Karácsonyi mesék Andersentől, boldogtalan befejezéssel – Hogyan használhatjuk a negatív meséket?

Ki ne ismerné A kis gyufaárus lány vagy A fenyőfa című Andersen meséket? Velünk vannak, megmelengetnek és elhozzák nekünk a karácsonyt. De mégis hogyan képesek ezt megtenni, ha mind halállal, elmúlással és az örök véggel fejeződnek be? Cikkünkben a meséken keresztül foglalkozunk azzal, hogyan használhatjuk jól a boldogtalan befejezéseket. 

Tudjuk jól, hogy a mese fejleszti a gyermekek szókincsét, lehetőséget ad arra, hogy használják a képzeletüket, átéljék a próbatételeket, megküzdjenek a gonosszal és mindezzel csökkentsék a szorongásukat, feszültségüket és fejlődjön a személyiségük. De adódik a kérdés, vajon kizárólag az segít nekik, ha a mese kiszámítható, a jó győz és a gonosz elnyeri méltó jutalmát? Mi van a boldogtalan befejezésekkel?

Hans Christian Andersen a boldogtalan mesék atyja, nehéz lenne egy olyan meséjére is gondolni, ami a klasszikus felfelé ívelő, happy enddel záruló történet lenne. Meséit átszövi a tragikum, központi elemmé téve, hogy a valóságban nem mindig jön el a boldog vég, nem oldódik meg minden élethelyzet egy varázslatos fordulattal. Számára a mese a valóság letükröződése, szerinte a meséken keresztül mindent meg kell mutatni, ami az élet része. Éppen ezért nagyon megosztó író: vannak, akik nagyon szeretik, és vannak, akik sosem kedvelték a történeteit. Ebből a kettősségből adódik az a számtalan történet átdolgozás is, ami meséken, filmeken, színházban íródott, ahol szinte kivétel nélkül valamilyen boldog véget kaptak a mesék. A fenyőfa szellőként rendre újjáéled az adaptációkban, vagy a kis gyufaárus lány, miután megfagyott az utcán, másnap egy meleg lakásban, boldog családi körben ébred. Ezekből is látszik, hogy a befogadót mennyire nyugtalanítja, ha a történet végén nincs feloldás, nincs boldog vég, nincs katarzis. 

Akkor milyen a jó mese?

Általában az európai tündérmesék azok, amelyek a leginkább alkalmasak az óvodáskorú gyermekek világát leképezni. Ezekben a mesékben elkülönül a jó és a rossz, a jó harcol a gonosszal, és próbatételek révén képes legyőzni azt. Nincsenek benne bonyolult jellemábrázolások, a pozitív szereplőnek kizárólag pozitív tulajdonságai vannak, minden kiszámítható, minden egyértelmű. A gyermekeknek ez a fajta mese az, ami képes biztonságot nyújtani. A varázslat mindig megtörténik, a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz megbűnhődik tetteiért. A mese ismétlődő jellege, ismerős szerkezete biztos pontot ad a gyermekeknek és a szereplőkkel való azonosulás révén tanulnak belőle. 

A tündérmesék viszont sokszor nagyon félelmetesek és a felnőttek könnyen gondolhatják azt, hogy a gyermeknek ez túl sok.

Azonban a sárkány fejét le kell vágni, a boszorkányt el kell égetni, a rossznak meg kell bűnhődnie tetteiért ahhoz, hogy a gyermek indulatai is csökkenni tudjanak.

Át kell élnie, hogy a legrosszabb dolgok is legyőzhetők. 

De érdemes tudni, hogy a sokféle mesefajtában a tündérmese az egyetlen, amelynek mindig jó a vége. Az állatmesék, formulamesék, legendamesék gyakran végződnek úgy, hogy nem győz a jó, vagy a rossz nem kap büntetést, vagy nem tanul a hibáiból és ugyanolyan marad, mint előtte. Hogy ilyen sokféle mese létezik, az így van jól, hiszen a tündérmesék polarizált, kettős, fekete-fehér világa a gyermekek világképéhez kb. 10 éves korukig illeszkedik. Ezután fokozatosan válik el a mese a valóságtól, és képesek árnyaltabb jellemeket és történeteket is megérteni. Valahol itt érdemes elkezdenünk eredeti Andersen-meséket olvasni nekik, ahol már nem teljesen egyértelműek a befejezések.

Hogyan foglalkozzunk a boldogtalan lezárásokkal?

