foglalhatja a veszteség és szomorúság érzését, általában mégsem rontja el a kedvünket. A múltbeli felfogással ellentétben napjainkra már úgy tűnik, hogy a nosztalgiázásnak semmilyen negatív hatása sincs. Sőt, számos pszichológiai előnnyel rendelkezik. Ahogy korábban írtuk a nosztalgiázás során legfőképp pozitív emlékeket élünk újra. Ezáltal nemcsak emlékezünk az élmény során átélt pozitív érzelmekre, hanem aktuális hangulatunk is javul.
A MÚLTBAN ÁTÉLT KELLEMES ÉLMÉNYEKRE VALÓ EMLÉKEZÉS JÓ ÉRZÉSSEL TÖLT EL MINKET A JELENBEN.
Azzal, hogy lehetővé teszi a számunkra fontos és másokkal átélt felemelő élményekre való emlékezést,
A NOSZTALGIA NÖVELHETI A MENTÁLIS JÓLlÉT ÉRZÉSÉT.
Kutatások szerint ez az érzés növelheti az önbecsülést és a közösséghez tartozás érzését, amelyek mind jelentős emberi szükségleteink. Elősegíthetik a lelki fejlődésünket, sőt még jószívűbbé is tehetnek.
Ahelyett tehát, hogy lelki szenvedést okozna, a nosztalgia éppen ellenkezőleg, segítheti a megküzdést. Például amikor negatív érzelmeket élünk át, hajlamosak leszünk a nosztalgiába menekülni, hogy csökkentsük a szorongásunkat és újra jól érezzük magunkat. Továbbá az élmény csökkenti a stresszt. Energikusnak, inspiráltnak és optimistának érezhetjük magunkat általa.
Manapság mintha a nosztalgia mindenütt jelen lenne. Részben, mert a cégek rájöttek, hogy hatalmas reklámereje van. Többek között ezért lehet ennyire sikeres a Pokemon Go játék, ezért csalogatnak annyi nézőt a mozikba az új Star Wars filmek. Gondolhatnánk, hogy ez annak a jele, hogy beleragadtunk a múltba, de a nosztalgia nem így működik. Ehelyett
SEGÍT EMLÉKEZNÜNK arra, HOGY ÉLETÜNK LEHET ÉRTELMES ÉS ÉRTÉKES.
Segít megtalálnunk az önbizalmat és a motivációt, hogy szembenézzünk a jövő kihívásaival!
Mi váltja ki belőlünk a nosztalgiát?
Kutatók azt találták, hogy bizonyos esetekben régi ismerősökkel való találkozás, egy elfeledettnek hitt kellemes illat, egy zeneszám meghallása vagy régi fotók nézegetése előidézheti a múltbeli események térnyerését. Ám leggyakrabban
A NEGATÍV HANGULAT IDÉZI ELŐ A NOSZTALGIA IRÁNTI IGÉNYÜNKET.
Ezen belül is a magányosság, valamint az élet értelmetlenségének érzése bizonyultak a legjelentősebb faktoroknak.
Összegezve, a nosztalgia egyfajta pszichológiai menedékként szolgál, melybe akkor menekülünk, ha le akarjuk győzni negatív érzelmeinket és sebezhetőség érzésünket. Segítségével felhasználhatjuk múltbeli tapasztalatainkat annak érdekében, hogy megküzdjünk a jelen kihívásaival.
