Kétrészes cikksorozatunkban Németh Barbarát, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány munkatársát kérdeztük a tavasszal megjelent 2017. évi Gyermekjogi jelentésről. A jelentés a tavalyi év gyermekjogi szempontból legmeghatározóbb eseményeit mutatja be. A cikksorozat előző részében a Gyermekjogi jelentés létrejöttének fontosságáról és folyamatáról, valamint a tavalyi év jogszabályi változásairól, a média növekvő gondolatformáló erejéről és a gyerekekkel szembeni szexuális visszaélések témájáról beszélgettünk. A második részben többek között a gyermekvédelmi törvény 2017. évi módosításairól, valamint a menekült gyerekek és a sajátos nevelési igényű gyerekek magyarországi helyzetéről kérdeztük a szakértőt.
„A gyerekjog világnézet!” – olvasható abban a pár perces összegző videóban, amit a Gyermekjogi jelentéshez készítettek. Mit is jelent pontosan ez a felkiáltás a Hintalovon Alapítvány számára? Akár az Alapítvány jelmondatának is tekinthető?
Magyarországon mind a gyerekek, mind az értük felelős felnőttek meglehetősen keveset tudnak a gyerekjogokról: ebben a vonatkozásban az Európai Unió tagországai közül leghátul kullogunk. A gyermekjogok a gyerekek szükségleteinek katalógusa. Felhívják a figyelmet arra, hogy a gyerekek érzelmi és szükségleti szempontból egyenrangúak, kompetensek saját életükben, és figyelembe kell venni az ő szempontjukat. Világnézet, mert a gyermeket helyezi a középpontba. Ehhez teljes nézőpontváltásnak kellene megtörténnie.
Képzeljük magunkat a gyerek helyzetébe! Gondoljunk bele, hogy például egy iskolaváltás hogyan hat az életére, vagy ha fogyatékossággal él, akkor mire van szüksége ahhoz, hogy fejlődni tudjon. Egy gyerekotthon szolgáltatásai hogyan tudnak ténylegesen a gyerekekről szólni. A Gyermekjogi Egyezmény is azt mondja ki, hogy minden kérdésben vagy döntésben, melyben érintett egy gyerek, a legfőbb érdekeit kell figyelembe venni. Bármilyen döntésnél az adott gyerek adott élethelyzetének, ott és akkor a legmegfelelőbb megoldást kell megkeresni. „A gyerekjog világnézet!” azt jelenti tulajdonképpen, hogy gondold át, hogy annak a gyereknek mi a legmegfelelőbb, próbáld meg az ő szemszögéből értékelni a dolgokat és próbálj meg az ő fejével gondolkodni!
Ez számomra azt jelenti, hogy nemcsak azt tartják fontosnak, hogy a felnőtt társadalom váljon képessé „gyerek-fejjel” gondolkodni, hanem maguk a gyerekek és a serdülő fiatalok is tisztában legyenek az alapvető állampolgári jogaikkal és kötelességeikkel, valamint bővebb információhoz és reálisabb képhez juthassanak arról, hogy speciális élethelyzetben lévő kortársaik milyen körülmények között élnek ma Magyarországon. Valóban céljuk tudatos és tájékozott állampolgárokat nevelni?
Az lenne a cél, hogy a gyerekjogi gondolkodás jelenjen meg akármilyen gyermeket érintő témában. Ezt rengeteg tévhit lengi körül, pedig a gyermekjogok nem a gyerekek önkényéről szólnak, de nem is a kötelességekért cserébe járó kiváltságok, hanem minden 18 éven aluli számára egyformán és feltétel nélkül érvényesek. A szülők vagy a pedagógusok gyakran a hatalmuk csorbulásaként értelmezik, pedig ez nem zéró összegű játszma. A jogok ismerete megtanítja egy gyereknek, hogy nem bánthatja őt senki, de ő se bánthat mást. Kölcsönösségre tanítja őket, mások jogainak tiszteletéhez és a felelősség vállalásához vezetnek. Ha törvénytisztelő, pozitív önbecsülésű, empatikus és másokkal tisztelettel bánó emberekkel szeretnénk élni, akkor ez azzal kezdődik, hogy
a gyerekben tisztelnünk kell az embert,
és nekik is ezt a szemléletet kell átadnunk. Csak akkor van nyert ügyünk, ha megtanulja egy gyerek, hogy fontos. Ez különösen lényeges ma, amikor a közélet narratívái mások megbélyegzésére épülnek.
