Szinte mindig futótűzként járja be az online teret, ha valamelyik cég egy-egy Facebook-bejegyzés vagy Tweet miatt mond fel valamelyik munkavállalójának. A cégek döntésüket rendszerint azzal indokolják, hogy az elbocsátott dolgozó jó hírnevüket sértő kijelentéseket fogalmazott meg a posztjában. Miért vezet kirúgáshoz az őszinte véleményünk megfogalmazása az interneten? Hol van mindebben a cég felelőssége? Mit árul el mindez a cégen belüli kommunikációról?
A Munka törvénykönyve kimondja, hogy „a munkavállaló munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely közvetlenül és ténylegesen alkalmas a munkáltató jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének veszélyeztetésére”. A törvény tehát lehetővé teszi, hogy a közösségi médiában való megnyilvánulásaink miatt kirúgjanak minket, azonban érdemes jobban belegondolunk a történtekbe: valójában melyik fél sodorja nagyobb veszélybe a cég hírnevét? A munkavállaló a bejegyzésével vagy az azonnali hatályú felmondás, amely nélkül talán nem is értesülnénk a cégnél lévő problémákról?
Vizsgáljuk meg a kommunikációt!
Érdemes minden vezetőnek feltennie a következő kérdéseket: csak én beszélek, adom a feladatokat és értékelek, vagy meghallom a beosztottaimat is? Elérhető vagyok a számukra, ha probléma van, vagy csak én jelzem feléjük a problémáimat? Mindezek azért fontosak, mert a kétirányú kommunikáció − tehát ha nem csak fentről áramlanak az információk, hanem a beosztottak is szót kapnak a cégnél − hosszútávon sok előnnyel járhat. Az ilyen esetekben, amikor mindenféle előzetes jel nélkül küldi el munkavállalóját egy cég, elég erőteljes a gyanú, hogy a hosszú távon korántsem előnyös, egyoldalú kommunikációs stílus dominál. A dolgozónak sem a nyilvánosság az első gondolata, ha van lehetősége megosztania gondolatait és tudja, kihez fordulhat. Ám ha nincs, akkor
a keletkezett feszültséget sokan az online térben vezetik le,
pedig az valójában a vezetőknek szól.
A távolabbi hatások
Amikor a cégek a saját jó hírnevüket féltve büntetik dolgozóikat azok véleménye miatt, nem látják, hogy az elbocsátott dolgozóknak már tényleg nem lesz mit veszíteniük. Az internet rengeteg olyan platformot kínál, ahol akár névtelenül is megoszthatjuk a véleményünket, immár a következményektől való félelem nélkül. Egy dühös, csalódott, kiábrándult volt munkatársnál pedig kevesebb fenyegető jelenség létezik, főleg ha ezek az érzések a névtelenség lehetőségét biztosító internettel vegyülnek.
A szervezeti márka az egyik legértékesebb kincse a cégeknek.
Kezeljük inkább az elégedetlen dolgozói véleményeket a cégen belül!
Elengedhetetlen, hogy figyeljünk a munkavállalókra, és teret adjunk a véleményüknek akár több fórumon is. A szervezeti márkán esett csorbán kívül azzal is számolnunk kell, hogy az ott maradó dolgozók milyen szájízzel járnak majd be a történtek után dolgozni. Érdemes elgondolkodnunk azon, nem érzik-e majd magukat fenyegetve a dolgozók saját véleményük miatt? A gondolat pedig, hogy csendben kell „tűrniük” mindazt, amit feletteseik közölnek velük egészen biztosan nem lesz kedvező hatással az elköteleződésre, motivációra és hatékonyságra sem.
Megoldás: a gondos vezető kétirányú kommunikációja
Tény, hogy minden cégnek joga van ahhoz, hogy megvédje saját jó hírnevét, akár az interneten megjelent negatív munkavállalói véleményekkel kapcsolatban is.
Büntetés helyett azonban inkább a megelőzésre érdemes helyezni a hangsúlyt.
Ha egy vezető teret biztosít a dolgozói véleménynyilvánításnak, ha nemcsak feladatokat oszt és számon kér, hanem meghallgat, figyel és válaszol is, távoli és elérhetetlen főnökből rögtön gondoskodó vezetővé lép elő. A gondoskodó vezetés nagy előnye, hogy a dolgozó úgy érzi, bizalommal fordulhat egy-egy problémájával a feletteséhez. Mivel véleményét meghallják a cégen belül, nincs szüksége arra, hogy azt a vállalaton kívül, jelen esetben a világhálón ossza meg.
A dolgozók véleménye − ha nem kap teret arra, hogy felszínre jusson − hatalmas feszültséget okozhat. A jelenséget úgy is elképzelhetjük, mint egy eltömített öntözőcsövet, amin nem tud átjutni a víz: előbb-utóbb úgyis megtalálja a kiutat, de ha nem hárítjuk el a zavart időben, a végeredmény katasztrofális lehet mindenki számára. A cég hírnevén nagy csorba eshet, a véleményt nyilvánító személy elveszítheti a munkáját, miközben a megoldás a legtöbbször ennyi: csatornát teremteni a kollégák véleményének és elfogadni azt is, ha épp kritikát fogalmaznak meg.
