A fejlődésbe vetett hit segít legyőzni a nehézségeket

Ha a diákok tisztában vannak azzal, hogy képességeik fejleszthetők, bátrabban néznek szembe a megpróbáltatásokkal, sokkal kitartóbbak, és képesek megvalósítani álmaikat. Carol Dweck pszichológus, aki évek óta a motivációt és a mindsetet (szemléletmódot) kutatja, a TED konferencián a fejlődésben való hit erejéről beszélt, és kitért arra is: hogyan lehet ezt a szemléletmódot megfelelő ösztönzéssel elsajátítani.  A pszichológus szerint a szemléletváltás segít a társadalmi különbségeket is megszüntetni.

„A még ereje fantasztikus” – kezdte Carol Dweck az előadását. Chicagóban van egy középiskola, ahol egy bizonyos számú tantárgyat kell teljesíteni az érettségihez. Ha a diák nem ment át az egyik tárgyból, akkor a „még nem” minősítést kapja. Mikor elégtelent kapunk, semmirekellőnek érezzük magunkat. A „még nem” értékelésben azonban megértjük, hogy egy tanulási görbén haladunk, és ez távlatot kínál a jövőre nézve.

Pályafutása elején a pszichológus elkezdte vizsgálni, hogy a gyerekek hogyan birkóznak meg a kihívásokkal és a nehézségekkel. Nehéz feladat elé állította a tízéves diákokat. Többen megdöbbentően pozitívan reagáltak a nehézségekre: „Imádom a kihívást!”, „Reméltem, hogy sokat tanulhatok majd ebből.” Ezek a gyerekek tudták, hogy képességeik fejleszthetők. Rendelkeznek azzal a tulajdonsággal, melyet Carol Dweck fejlődési szemléletmódnak hív (growth mindset). Más tanulók ugyanakkor tragédiaként élték meg a helyzetet. Nekik sokkal rögzültebb volt a szemléletmódjuk, ítéletet mondtak a képességeikről, s kudarcot vallottak.

„A még erejének élvezete helyett a most zsarnokságának foglyává váltak.”

Már számos kutatást végzett a témában. Megfigyelték, hogy a rossz eredmény milyen hatással volt a diákokra. A rögzült szemléletmóddal rendelkező diákok kudarc után bevallásuk szerint legközelebb inkább csaltak volna a több tanulás helyett. Előfordult olyan is, hogy kerestek valaki olyat, aki náluk rosszul teljesített, így már egész jól érezhették magukat. Vizsgálatról vizsgálatra azt állapították meg, hogy ezek a gyerekek menekültek a nehézségek elől.

A kutatók megmérték a gyerekek agyi aktivitását, amikor valamilyen hibát követtek el. A rögzült szemléletű diákokban alig volt látható valamilyen aktivitás. Elfutottak a hiba elől, nem foglalkoztak vele. A fejlődési szemléletű diákoknál nagy agyi aktivitást mértek.  Elméjük a „még” tüzében égett és rendkívül elfoglaltak voltak. Ők azok, akik majd feldolgozzák a hibát, tanulnak belőle és kijavítják.

A "még"-hez vezető út odafigyeléssel és megfelelő ösztönzéssel felépíthető

A „most”-ra neveljük a gyerekeinket a „még” helyett, akik emiatt az érdemjegyek és ötösök megszállottjaivá válnak. „Olyanokká akarjuk nevelni őket, akik nem tudják hogyan kell nagyot álmodni? Vajon az állandó megerősítés utáni vágyat magukkal viszik a későbbi életükbe is?” – teszi fel a kérdéseket Carol Dweck. Munkáltatókkal beszélve kiderítette, hogy olyan fiatal dolgozók nemzedékét neveltünk ki, mely tagjai egy napot sem élnek túl valamely jutalom nélkül.

A pszichológus szerint a „még”-hez vezető út odafigyeléssel felépíthető. Ne az intelligenciát vagy a tehetséget jutalmazzuk! Sokkal hatékonyabb, ha a gyerekek erőfeszítését, figyelmét, kitartását, haladását díjazzuk. A folyamat elismerése teszi szívóssá és rugalmassá a gyerekeket.

Pusztán a „még” vagy a „még nem” szavak nagyobb magabiztosságot adnak a gyereknek.

Olyan utat mutatnak nekik, mellyel kitartóbbak lesznek a jövőben. A szülők és a pedagógusok lényegében megváltoztathatják a diákok szemléletmódját. Ha megtanítják a gyerekeknek, hogy minden alkalommal, mikor kimozdulnak a komfortzónájukból, tanuljanak valami új és nehéz dolgot! Így elméjük idegsejtjei új és erősebb kapcsolatot hoznak létre, vagyis idővel okosabbak lesznek. Az egyik kutatásban a fejlődési szemléletmódról még nem informálódott diákok érdemjegyei tovább romlottak az iskolai változás alatt. Azok a diákok, akik megkapták a leckét, jegyeik hirtelen javulást mutattak.

A fejlődési szemléletmód megismerése enyhíti a társadalmi különbségeket

Az USA-ban az indián rezervátumokban vagy Bronx legszegényebb környékén élő gyerekek rendszerint gyengébben teljesítenek. Sokan javíthatatlannak érzik a helyzetet, hiszen nagyon régóta van ez így. Ám Carol Dweck szerint, ha az oktatók fejlődési szemléletet visznek a tantermekbe, létrejön az egyenlőség. Egy év alatt számos elmaradott térségbeli osztály ért el sikereket Dweck tevékenysége révén, és lett a kerülete legjobbja a teljesítmény felmérésekben. A magyarázat az lehet, hogy megváltozott az erőfeszítés és a nehézség értelmezése. Korábban a nehezebb feladatok után butának érezhették magukat a diákok, ezért feladták. Most azonban az erőfeszítésekre úgy tekintenek, hogy ezek által új és erősebb neurológiai kapcsolatok jöhetnek létre és okosabbak lehetnek.

Dweck kihangsúlyozta: ha egyszer tudjuk, hogy képességeink fejleszthetők, akkor minden egyes gyereknek meg kell adni a lehetőséget, hogy a fejlődést garantáló, a „még” erejét hasznosítani képes környezetben éljen.