Egy tavalyi reprezentatív kutatás arról számolt be, hogy 14-17 éves fiatalok körülbelül 15 százaléka figyeli napi rendszerességgel az elektronikus és a papíralapú sajtót. A televíziós műsorok tájékoztató sávjait 20 százalékuk, internetes hosszabb szövegeket körülbelül 40 százalékuk olvas. Rövid nyilvános szövegeket (például utcai reklámok, plakátok, hirdetések) a 10-13 évesek 70 százaléka, míg a 14-17 évesek 60 százaléka olvassa mindennap. Ez pedig csak egy mutató a sok közül arra, hogy mennyire elér a gyerekekhez is a felnőtteket célzó politikai kommunikáció. 2017-ben Magyarország Soros György nevével, a CEU-val, a civilekkel, a határzárral és migrációval kapcsolatos politikai vitákkal volt tele, melyek tartalma és jellege a gyerekek attitűdjére és társas kapcsolataira is egyértelműen hatással volt.
Egy gyöngyösi csecsemő éhenhalása, szexuális zaklatások a bicskei gyermekotthonban… Csak pár tragédia, ami jogszabály-módosításokat vont maga után. Jellemző-e a magyar gyermekvédelmi intézkedésekre, hogy ilyen rettenetes eseményeknek kell történnie ahhoz, hogy a jogalkotók szemét felnyissa a változtatás szükségességére?
Az biztos, hogy egy krízis mindig jó lehetőség arra, hogy változtatni lehessen. Másrészt viszont pont emiatt lesz ilyen „saláta-törvény” az egész gyermekvédelmi törvény. Tavaly volt 20 éves, és szanaszét van cincálva. A változtatások mögül hiányoznak a szakmai egyeztetések, a megfelelő adatok, a hatásvizsgálatok. Sok kis botránnyal van tele a gyerekvédelem. Ezek a botrányok arra mindenképpen alkalmasak, hogy halljunk néha az amúgy láthatatlan csoportokról, de valódi javuláshoz egy hangzatos jogszabály-változtatás önmagában nem elegendő.
2017. január 1-től hatályba lépett a gyermekvédelmi törvény egyik módosítása, mely szerint a gyermekre nézve súlyosan veszélyeztető, ha a törvényes képviselője nem együttműködő, akár kiemelési ok is lehet. Úgy tudom, hogy rengetegen tiltakoztak a törvénymódosítás ellen. Mit is jelent pontosan az „együttműködés hiánya”, és milyen szemléletbeli elvek húzódtak a tiltakozás hátterében?
Nem egyértelmű, mit ért az együttműködés hiányán a jogalkotó, mivel nem készült a jogszabály-módosítás gyakorlati alkalmazását segítő protokoll a jelzőrendszeri tagok számára, ezért helyi szinten eltérő gyakorlatokra lehet számítani. Az eredetileg megelőzés célú rendelkezés lehetőséget ad a visszaélésekre, és elvben lehetséges, hogy egy szülő viselkedését ártalmasnak, veszélyeztetőnek ítélik akkor is, ha a mögött teljesen más okok húzódnak (például mert nincs elérhető gyermekorvos, nem ér oda munkából a szülőire, vagy nem szimpatizál a védőnővel, ezért más szakmai véleményét kéri). Olyan dolgot kér számon a szülőkön, amire
a gyermekvédelmi rendszer nem felkészült.
A szülőknek sokszor egy nem létező segítőhálózattal kellene együttműködniük. Magyarország 284 településén vannak üres védőnői körzetek, a 60 év feletti gyermekorvosok aránya 45 százalék. A megfelelő együttműködés kölcsönösséget is feltételez, de a másik oldal felelősségét senki nem vizsgálja, kizárólag a szülőket teszi felelőssé.
