A gének nem, a testvérek viszont befolyásolják a szexuális orientációt

A nemi irányultság kialakulására eddig kevés meggyőző magyarázatot találtak a kutatások, az újabb eredmények viszont segítenek tovább árnyalni a képet.

Egy új kutatásban félmillió embert vizsgáltak, és megállapították, hogy a géneknek alig van szerepe abban, hogy valaki melyik nemhez vonzódik, a környezet és társadalom sokkal jelentősebb tényező. Bár korábban többen állították, hogy létezik „meleg gén”, és az azonos neműekhez vonzódás veleszületett tulajdonság, ezek a feltevések rendre nem igazolódtak be, és senki nem tudott döntő bizonyítékot letenni az asztalra a homoszexualitás biológiai meghatározottsága mellett.

A biológiai hátteret tovább árnyalja azonban, hogy az agyfejlődést már magzati korban hormonális hatások érik. Kimutatták, hogy a testvérek neme és száma összefügg a homoszexualitás valószínűségével, mégpedig úgy, hogy minél több bátyja van valakinek, annál nagyobb az esély a melegségre. Itt nem pusztán környezeti hatásról van szó, hanem

egy olyan antitest befolyásolhatja a szexuális orientációt, mely terhesség alatt az anya testében termelődik,

és hatással van a fiú magzat agysejtjeinek fejlődésére úgy, hogy az Y-kromoszómához kapcsolódik. Azoknál az anyáknál mutatták ki a legmagasabb arányban, akik több fiút szültek, és a kisebbek között meleg is volt, közepes arányban volt azoknál az anyáknál, akiknek csak egy meleg fiuk volt, és a legalacsonyabb azoknál, akiknek csak heteroszexuális fiaik voltak.

A genetikai hátteret firtató kutatások azért is lehetnek népszerűek, mert egyelőre kielégítő pszichológiai magyarázat nincsen, csak azt tudjuk, hogy a nemi irányultság bonyolult tényezők összjátékaként alakul ki, már egészen korai biológiai hatások is befolyásolhatják, ami egyben azt is jelenti, hogy nem döntés vagy választás kérdése.