0-24 múzeum – a művészet, ami körülvesz

Nézz körül a szobában, ahol ülsz, vagy a villamoson, metrón, buszmegállóban. Nézz körül, ahol vagy! Mit látsz? Bárhol is élsz, Magyarországon vagy külföldön, nagyvárosban vagy vidéken, panelban vagy sorházban, kikötő mellett, város szélén, turista központban – épített környezetben vagy.

Őseinket nap mint nap a természet vette körül. Mi pedig már alig találkozunk ilyen érintetlen tájakkal. Születésünk után egyből egy kórházban találjuk magunkat, ahonnan „haza” visznek minket. Mindennap utcákat szelve, járdát taposva megyünk óvodába, iskolába, egyetemre vagy dolgozni. Ha ki szeretnénk kapcsolódni, beülünk egy kávézóba, falatozunk egy étteremben, elmegyünk színházba vagy éppen a parkba futni. Hiszen már a „természet” is épített, behatárolt formában vesz minket körül.

A modern ember életének több mint 90 százalékát olyan környezetben tölti, ami ember által tervezett és konstruált – ez az ember pedig nem saját maga, hanem egy ismeretlen építész. Ahogy kinéz az épület, amiben laksz vagy ahol dolgozol – mások döntése. Egy tervező vagy kivitelező cég döntéshozójának elképzelése. Azt látod munkába menet, amit más eldöntött, hogy láss. Ez pedig folyamatos változásban van.

Vigyázat, építkezési terület!

Az egész világ egy építkezési terület: folyton változik, alakul, újjáépül, lerombolódik, aztán új falakat húznak fel a régiek helyére. Ha kimész az utcára és körbenézel, a 80 százaléka az épületeknek, amiket az emberek otthonuknak neveznek, nem létezett 60 évvel ezelőtt.

Mi lenne, ha más építette volna őket és teljesen máshogy néznének ki? Ha más döntött volna? Ha a budapesti belváros helyén lakópark lenne? Ha a turistáktól nyüzsgő bérház helyett egy sorházrészbe mennél haza minden este? Más lennél? Mások lennének a szomszédaid? És a stílusod? Kikkel barátkoznál? Milyen hatások érnének?

Állandóan nyitva tartó múzeum

Környezetünk hatással van ránk, ez nem kérdés. Befolyásolják érzéseinket, gondolatainkat, cselekvéseinket. Ha elindulunk csak úgy, bolyongva egy ismeretlen városban, az utcákat követve bizonyosan egy templomhoz vagy főtérre érkezünk – nem véletlenül. Az utak kanyarodása, szűkülése vagy szélesedése, a kereszteződések – mind mind irányítanak bennünket.

A világ egy épített múzeum, amiben az épített környezet a műalkotás. Ugyanakkor máshogy működik, mint a többi művészeti forma: akkor is hatással van ránk, ha nem fordítunk rá figyelmet. Míg egy könyv vagy vers csak olvasása által hat ránk, vagy egy színdarab csak annak színházi adaptációjával fejt ki bármiféle hatást, környezetünk bármiféle figyelem igénye nélkül meghatározhatja érzéseinket, irányíthatja gondolatainkat vagy cselekedeteinket.

Egy fegyver, amivel nem tanultunk meg bánni

Mivel ilyen nagy hatást gyakorol ránk, nem szabadna figyelmen kívül hagynunk a tervezés és a tudatos design erejét. Ugyanakkor világunkban két (az általunk legfontosabbnak vélt) szabály érvényesül. Első a biztonság: bármit is hozunk létre, azt előírások és szabályzatok alapján tesszük, kiváltképp az építészetben. Legyen meg a kellő számú menekülési útvonal és a biztonságos paraméterek. Ezután jöhet a funkcionalitás: mire akarjuk használni az épületet? Egy könyvtárban legyen nagy tér a polcoknak és az olvasótermeknek. Egy parkban legyen elég pad és kuka. Egy autópályán legyen gyorsítósáv. De hol marad a design? Design, ami nem csak szépséget és igényességet jelent. Magába foglalja a kivitelezést, az önmaga által kiváltott hatást, illetve azt is, milyen élményt nyújt használatakor. Ezt pedig lefordíthatjuk országokra is!

A temperamentumos spanyol vér

Mindenki által – talán tudatosan vagy tudattalanul – ismert a spanyolokkal szemben támasztott sztereotípia, miszerint a félszigeti nép energikus, életerős, a vitalitásáról híres. Természetesen igyekszünk ezt az általánosítást – ahogy minden más sztereotípiánkat is – érvekkel alátámasztani. A spanyolok vitalitását biztosan a napfény, a tengerpart és az egészséges életmód okozza, hiszen mindenkinél több halat és olíva olajat fogyasztanak, illetve nemzeti szokás nálunk a siesta. Spanyolországban járva azonban megfigyelhetjük azt is, hogyan rendezkedett be ez a kissé hangos nép a „boldogító” földrajzi körülményekhez. Házaik, lakásaik kialakításakor fontos, hogy minél több fény és napsütés juthasson be a lakásokba és a környező utcákba is. A járdákat úgy építik ki, hogy a magas pálmafák megmaradhassanak természetes helyükön. Turizmusuk pedig az óriási teraszokkal rendelkező kávézókból és éttermekből él. Minden adott tehát, hogy élvezzék a napsütést, magukba szívják a D-vitamint és finomakat ebédeljenek, majd siestázzanak. De vajon melyik volt előbb: a tyúk vagy a tojás? Valószínűleg egymást támogatják ezek a (természetes vagy épített) környezeti tulajdonságok.

Ami biztos: a környezet, ahol élünk, hatással van ránk. Befolyásolja hangulatunkat, egészségügyi állapotunkat, lelkesedésünket, energiánkat. Sarah Williams Goldhagen könyve pedig tükörként szolgál, hogyan legyünk tudatosak környezetünk és annak ránk gyakorolt hatása kapcsán.