Az szerepel a jelentésben, hogy a gyermekvédelmi szakellátásba kerülő gyermekek közül minden harmadikat anyagi helyzete miatt emeltek ki a családjából. Holott a gyermekvédelmi törvény alapján kizárólag anyagi okok miatt nem szabad elválasztani egy gyermeket a családjától. Hogyan lehet akkor mégis ennyire magas a családjukból kiemelt gyermekek száma?
A rossz anyagi körülmények ritkán járnak önmagukban. Azokban a családokban, ahol a szegénység problémát jelent, ott a létfenntartás vagy az anyagi biztonság megteremtése viszi el a család energiáit, és gyakran jár együtt magasabb stresszel, elhanyagolással, nem megfelelő nevelési módszerekkel, bántalmazással. Halmozódnak a rizikók, az alacsony iskolázottság vagy foglalkoztatottság, tanulmányi, magatartási problémák, deviancia, nem igen lehet elválasztani őket. Ezek a problémák egymást gerjesztik, és gyakran csak későn kerülnek a gyermekvédelem látókörébe vagy inadekvát válaszok követik. Nehéz helyzetben van az a szakember, aki felelős döntést szeretne hozni. Végül általában a gyereken csattan az egész, őt bünteti ez a gyakorlat. Ez a szám azért nagyon riasztó, mert azt mutatja, hogy a gyermekvédelmi alapellátás, aminek feladata, hogy segítse a nehézségekkel küzdő családokat, nem működik jól, és a többi megelőző eszköz sem hatékony.
Egy gyermeknek joga van a családjában felnőni,
és elsődlegesen a családjára van szüksége ahhoz, hogy jól legyen. A gyermekvédelmi rendszernek pedig az lenne a dolga, hogy lehetőleg a családjában biztosítsa a gyermekek védelmét. Jelen van egyfajta előítéletes gondolkodásmód, amit tovább példáz, hogy a roma gyerekek is felülreprezentáltak a gyermekvédelmi szakellátásban. A tavaly év végi ombudsmani jelentés felhívta a figyelmet arra, hogy az alapellátás és az átmeneti gondoskodás megerősítése mellett összehangolt szociálpolitikai intézkedésekre van szükség.
A jelentés alapján 2017-ben 232 gyerek egyedül, és további 1600 gyerek a családjával lépte át a magyar országhatárt, menedéket kérve. Mi lett az ő sorsuk? Történtek-e rájuk vonatkozóan jogszabályi változtatások?
A gyermekvédelmi törvény módosítása következtében a 14 évesnél idősebb kísérő nélküli kiskorúak kikerültek a törvény hatálya alól. Ennek értelmében a 14 és 18 év közötti fiatalok is korlátlan ideig a tranzitzónákban tarthatók, nem kerülnek be ideiglenesen a gyermekvédelmi szakellátásba, nem kell gyermekvédelmi gyámot sem kirendelni részükre. Ezzel tulajdonképpen
nagyon sok gyerekről lemond az állam.
Azt üzeni számukra, hogy te nem vagy gyerek, és egyedül hagyja őket. Ráadásul az életkor megállapítása olyan gyerekeknél, akik mindenféle dokumentum nélkül érkeznek, nehéz dolog, és nemzetközi vizsgálatok szerint nem megfelelően történnek, emiatt abban sem lehetünk biztosak, hogy a 14 éven aluliak biztosan speciális védelmet kapnak.
Mi lett a 14 éven aluli menekült gyerekek sorsa? Tudnak róluk valamit?
Nincs információnk róluk. 2017 januárjában jelentették be, hogy 2018 közepétől a fóti gyermekotthonban is megkezdődik a kiváltási folyamat. Ugyan még nem zárt be a fóti gyermekotthon, de rövidesen ez is megtörténik, és még nem tudni, hogy mi lesz azután az oda került menekült gyerekek sorsa.