Meseolvasás során mindig érdemes a gyermek felől megközelíteni a szöveget. Hol tart ő, mit gondol róla, mi az, amit befogadott belőle? Ha már nagyjából látjuk azokat a pontokat, ahol a gyermek csatlakozni tudott a szöveghez, akkor tudunk eggyel mélyebbre menni. Hol látja magát a mesében? Milyen más, alternatív befejezést adna neki? Milyen erőt mozgósítottak a szereplők? Ő mit tett volna a főszereplő helyében? Milyen szimbólumok jelennek meg a mesében? Egy-egy jól irányzott kérdés és az abból keletkező beszélgetés képes megadni azt a katarzist, amit a boldogtalan befejezéssel a gyermek nem kapott meg. Nézzük meg, milyen értékeket találhatunk egy-egy ilyen mesében!

1. Erkölcsi győzelem? A kis gyufaárus lány

Olvasd el a mesét itt: mek.oszk.hu      

A kis gyufaárus lány történetében első nekifutásra nem találhatunk semmilyen feloldást, hiszen elbukik a társadalom, az emberek nem segítenek egymásnak, elbukik a jó, a kislány meghal. Azonban ha mélyebben megvizsgáljuk, találhatunk benne olyan értékeket, amikről érdemes beszélgetni a gyermekekkel is. Bár a jó látszólag nem képes győzedelmeskedni, felvethetjük akkor vajon milyen síkon képes ezt megtenni? Hogyan tudjuk erőforrásainkat mozgósítani a legnehezebb helyzetekben is? A kislány a történet végén átlép egy lelki síkra, oda, ahova mindig vágyott: nagymamája birodalmába, ahol szeretetet kap, elfogadást, családot. Bár ezen a világon magára maradt, a mese mégis képes egy pozitív kicsengéssel zárulni. Irodalomterápiás szempontból a mesét érdemes a szimbólumok felől is megközelíteni, mint a hó, a tűz, a ház, melyekkel asszociálhatunk a halálra, az elmúlásra, de a biztonságra, a boldogságra is. A gyerekeket megkérdezhetjük, szerintük mit jelentenek ezek a szimbólumok, szerintük a mesében hogyan fordultak elő?

A kis gyufaárus lány történetével erősíthetjük az empátiát, a másokkal való törődést, beszélgethetünk a család fontosságáról, de a halálról, elmúlásról és a túlvilágról is.  

2. A nagyravágyó fenyőfa

Olvasd el a mesét itt: mek.oszk.hu 

A fenyőfa történetében talán még nehezebb bármilyen katartikus feloldást találnunk, hiszen a végig felfelé ívelő mese a történet végén letaszítja főszereplőjét a mélybe. Mégis rengeteg értékes témát rejt ez a mese is, amiről beszélgethetünk a gyermekekkel. A fenyőfa boldogtalansága, elvágyódása az erdőből megtanít minket arra, hogy értékeljük a jelenünket és mindazt, amink van. A gyermekekkel beszélgethetünk arról, vajon a fenyőfának mit kellett volna tennie, hogy mindez ne történjen meg? Mit jelentett neki az erdő és milyen jövőre vágyott? Beszélgethetünk arról is, hogy mit jelent a boldogság és hogyan tudunk hálásak lenni. Vajon hol volt a fenyőfa a legboldogabb? Az erdőben, csak éppen nem ismerte fel? Vagy a családi házban, amikor feltették rá a karácsonyi csillagot? És természetesen az elmúlást is hozza magával a történet: a halált, a gyászt, a múló időt. 

A fenyőfa hálára tanít minket, boldogságra, a jelenünk értékelésére. 

Láthatjuk, Andersen meséi a boldogtalanságukkal együtt rengeteg értéket rejtenek. Fontos tudni, hogy a gyermekeknek kell a negatív érzelem is, a negatív szereplők, a negatív befejezések, hiszen ezzel tanulják meg, hogyan képesek megküzdeni egy-egy nehéz helyzettel. Ráadásul a mese- és irodalomterápiában mindig katartikus hatású, ha a gyermekek képesek megtalálni azt a pontot, ahol a tragédia még elkerülhető lehetett volna. A negatív meséket számtalan módon dolgozhatjuk fel, de vegyük mindig figyelembe az adott gyermek sajátosságait és azt, hogy hol, milyen módon kapcsolódik ő a történethez.