Miért tabutéma a klimax, miközben az egyik legtermészetesebb biológiai folyamatok egyike? A változókorról és a lehetséges tünetekről lényeges beszélni. A tünetek félreértelmezése, a megfelelő ismeretek hiánya, a különböző társadalmi-kulturális vélekedések fokozhatják az olyan negatív érzelmeket, mint a szégyen, a kétségbeesés és a félelem. Számtalan ártalmas tévhit kering a menopauza kapcsán – ezeket vesszük sorra kétrészes cikkünkben.
Először tisztázzunk néhány fogalmat! A menopauza többféle definícióval is rendelkezik. Alapvetően az utolsó menstruációs vérzést jelenti, de elterjedt a teljes változókorra (klimaktériumra/klimaxra) vonatkozó használata is. A nők életében egyszer elérkezik a pillanat, amikor véglegesen megszűnik a menstruációs vérzésük: általában akkor mondható ez el, ha már legalább egy éve nem jelentkezett vérzés. (Amennyiben nem természetes életszakaszhoz köthető – mint amilyen a terhesség, szoptatás vagy a változókor – a vérzéskimaradást amenorrhoeának nevezzük.) A menstruációs ciklus eltűnése 40-60 éves kor között játszódik le, de nagy egyéni különbségek mutatkoznak benne (az átlagéletkor 51 év). Megkülönböztethetünk premenopauzát, perimenopauzát és posztmenopauzát.
„A menopauza csak a menstruáció megszűnését jelenti.”
A menopauzát a menstruációs vérzés abbamaradása mellett a termékenység megszűnésével azonosítják. Valójában egy nagyon komplex, hormonálisan szabályozott testi-lelki folyamatról van szó. Ebből adódóan számtalan fizikai tünet kísérheti a klimaxot. A női nemi hormon, az ösztrogén (más néven tüszőhormon) termelődése csökken, majd teljesen leáll. Az ösztrogén a ciklus szabályozása mellett a test hőszabályozásában is szerepet játszik: emiatt gyakoriak a menopauzális hőhullámok, a fokozott izzadás, a kipirosodás. Az éjszakai hőhullámok akadályozzák a nyugodt alvást. Az alvászavar miatti kimerültség koncentrációs nehézségekhez vezet. Ugyanez a hormon felelős a mellek rugalmasságáért is, így azok megereszkedhetnek, fájdalmassá válhatnak. Emellett olyan fizikai tünetek is jelentkezhetnek, mint a vizelet-visszatartási problémák, az érelmeszesedés, a szapora szívverés, a hüvelyszárazság, a fejfájás. Ez az időszak fokozottan kiszolgáltatottá teheti a nőket, ugyanis növekszik a szívbetegségek és a csontritkulás kockázata is.
„A klimax miatt a nők meghíznak, megcsúnyulnak.”
Egy török kutatás szerint ez a gondolat aggasztja a férfiakat leginkább a női változókor közeledtével (Hidiroglu és munkatársai, 2014). Attól tartanak: a nők igénytelenné válnak, elveszítik szépségüket, hízni kezdenek. Ennél azonban természetesen árnyaltabb a kép. Valóban jellemző lehet a súlygyarapodás ebben az életszakaszban, de nem tisztázott, ez minek tudható be. Hormonális változásoknak, életmódnak, öregedésnek, rossz lelki állapotnak? Az viszont bizonyos, hogy a testsúlyunk, alkatunk, főleg ebben a kritikus életszakaszban kihat a testünkkel való elégedettségünkre, magabiztosságunkra.
A termékenység elvesztésével megkérdőjeleződik a nőiség,
ahogyan a korábbi vonzerő is. Az öregedéssel összefüggésben csökkenhet az önbizalom, a saját testünkkel való elégedettség. A pozitív önértékelés segíthet, hogy ne hagyjuk el magunkat ebben az időszakban sem.
„A menstruáció megszűnésével a szexuális vágy is örökre eltűnik.”
A már említett kutatásában a férfiak háromnegyede a szexuális vágy teljes megszűnésével azonosította, egyfajta női impotenciának tekintette a menopauzát. Ez azonban korántsem helyes megállapítás, a menstruáció és a termékenység végeztével nem kell lemondanunk a szexről! Nehézséget jelent, ha partnerünk félreérti az olyan menopauzális tüneteket, mint a hüvelyszárazság és az alacsonyabb nemi vágy, netán a hűtlenség jelének tudja be ezeket. Fontos, hogy őszintén tudjunk beszélgetni partnerükkel arról, amin keresztülmegyünk! A különböző fizikai tünetek, hormonális változások valóban megkeseríthetik a szexuális életet.
ám sokkal gyakoribb, hogy lelki eredetű a gátoltság.
Az alacsony önértékelés, a termékenység elvesztésével járó veszteségélmény és gyász, a saját nőiségben való megingás, az értéktelenség érzése, a vonzerő csökkenésének érzése, az öregedéstől való félelem mind-mind hozzájárulhatnak szexuális életünk hanyatlásához. Lehetségesek a menopauzától független okok is: stressz, rossz egészségi állapot, öregedés, párkapcsolati problémák stb.
Sokan mégis pozitívan élik meg a változókori szexuális életet, főként abban az esetben, ha korábban fájdalmas, problémás menstruációjuk volt, vagy nehezen találtak megfelelő fogamzásgátlási módszert. Számukra a klimax felszabadító lehet. A menopauza elérkeztével a szexualitás egy teljesen új szakasza következhet, amiből egy kiegyensúlyozott párkapcsolat profitálni tud. Az életvitelbeli változások is előnnyé kovácsolhatók: általában a gyerekek ebben az időszakban már elhagyták a családi fészket, így több lehetőséget teremthetünk az intim pillanatok számára. A posztmenopauzális szex nemcsak veszteségekről szólhat, hanem a lehetőségekről is. Az egészséges szexuális élet nagy szerepet játszhat abban, hogy a nők sikeresen átvészeljék ezt az időszakot.
„Minden nőt ugyanolyan módon érint.”
Noha egy univerzális biológiai folyamatról van szó, a változókor mégis egyénre szabott és mindenkire más hatással bír. Van, aki számára kész rémálom ez az időszak, míg mások
pozitívan élik meg a menopauzával járó változásokat.
Egyéni különbségeink az eltérő környezeti hatásoknak, életmódnak, gazdasági körülményeknek, társadalmi-kulturális kontextusnak és a társas közegnek is betudhatók.
„A menopauza egy betegség.”
Hidiroglu és kollégáinak kutatásában (2014) a megkérdezett férfiak egyharmada betegségnek tekintette a menopauzát, úgy érveltek: ha a nőnek már nem lehet gyereke, az természetellenes, tehát betegség. Ez a hozzáállás megbélyegzi a klimaxoló nőket, akik azt érezhetik: valami elromlott bennük. Fontos azonban tudatosítani, hogy a menstruáció megszűnése, a terméketlenség bekövetkezése természetes és elkerülhetetlen a nők életében.
A második részben elsősorban a pszichés tünetekre és a kezelési módokra fókuszálunk, öt újabb tévhiten keresztül. De az is kiderül majd, miként érintheti a klimax a férfiakat.
