A reggeli ébresztőt álmosan kikapcsoljuk. Nagyokat nyújtózkodunk, átgondoljuk a napi terveinket, s élvezzük, ahogy besüt a nap a hálószobába. Na, még mit nem! Mi történik valójában? Az ébresztő kikapcsolását követően azonnal azt böngésszük, hogy mi történt a Facebookon éjszaka, amíg mi alvásra fecséreltük az időt. Megválaszoljuk az üzeneteinket, lájkolunk, kommentelünk. Ismerős napindító, igaz? A kérdés az: milyen hatással van ez a hangulatunkra? Ez szükséges a boldog és kiegyensúlyozott élethez? Cikkünkben erre keressük a választ.
Kétség sem fér ahhoz, hogy a Facebook tudhatja magáénak a legnépesebb felhasználói bázist a közösségi oldalak széles palettáján. Az 1 milliárd felhasználó megközelítőleg 70 százaléka naponta bejelentkezik annak érdekében, hogy újabb képet posztoljon magáról, megossza a gondolatait, és nyomon kövesse a hírfolyamán bekövetkezett eseményeket. Egyértelműnek tűnhet, hogy azért teszik mindezt az emberek, mert Facebook kielégíti, boldoggá teszi őket. A tanulmányok azonban az ellenkezőjét bizonyítják: a Facebook-használat összefüggésben áll az élettel való alacsony elégedettséggel. Joggal merülhet fel bennünk, hogy hogyan is lehetséges ez, hiszen számtalan pozitív hozadéka van a 21. század egyik legnépszerűbb közösségi oldalának. A kutatások azt mutatják, hogy
a felhasználók mindössze 9 százaléka használja arra a Facebookot, hogy beszélgessen ismerőseivel.
Helyette inkább cicás videókat nézegetünk, 10 perc alatt elkészíthető ételcsodák receptjeit memorizáljuk, és csekkoljuk az összes barátunk horoszkópját. Naponta órákat is képesek vagyunk ezzel tölteni. A céltalan böngészés után az emberek nagy része úgy érzi, elpazarolta az idejét, nem tett semmi produktívat. Ennek hatására pedig bizonyítottan szomorúak, lehangoltak lesznek.
Az irigység és a depresszió
Milyen hangulatú képek fogadnak minket a hírfolyamunkon? X ismerősünket épp eljegyezte a gyerekkori szerelme. Y ismerősünk egy napsütötte tengerparton szürcsölgeti a színes koktélját. Z ismerősünk ma is megosztotta, hogy 5 fogásos egészséges ebéddel várja a barátait. Egy 2016-os tanulmány szerint ezeket látva akaratlanul is összehasonlítást végzünk a saját életünkkel és bizony elég hamar lehangolttá válunk. Az a benyomásunk támad, hogy az ismerőseinknek mennyivel jobb életük van, mint nekünk.
Ezek az érzések pedig növelik a depresszió kialakulásának valószínűségét.
Ördögi kör
Felmerül a kérdés, hogy ha szomorúak leszünk a habos-babos tartalmak látványától, miért használjuk mégis a Facebookot? A kutatók szerint az emberek azzal a reménnyel lépnek fel közösségi oldalukra, hogy ettől boldogabbnak fogják érezni magukat. Legtöbbünk nem veszi észre, hogy az összehasonlítások által végül csak még elégedetlenebbül állunk fel – és térünk vissza a virtuális világból a valódi életünkbe – mint ahogy leültünk a telefonunk, laptopunk elé. Kialakul egy ördögi kör. Azt hisszük, hogy a rövid böngészésünk alatt sem koncentrálunk a gondjainkra,
nem stresszelünk, és legalább kapcsolatban maradunk a barátainkkal.
A valóság viszont az, hogy ritkán használjunk a legnagyobb közösségi felületet arra, hogy a társainkkal kommunikáljunk, s a stressz szintünket sem csökkenti a böngészés.
Az okos ember tudatosan használja!
Jó hír, hogy önmagában már az a tény, hogy tisztában vagyunk a Facebook negatív hatásaival, a segítségünkre lehet abban, hogy tudatosabb felhasználókként legyünk jelen az online platformon. Az a fontos, hogy
ne végezzünk céltalan társas összehasonlítást a közösségi oldalunkon másokkal.
Maga a társas összehasonlítás nem egy új keletű jelenség, amit a Facebook hívott volna elő. Egy jeles pszichológus, Leon Festinger már a XX. században felismerte, kutatta. A legtöbb ember életében eljön az a pont, amikor szeretne választ kapni a „ki is vagyok én?” típusú kérdésre. Az önmagunkról alkotott koherens képhez számtalan tényező járul hozzá. Például felhasználjuk gondolatainkat, érzelmeinket, mások visszaigazolásait, és nem utolsó sorban más emberekhez hasonlítva határozzuk meg önmagunkat (Smith, Mackie, és Claypool, 2016). Festinger szerint a felsorolt tényezők közül az utóbbi az, melynek köszönhetően a legpontosabb információkat szerezzük be magunkról. Ez arra enged következtetni, hogy egy pozitív dolog a társas összehasonlítás. Valóban az lehet, amikor hozzánk hasonló emberekkel végzünk összehasonlító monitorozást. A gond általában abból fakad, hogy
nem egyenlő erőviszonyokkal rendelkező társainkkal mérjük össze magunkat.
Ismerős-e az a helyzet, hogy végre sikerül lefutunk 4 kilométert, majd a közösségi oldalunkon szembesülünk azzal, hogy ismerőseink már maratoni távokat futnak? Ezekhez az eredményekhez képest eltörpül a mi 4 kilométerünk, s rögtön más színezetet kap a percekkel ezelőtt még lenyűgözőnek tűnő táv. Abba viszont ritkán gondolunk bele, hogy az illető mióta űzi rendszeresen a sportot. Meglehet, hogy ő már évek óta erre edzi magát, míg mi pár hónapja vágtunk bele. Ezt nevezzük kontraszthatásnak. Egy átlagos képességünket egy kiemelkedően jó, vagy különösen gyenge társunkhoz hasonlítjuk, s ekkor magunkat az ellenkező oldalra soroljuk (Mussweiler, Ruter, és Epstude, 2004).
Természetesen mindegyikünknek vannak nehézségei, rosszabb időszakai, melyekkel küzdünk életünk során. Valakivel azonban mégis célszerű összehasonlítást végeznünk, ez pedig nem más, mint saját magunk.
Hasonlítsd magad össze azzal, aki tegnap voltál!
A tudatosság mindamellett, hogy segít a negatív gondolataink kiküszöbölésében, gátat szabhat a céltalan Facebookozás okozta elpazarolt óráinknak is. Mindez pedig pozitív érzésekkel tölt majd el bennünket.
Saját bejegyzéseink során is érdemes átgondolni, hogy mit érünk el vele ismerőseink körében. Meglehet ugyanis, hogy ők velünk végeznek összehasonlítást. Épp úgy, ahogy mi tettük a fentebb taglalt futásos példánál.
Ezek az összehasonlítások pedig képesek teljesen megmérgezni kapcsolatainkat.
Hogyan birkózzunk meg mindezzel? A leghasznosabb tanács, hogy igyekezzünk minimalizálni az olyan tartalmú posztjainkat, amelyekben esélyt adunk a társainknak arra, hogy negatív összehasonlítást végezzenek velünk. Kihívás lehet, hiszen legtöbbünkben ott van a késztetés, hogy megossza örömteli pillanatait ismerőseivel és barátaival. Érdemes tehát tudatosan kezelnünk mindezt és átgondolni, hogy mi az, amit megosztunk magunkról.
