Vajon milyen hatással van a szabadidősport a lelkünkre? Miért posztolják ki sokan a lefutott távot a közösségimédia-felületeken, míg mások teljesítményei miért nem láthatók hasonló portálokon? A futás bárki számára elérhető sportként él a fejünkben, de mint más sportnál, itt is megjelenik a vágy a fejlődésre, a sikerre, a visszaigazolásra. A megszorítások ellenére is állíthatunk magunk elé kihívásokat, célokat, amiért érdemes megmozdulni és kimenni kocogni akár este vagy kora hajnalban, amikor időnk engedi.
A pandémia okozta szűkös sportolási lehetőség miatt egyre többen választják a futást. Rengeteg tényező motiválhat valakit arra, hogy sportcipőt húzzon és elinduljon sétálni, majd lassan kocogni. Ha valaki napi 8 órát irodában ül, alig várja, hogy kiszakadjon a négy fal közül, esetleg fizikai munkát végez és másfajta mozgásra, gondolkodásra és kikapcsolódásra vágyik, vagy szeretne megszabadulni a felkúszott kilóktól.
A futás mindenki számára jó megoldásnak kínálkozik.
Korábbi tanulmányok azonban megerősítették, hogy saját meglátásuk szerint a nőknek több akadályt kell leküzdeniük, ha szabadidős tevékenységekben szeretnének részt venni, mint a férfiaknak. Természetesen mondhatjuk, hogy mindenkinek a saját problémái és gátjai a legnagyobbak, így a nők is csak eltúlozzák ezt. Azonban azt is olvashatjuk, hogy a megkérdezett nők meg is fogalmazták nehézségeiket, mert ilyennek látják például a családi szinten mindenkinek megfelelő időbeosztás kialakításának esetét, valamint a családi kötelezettségek által teremtett konfliktusokat. Azt is megfigyelték, hogy mind testalkatuk megítélésében, mind társadalmi elvárásokban mutatkozó nemi különbségek miatt a férfiakat nagyobb valószínűséggel biztatják más emberek például egy nagyobb teljesítményre, akár egy maratoni táv lefutására, mint nőtársaikat. Természetesen a mai női és férfi szerepek átalakítják a családdinamikát is. Nem biztos, hogy csak a nőkre hárul a takarítás, vagy egy finom hétvégi ebéd elkészítése, esetleg a gyerekekkel való tanulás, foglalkozás, hiszen a férfiak is egyre inkább kiveszik részüket a házimunkából és a gyermeknevelésből, így könnyebben tervezhetővé válhatnak a hétközbeni edzések és a hétvégi hosszú futások. De nemcsak a nemi identitás kérdésében van eltérés, hiszen kimutathatóan kevesebb a középiskolai vagy annál alacsonyabb végzettségű maratoni futó, mint a felsőfokú végzettségű. McCarville (2007) szerint számos tényező befolyásolhatja a szabadidős sportoló fejlődését:
- egyéni preferenciák: melyik sportágat választja, melyiket szeretné űzni, milyen szinten stb.
- futás által betöltött szerepek: a lájkok hajszolása, a minél jobb, mutatósabb képek készítése, ami által várhatóan hiteles tagjává válhat sportágának stb.
- szociális támogató kapcsolatok: a család, a baráti társaság, a munkahelyi kollégák stb. elismerése, bátorítása
- szubjektív tapasztalatok: egyéni vagy csoportos sikerek, kitűzött célok elérése stb.
Ezért azok a futók, akik sportágukban kimagasló teljesítményt szeretnének elérni akár hobbi-, akár versenyszinten, arra törekszenek, hogy megszerezzék és elsajátítsák a futási ismereteket és készségeket, és a futásból nyert tapasztalataik és sikereik megélését arra fordítják, hogy folyamatosan jelen legyenek a futó hétköznapokban. Ezenkívül azt is megfigyelték, hogy azok a maratonfutók, akik egy futócsoport tagjai voltak, kiforrottabb értékrenddel rendelkeztek és a kitartásuk is átlagon felüli volt, mint azoknak, akik nem. Általában a futócsoportok rendszeresen szerveznek közös futásokat és beszélgetős, eszmecserélős eseményeket (jelenleg akár online vagy az éppen megoldható platformokon, formákban). E csoportok futói olyan ismereteket, készségeket és tapasztalatokat tanulnak meg egymástól és osztanak meg egymással, amelyek emelik a sport mindennapokba történő beépítését, és egy erős identitás kialakulásához vezet.
Mindezek a tevékenységek elősegítik és folyamatosan magas szinten tartják a motivációt, amely idővel belső hajtóerővé válik. Egyre kevesebb külső impulzusra, biztatásra vagy lájkvadász posztra lesz szüksége annak a sportolónak, aki akár szabadidős sportként űzve is megtalálta értékrendjét a futásban, és az már identitásává vált. Amikor már nem azért megy el valaki kocogni, hogy bizonyítson valakinek, hanem mert a mozgás ezen formája az élete részévé vált. Ekkor már a hajnali kelés és a reggeli öt órás indulásnál realizált szakadó eső nem visszafordítja az embert, hanem az esőkabát felvételre sarkallja. És amikor szétázva, csurom vizes cipőben, izzadtan hazatér, mégis örömmel nyugtázza, hogy az első műszakot már le is tudta és indulhat a nap további része. Mire valaki eljut ebbe az állapotba, tudja, szinte bárhol megállja helyét, mert már korán reggel győzött.
A sport adta belső érték, hovatartozás így növeli hatékonyságunkat, koncentrációs képességünket egy átlagos nap alatt. Természetesen nem törvényszerű, hogy minden sportoló így fog érezni, mint ahogy az sem, mikorra alakulnak ki ezek a képességek. De az elmondható, hogy a sport szignifikánsan hozzájárul mindezekhez.
Egy másik nagyon fontos ‒ Deci és Ryan által ‒ tudományosan alátámasztott tény a sportág választásánál, hogy nagyobb önállóságot mutatnak azok a sportolók, akik szabadon döntenek a szabadidős tevékenységükről, külső nyomás nélkül.
Fontos, hogy a futás ne kényszer szülte mozgásforma legyen.
Lehet, hogy sokaknál a megszorítások miatt az, de mindez a sportág jellegzetességéből kifolyólag változhat. Talán az idő előrehaladtával, kitartással, alázattal, tanulással, önképzéssel mindenki meglátja a futás szépségeit és kihívásait az adott szintjének megfelelően. Soha nem késő elkezdeni és a magányosan vagy csoportosan lefutott kilométerek, az apró pici majd egyre nagyobb sikerek meghozzák a kedvet és hobbivá esetleg családi időtöltéssé válhat egy egy futókirándulás.
Irodalom:
Qiu, Y., Tian, H., Zhou, W., Lin, Y. & Gao, J. 2020. ‘Why do people commit to long distance running’: serious leisure qualities and leisure motivation of marathon runners. Journal homepage: https://www.tandfonline.com/loi/fcss20
McCarville, R. 2007. “From a Fall in the Mall to a Run in the Sun: One Journey to Ironman Triathlon.” Leisure Sciences 29 (2): 159–173.
Deci, E. L., R. J. Vallerand, L. G. Pelletier, and R. M. Ryan. 1991. “Motivation and Education: The Self-Determination Perspective.” Educational Psychologist 26 (3): 325–346.