Úgy tűnik Magyarország az egyszerű megoldások híve lett. Egy közoktatási intézmény megteheti, hogy ha egy gyermek kicsit is kilóg a sorból, kicsit is más, mint a többiek, akkor eltanácsolják. Fogyatékossággal élő és roma gyermekek szegregációja eddig is jellemző volt itthon, holott több nemzetközi tanulmány is olvasható az integráció társadalmi és gazdasági hasznáról.
Áldozatot kell hozni azért, hogy odafigyeljünk az olyan gyerekekre, akik szükségletei eltérnek a többségtől. Nem engedhetünk el egyetlen olyan gyermeket sem, aki kilóg a sorból. Fogyatékossággal élő gyermekek esetében nagyon hiányzik a valódi társadalmi párbeszéd. A nemzetközi szervezetek rendszeresen felhívják Magyarország figyelmét, hogy a sajátos nevelési igényű gyerekek szegregációja a XXI. században számos jogba és állami kötelezettségbe ütközik, de a sikeres integrációhoz nemcsak szakemberekre és felkészült intézményrendszerre van szükség, hanem a befogadó környezetre is. Már pedig a másság ma semmilyen szempontból nem tolerált, a problémásnak ítélt gyerekeket eldugjuk, elküldjük.
Miért lehet az, hogy a roma gyerekek nagyobb arányban vannak értelmi fogyatékosnak nyilvánítva és kitaszítva? Sajnos az integráció kérdésében még a szakmában sincs egyetértés, nem hogy társadalmilag. Itt sem kell rossz szándékot látni a szerencsétlen döntések mögött. A jelenlegi feltételek között rendkívül nehéz felmérni, hogy mi jobb (vagy kevésbé rossz) a gyereknek.
A felelősség viszont elvitathatatlan.
Az pedig, hogy a Taigetosz névvel címkézett jogszabály-módosítás miatt szakképesítés nélkül is foglalkozhatnak speciális igényű gyerekekkel, lehet, hogy a realitáshoz igazítja a jogszabályokat (hiszen kevés a gyógypedagógus) és az integrációnak is megágyaz, de mindenki rosszul jár vele: az érintett gyerek, az osztálytársa és a pedagógus is, akinek valahogyan mégis boldogulnia kell ezekben a helyzetekben. Valódi rombolás, ha egy gyereknek azt tanítjuk meg, hogy nem számítasz, nem számít a biztonságod, nem számít a jólléted. Öngól, aminek a gyerekek és az egész társadalom szempontjából is komoly ára van.
Mit tesz azért a Hintalovon Alapítvány, hogy eljuttassa a Gyermekjogi jelentés tapasztalatait a gyerekekhez és segítse őket abban, hogy a jogaikat ismerő és tájékozott állampolgárokká válhassanak?
A szülőknek és az államnak segítenie kell a gyerekeket abban, hogy megismerjék a jogaikat, de ez nem csak a jövőjük szempontjából fontos. A gyerekekről gondolkodni csak velük együtt érdemes, ezért az Alapítványnál együttműködünk tíz középiskolás fiatallal, akikkel több hónapon át dolgoztunk azon, hogy gyerekeknek is bemutassuk a jelentést. A gyermekjogi követek az elmúlt évben több mint 70 órában foglalkoztak gyermekjogokkal, és segítették az alapítványt abban, hogy miről és hogyan szóljunk a gyerekekhez.
Nyilvánvalóan más érdekes a Gyermekjogi jelentésből egy kamasz számára. Az a célunk, hogy a tavalyi történéseken keresztül ismerhessék meg jogaikat, halljanak példákat arra, hogy kiállnak értük, elismerik jogaik sérülését és fontosnak tartják a jóllétüket. Tavaly decemberben például nagy visszhangot váltott ki az az eset, amikor a Luca-napi hagyományokra hivatkozva óvodásokat térdeltettek le az aszfaltra egy polgármesteri útavatáshoz. Ennek kapcsán beszélgetni lehet a gyerekekkel arról, hogy miben különbözik a valódi részvétel és a kizsákmányolás, hogy miért nem lehet politikai célra felhasználni a gyerekeket, hogy meg kell őket is kérdezni a véleményükről, vagy mi szükséges egy tájékozott beleegyezéshez.
