Fogorvos. Meghalljuk ezt a szót, és máris görcsbe rándul a gyomrunk, elkezd izzadni a tenyerünk és a szívünk majdnem kiugrik a helyéről. Sokunknak ismerős lehet ez a helyzet, de valójában mi is áll a fogászati félelem, más néven az odontofóbia hátterében, és milyen technikákkal lehet ezt a fajta szorongást oldani? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.
„A félelem egy lehangoló érzés, amit egy általunk észlelt fenyegetés kelt bennünk. Egy alapvető mechanizmus, válasz egy bizonyos ingerre. A félelem kapcsolatban állhat a menekülési és az elkerülési viselkedéssel. A félelem az esetek többségében jövőbeli eseményekhez kapcsolódik, valamint lehet egy azonnali reakció a jelenleg fennálló történésekkel kapcsolatban is.”
Az odontofóbia, vagyis a fogászati félelem olyan reakció, „amelyet fogorvosi beavatkozás, vagy annak várható bekövetkezte idéz elő”.
A népesség több mint öt százaléka szenved fogászati félelemtől, ami különböző súlyosságban jelentkezhet. A fogászati félelmet akkor nevezzük kórosnak, amikor valaki annak ellenére sem megy el a fogorvoshoz, amikor igazán szüksége lenne rá. Ennek következménye pedig az elhanyagolt szájhigiéné, valamint az egyre több fog károsodása, esetleges elvesztése.
A fogászati félelem típusai
A fogászati félelem mértéke tág határok között változhat. Megkülönböztetünk enyhe, fokozott és erős fogászati félelmet. Az egyszerű fogászati félelem a beteg viselkedésében nem okoz olyan méretű változást, ami befolyásolná a fogászati beavatkozást. A fokozott félelem fennállásánál a beteg viselkedésében a kezelés közben jelentkezik változás, ez megmutatkozhat a beavatkozás közbeni időkérésben vagy a kezelés halogatásában, ennek ellenére a beteg ritkán, de eljár fogászati kezelésekre.
„A fogászati kezelés által kiváltott reakció akár fóbiás szintű is lehet. Fogászati fóbiáról akkor beszélünk, ha a fogászati beavatkozással kapcsolatos bármilyen tényező (például a fogorvossal, fogászati rendelővel kapcsolatban felmerülő kósza gondolatok, fertőtlenítőszer szagának megérzése, vagy a kezelés lefolyásának elképzelése) hatására erős félelmi reakció jelentkezik.
A beteg igyekszik elkerülni a kiváltó ingereket, jelen esetben a fogászati rendelőt. Amennyiben mégis beavatkozásra kerül sor, akkor azt a páciens csak nagy szenvedés árán képes elviselni.”
A fogászati fóbiák kiváltó ingereik alapján három nagy csoportot alkotnak. Agorafóbiáról beszélünk akkor, ha a fogászati rendelőben jelentkezik bezártságérzet, míg a fogorvossal és az asszisztenssel való kapcsolat kialakításától való félelem a szociális fóbia. Specifikus fóbiáról van szó, ha a beteg erős félelmi reakcióval reagál egy bizonyos beavatkozásra, vagy már attól, is elkezd rettegni, ha csak gondolatban játssza le a fogorvosnál a jövőben bekövetkező eseményeket.
Extrém esetben a fogászati fóbia pánikzavarhoz hasonló tünetekkel járó fóbiás rohamban is csúcsosodhat, amelynek a tünetei a következők:
- légszomj,
- fulladásérzés,
- mellkasi fájdalom,
- felgyorsult szívverés,
- végtagremegés,
- ájulásérzet,
- halálfélelem.
A fóbiás rohamot egy nagyon fontos elem különbözteti meg a pánikrohamtól, még pedig az, hogy a pánikrohammal ellentétben a fóbiás beteg pontosan tudja, mi volt az, ami kiváltotta belőle ezt a reakciót, és amikor a beteg távol van a kiváltó forrástól (jelen esetben fogászati rendelő, fogorvos), nem jelentkeznek a fent említett tünetek, és nem is fél attól a beteg, hogy váratlanul jelentkezne roham.
A fogászati félelem hátterében álló tényezők
Korábbi kutatások elég ellentmondó eredményre jutottak azon a téren, hogy megállapítsák, milyen oki tényezők lehetnek befolyásoló hatással ennek a rendkívül specifikus félelemtípusnak a kialakulására. Gyermekekkel kapcsolatos vizsgálatok kimutatták, hogy az életkor előrehaladtával egyre csökken a fogászati félelem mértéke. A gyermekek fogászati félelmének mértékére negatívan hat a család rossz szociális közege, valamint az anya erőteljes szorongása a fogorvostól. Felnőtteknél az életkort és a nemet tekintve nem találtak különbségeket, viszont a kísérletek eredményei rávilágítottak arra, hogy a felnőttkori fogászati félelem kialakulásában nagy szerepe van annak, ha korábban fájdalmas fogorvosi beavatkozás részesei voltunk, vagy pedig feleslegesen végeztek el rajtunk valamilyen kezelést. Emellett a fogak elhanyagolt állapota is erősítheti félelmünket.
A fogászati félelem kezelésének lehetőségei
- Mondd-mutasd-csináld
A fogorvosok körében elterjedt mondd-mutasd-csináld technika lényege, hogy a fogorvos elmondja a betegnek, mik a kezelés lépései, megmutatja az ehhez szükséges eszközöket és azok használati módját, majd ezt követi a beavatkozás lépéseinek elvégzése. Ezen módszer segíthet nekünk megismerni a ránk váró kezelés lépéseit, ezáltal csökkenthetjük félelemérzetünket.
- Kognitív terápia
A kognitív terápia segít felismernünk a logikai hibáinkat és az automatikus gondolatainkat, segít megtanulnunk, hogy tudjuk ezeket kontrollálni, valamint módosítani. „A fogászati félelem vonatkozásában ez például a fogászati kezelési helyzetnek katasztrófaként való megélésének átalakításában lehet igen fontos.”
- Relaxáció
A relaxáció különböző típusainak – mint például a progresszív relaxáció vagy az autogén tréning – gyakorlása és alkalmazása segít nekünk egy nyugodtabb alapállapotba kerülnünk, ezáltal biztosítja, hogy a különböző helyzetekkel – jelen esetben a fogászati kezelésekkel – szembeni túlzott érzékenységünket hogyan csökkentsük.
- Hipnoterápia
Hipnózis segítségével a beteg félelmét nagy mértékben lehet csökkenteni direkt módon, illetve alkalmazásával el lehet fedni a beteg elől a fogászati kezelés félelmet kiváltó ingereit. A hipnoterápia során egy fogászati beavatkozás történéseit átéli a beteg, elképzeli annak lefolyását, ennek köszönhetően tudjuk a kezelésre adott reakció érzékenységét csökkenteni.
Amint látjuk, a fogászati félelem egy gyakori jelenség, súlyos esetben a fogászati rendelő elkerülésének következménye lehet a rossz szájhigiéné, ami más betegségek kialakulásához vezethet, ezért fontos felismernünk ezt a jelenséget, és segítséget kérnünk a szakemberektől, fogorvostól és pszichológustól egyaránt.
Felhasznált irodalom: Gábor, F. (2008). A fogászati félelem okai, prevenciója és terápiás lehetőségei, különös tekintettel az orthodontiai és gyermekfogászati gyakorlatra. Doktori értekezlet. Semmelweis Egyetem Klinikai Orvostudományok Doktori Iskola
